Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Noel:
Amikor Kinga elkezdte mesélni, hogy mit érzett Balázs iránt, rá jöttem, hogy semmi esélyem nincs nála. Kiszaladtam az épületből, mert nem bírtam tovább, a kínzó meleget, és azt, hogy Kingát ennyire megviseli ez a srác. Hogy tudott vele így bánni? Olyan törékeny. Megérdemli a figyelmet és a szeretetet. Viszont én ezt nem tudom megadni neki, és ez benne a legrosszabb. Én egy két lábon járó csődtömeg vagyok. Kint álltam az esőben, és sokkal jobban éreztem magam, amikor a hideg esőcseppek az arcomba hullottak. Lenyugodtam tőle. aztán kicsapódott mögöttem az ajtó.
-Neked meg mi a bajod már megint? Amióta megismertelek fura vagy. Vagy mindig ilyen fura voltál? - mondta, és hallottam a hangjában, hogy kétségbe van esve. Nem tehetem én is ezt vele. Érzem, hogy szeretem. Mondjuk még soha nem éreztem ilyet, de nagyon jól esik, és melegséggel tölt el. Megfordultam, és belenéztem smaragdzöld szemeibe. Nem szóltam semmit, csak megindultam felé. Ő is felém lépett egyet, de meg is állt utána. Tanácstalanul nézte azt, hogy én közeledek hozzá. Nem mondtam semmit, csak elkaptam a kezét, és egy laza mozdulattal magamhoz húztam, és megcsókoltam. Azt akartam, hogy soha ne felejtse el ezt a pillanatot. Egyszerre utánam vissza is csókolt. Ajkaink táncot jártak, és minden egyes alkalommal amikor össze ért a szánk, melegebb lett körülöttünk a levegő. Kinga átkarolta a nyakamat, és a hajammal babrált, ami már amúgy is csurom víz volt. Én a derekát öleltem át, majd két kezem közé vettem az arcát, és elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
Kinga:
El sem hiszem, hogy Noel megcsókolt. Erre vártam egész nap. Olyan romantikus. Kint állunk az esőben, és egymás szemét fürkészük. Látom rajta, hogy szeretne mondani valamit, de nem tudja, hogy, hogy kezdjen bele.
-Kinga....Én.....Szeretlek. - lehelte az ajkaimra a szavakat, amitől nekem a hideg futkosott a hátamon. És igen, nem csak azért, mert csurom vizesen kint állok az esőben egy szál kötött pulcsiban.
-Én is szeretlek Noel. - suttogtam a fülébe, mire ő nevetve szorosan az ölelésébe font.
-Öhmm. Bemehetnénk, mert a végén még megfázol. - mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Igen is uram. - mondtam és kihúztam magam, a kezemet pedig a homlokomhoz emeltem, és tisztelegni kezdtem. Noel nevetve a kezemért nyúlt, és behúzott a kávézóba. Vissza akartunk ülni Hunorhoz, de mellette az egyik pincér lány foglalta el a helyünket.
-Elmehetnénk hozzánk. - ajánlotta fel Noel.
-Honnan tudjam, hogy nem vagy sorozatgyilkos? - kérdeztem.
-Ha meg akartalak volna ölni, már rég megtettem volna, mert azért valljuk be, hogy nagyon idegesítő manó vagy. - mondta halál komolyan. Tudom, hogy csak viccel. Ugye csak viccel?
-Miért is vagyok manó?
-Mert olyan kicsi vagy. Tulajdonságból becenév. Ász vagyok, tudom. Nem kell megköszönnöd. - mondta vigyorogva és átkarolta a vállam.
-Ha tulajdonságból van becenév, akkor te leszel a hegy. - mondtam.
-Mert olyan izmos vagyok?
-Ne szállj el magadtól drága. Én a méretekről beszélek. - mondtam és rá csaptam a hasára.
-Mi? Nem is vagyok beles. - mondta és felhúzta a pólóját. Az a kurva. Ha lehet erre a kilátásra ezt mondani.
-Húzd le de gyorsan még a végén valaki meglátja. - mondtam és elröhögtem magam.
-Ne izgulj. Ez csak a tiéd. - a második mondatot a fülembe suttogta, amitől végig futott a borzongás a hátamon. Noel intett Hunornak, hogy megyünk, mire ő bólintott, és elindultunk hozzánk, hogy át tudjak öltözni. Noel mondta, hogy majd ad pólót, az övéiből, de én ragaszkodtam a sajátomhoz. Odaértünk a házunkhoz.
