Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Reggel furcsa módon izgatottan keltem fel, amit nem igazán tudtam értelmezni. Na mindegy. Lementem a konyhába, ahol anya és apa már ott ültek az asztalnál, és csak rám meg a bátyáimra vártak. Amint megláttak mind a ketten elkezdtek mosolyogni.
-Jó reggelt Kinga. Jól aludtál? - kérdezte apukám miközben egy puszit nyomott a homlokomra.
-Hááát mondjuk úgy, hogy jól. - mindketten bólintottak és nem is beszéltünk többet míg le nem jöttek a tesóim. És el nem kezdtek veszekedni.
-Én ülök oda nem érted?? - elmondanám, hogy éppen azon veszekednek hogy ki üljön le apa mellé. Ez a csodálatos gyermek aki most megszólalt Marci volt.
-Nemá állandóan te ülsz apa mellett, meghát én vagyok a fiatalabb te már tül idős vagy ahoz, hogy oda ülj! Ülj Kinga mellé! - na már megint belekevernek.
-Nem lehetne, hogy legalább egy reggelem normális legyen? - kérdeztem egy kicsit felemelve a hangom mert már tényleg ideges voltam.
-Kinga nem kell kiabálni, mert a testvéreid, úgyis beakarták fejezni a veszekedést! Úgye? - kérdezte apa. Na ez jól kezdődik.
-Igen. - először Barni majd egy kicsit várva de sértődötten Marci is kimondta a boldogító igent. Hát igen, nekünk nagy általánosságban így szoktak menni reggelek. Miután végesztünk kivittük a cuccokat és beraktuk a csomagtartóba. Apa beült a vezető üléshez, én pedig megindultam az anyós ülés felé de Barni beelőzőtt. Mint mindig.
-Anya azt mondta hogy hátrülsz. - tudatosítottam vele anya akaratát.
-Hát jó most meg te ülsz hátra. - közölte velem a tényt hogy ma nem fogok a szokásos helyemen ülni.
-Barnikááááám! Kicsi, drága, fiacskám hol vagy? Jajj hadd nézzelek meg! Annyira fogtok nekem hiányozni, de főleg te. Gyere gyors csinálunk egy arc memorizálást. - anya mindig is jól tudta hogy hogyan kell leégetni a gyerekét, és ez esetben én feltétlenül élveztem, mert nem velem csinálta. Erre a jelenetre, annyi még a ráadás hogy az összes szomszéd és a szomszédok összes kölyke kinn volt az utcán és végignézte a jelenetet. Míg Barni próbálta levakarni magáról anyát addig én mögötte beültem az anyós ülésre. Mire észbe kapott, hogy mi történt már a hátsó ülésen ült. Apa töbször is próbálta beindiítani a kocsit de mindig lefulladt. Ezt nem kiszem el. Hülye autó.
-Hát ez kidöglött. Gyerekek akkor ezek szerint vonattal kell mennetek. - nane, én nem megyek vonattal.
-Én nem megyek vonattal,főleg nem velük. - mutattam a két idiótára, akik még csak most száltak ki a kocsiból.
-De Arnold, nem mehetnek vonattal nagyon hosszú az út. - kelt anya a védelmünkre, mintha egy anya oroszlánt látnék aki védi a kölykeit a hiénától. Nagyon guszta.
-De Niki, 1 órát most csak kibírnak a vonaton. - nem nem bírok ki 1 egész órát a vonaton. Mintha valami vagy valaki nem akarná, hogy mi Kecskemétre menjünk vagy esetleg a nagyiéktól akar valaki megvédeni minket? Mert igazából a nagyiékat mindig is furának tartottam mintha titkolnának valamit. Mindig óvatossan és keveset beszéltek, mintha azt hinnék hogy bárki rájöhet a szavaikból valamire, főleg akkor beszéltek így amikor én is ott voltam. Valamit biztos hogy titkolnak, és ezt a szünet alatt ki is fogom deríteni. Mort még könnyebb lesz beszélni velük mert anyáék nem lesznek ott hogy leálítsanak
