Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Kinga:
-KINGAAAAA! Gyere kész a vacsora. - kiabált a Nagyi, én pedig felálltam és lesétáltam. Spagetti volt a kaja. Nem mondanám, hogy rossz volt, sőt finom volt. De ez még mindig nem olyan mint amilyet anya csinál. Pedig látszik a Nagyin, hogy próbálkozik, de hát na. Nem megy neki. Vacsinál inkább az volt a kínos, hogy senki nem beszélt. Csöndben ült mindenki a helyén és evett. Csak az evőeszközök csattogását s nyikorgását lehetett hallani. Nem akartam megtörni a csendet, hátha leszólnak, vagy esetleg rosszabb. Barniék is nagyon sunyítottak, és néha felnéztek, hogy szemükkel jelezzék: "Meg ne merj szólalni", úgyhogy én is lapítottam, mint szar a fűben. Amikor már mindenki végzett, felálltam.
-Majd én elmosogatok. - próbáltam mosolyogni, de annyira lehangolt volt a hangulat, hogy azt hiszem vicsorgás lett belőle. Gyors össze szedtem a tányérokat és megpróbáltam észrevétlenül kisurranni a konyhába. Legnagyobb szerencsétlenségemre, nagyapa végig nézte az egészet. Árgus szemekkel figyelte minden mozdulatom és a tekintetétől eléggé kellemetlenül éreztem magam. Nem szeretem, ha ennyire nyilvánosan néznek. Főleg ha az az ember a nagyapám. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit is takarhatnak azok a papírok a fiókban, meg persze most már a ruhás szekrényemben és az ágy alatt. Amikor a nagyi benyitott, annyira felment bennem az adrenalin, hogy ne is próbálkoztam meg az ismétlődő nézegetésre, addig amíg el nem alszanak. A konyhában egyszerre odaléptem a mosogatóhoz és a tányérokat belerakva, elkezdtem a munkát. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen szar érzés, amikor hozzáér egy ázott kajadarab a kezedhez a vízben. Nah.... hát eddig nekem sem volt. Kihangsúlyoznám az eddig szót, mert most már van. A gondolataimba merülve dolgoztam és észre sem vettem, hogy idő közben Marci ott áll mellettem.
-Ez nagyon kínos volt nem? - kérdezte. Én meg majdnem eldobtam a tányért, annyira megijedtem.
-Ne csináld ezt még egyszer. Megijesztettél. Amúgy szerintem is kínos volt. Mindenki feszengett egész végig. Nagyiék elmentek aludni? - egy elégedett vigyor húzódott az arcára. Biztos isteníti saját magát, hogy rám ijesztett.
-Ennek örülök. Csak, hogy tudd. Ezek után, eszem ágában sincs abba hagyni ezt. - itt kacsintott egyet. - Igen. Úgy húzzák a lóbőrt, hogy csodálkozom, miért nem lehet itt hallani. - gondolkodó arcot vágott. Tudja, hogy jól áll neki.
-Az jó. Úgy is van még egy kis dolgom. - ezt olyan titokzatosan próbáltam mondani, hogy szerintem felkeltettem az érdeklődését. De úgyse fog semmit megtudni. Hahhh.
-Kiszöksz egy jó buliba? Vagy esetleg azzal a cingár gyerekkel találkozol megint? - kérdezte.
-Nem és örülök, hogy Balázs most már inkább cingár mint egy f*sz.
-Eh. Szóval Balázsnak hívják. Nekem amúgy teljesen mindegy hogy szólítom. Csak gondoltam biztos kiakadnál arra, hogyha az utóbbival illetem meg a herceged.