-Bejössz, vagy megvársz itt? - kérdeztem - Gyere be. Gyere be légyszii.
-Ha már ennyire szeretnéd. De nem kell ennyire könyörögni Baba. - röhögött, és elindultunk fel a lépcsőn.
-Hangosan kimondtam?
-Mármint, a légysziit, meg a gyere be-t? Neeeem. Csak egy kicsit. - mondta és még mindig röhögött. Természetesen rajtam. Felmentünk a szobámba, és nekiálltam ruhát keresni. Hogy lehetek ekkora barom, hogy kimondom azt amit gondolok? Noel elég tanácstalanul állt ott, és ez, hát mit ne mondjak, eléggé vicces volt. Rosszallóan nézett rám, amitől még jobban nevethetnékem volt.
-Na mi van nagyfiú? Van egy dolog, amivel nem tudsz megbirkózni? - kérdeztem, és vigyorogva nyomtam egy puszit az arcára.
-Nem megbirkózni, hanem vissza fogni magam. Az a nehéz Baba. - mondta és közelebb lépett hozzám. Egy fél fejjel legalább magasabb nálam, ha nem egyel, úgyhogy fel néztem rá, ő meg le rám.
-Miért kéne vissza fognod magad? - kérdeztem, mosolyogva.
-Mert ha rajtam múlna, egész nap csókolnám a pici szád. - mondta és egy lágy csókot nyomott a számra.
-És ki állít meg benne?
-Az illem hercegnőm. Az illem. - mondta és mind a ketten egyszerre kezdtünk el röhögni.
-Ennél eredetibbet nem tudtál, Szépfiú?
-Most mi a bajod ezzel? Szerintem nagyon is jó volt. - mondta és elengedett, én meg folytattam a ruhák keresését. Ősze is raktam, egy viszonylag csinos cuccot, és elindultam a fürdő felé. Még mielőtt becsuktam volna az ajtót, küldtem egy légpuszit Noelnek, aki el is kapta. Gyors átöltöztem, és már indulhattunk is, ha nem csörren meg a telefonom.
-"Na mi van Kingácska? Már meg sem próbálsz, bocsánatot kérni? Szánalmas vagy. Még meg sem akarod magyarázni, hogy nem igaz."
-"Gréta. Én tiszteletben tartom azt, amit te mondasz. Azt mondtad, hogy ne keresselek, mert vége és, hogy nem érdekel téged az egész. Innentől kezdve, engem sem érdekel, úgyhogy most én mondom, hogy hagyjál békén. Oké?" - mondtam és meg sem vártam a válaszát, csak leraktam.
-Megkérdezzem, hogy ki volt az, vagy most nem alkalmas? - kérdezte Noel, miközben megfogta a kezem. - Amúgy csinos vagy. - tette hozzá, és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Gréta volt, az ex legjobb barátnőm. Délután, amikor haza jöttem hívott fel, hogy szakítottak Márkóval, és, hogy biztos, hogy velem csalta meg, mert állítása szerint, nekem mindig az kell, ami az övé. Azt mondta, hogy ne keressem, meg, hogy vége és, hogy fogadjam el. Erre meg felhí megint, és még le is csesz, hogy nem hívtam fel mentegetőzni. Most mond meg. Minek mentegetőzzek, hogyha nincs minek, mert nem csináltam semmit? Normális az ilyen? A legjobb barátnőm volt. Hogy gondolhatja, hogy én voltam? - tettem fel Noelnek egymás után a kérdéseimet, pedig jó tudom, hogy nem tud rájuk válaszolni. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amit az én hercegem le is törölt.
-Ne sírj Baba. Nem érdemli meg Gréta, hogy egyetlen egy könnycseppet is ejts miatta. - Noel megölelt, én meg belefúrtam a fejem a vállába. Ez életem legszebb napja. De minden szépnek vége van. A Disney meséknek is van vége. A boldogság nem örök. Csak valakinél, a végén ér oda, valakinél meg akkor, amikor pont elkezdődött. mondtam, már, hogy kegyetlen velem a sors? És, még csak most kezdődött el. Mi jöhet még?? Ezen még Noel sem segíthet. De attól félek, hogy én sem.
