Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Máté:
Amikor felhívtam Kingát, nem gondoltam volna, hogy azt hallom, amit mondott. Ami utána történt, arra meg még gondolni sem gondoltam. Ilyen gyorsan túltette magát rajtam? Pedig én azt hittem, hogy mély nyomot hagytam benne. Jah jó persze. Megcsaltam meg minden. De hát olyan jól néztek ki azok a lányok. Ezt meg kell értenie. Viszont azóta, amióta nincs mellettem, ugye sok barátnőm volt. Egyik sem hasonlított Kingára. Hiányzott, és most is hiányzik. Látni azt, hogy egy másik srác ölelgeti. Agrrrr. Nekem kellene mellette állnom. Ez az Ábel gyerek meg mehetne végre a dolgára, vagy a tököm tudja hova. Arról, hogy mióta is járnak, meg hogyan, nem tudtam meg semmit. Csesszék meg. Mind a ketten. Aztán volt valami srác. Balázs. Kinga készen volt. Lehet, hogy vele is járt? Elmentek ketten, és engem itt hagytak. Egyedül. Ábel mondta, hogy maradjak, de hát mégsem az anyám. Nekem ne magyarázzon. Természetesen utánuk mentem, tisztes távolságból figyelve őket. Két utcán keresztül "sétáltunk, amikor megálltak hirtelen. Túl messze voltam, ahoz, hogy halljam mit mondanak, de láttam, hogy kit néznek. Egy srác hátára mutatnak, aki egy lányt csókolgat. Hm. Valóban jó csaj. Remélem nem járnak, mert akkor ráhajtok. Kinga elkezdett sírni. Ábel mondott neki valamit? Oda mentem.
-Kinga. Mondott neked valamit ez a barom? - kérdeztem, enyhe indulattal a hangomban.
-Semmit nem mondtam neki baromarc. Nem megmondtam, hogy nem jöhetsz? Fogykos vagy? Told arrébb a lomhás seggedet. - egy laza lendülettel el is lökött tőlük, és még jobban ölelte az én barátnőmet.
-Mi a fene történt? - kérdeztem.
-A srác elengedte a szőkét, és amikor megfordult, kikerekedett szemekkel nézett ránk.
-Ti meg mit kerestek itt? Nem szerelmeskednetek kéne? - kérdezte.
-Hallod öcsi? Majd ezt otthon megbeszéljük. - mutatott eléggé félelmetesen Ábel Balázsra, akiről kiderült, hogy az öccse. Mekkora egy agytröszt vagyok.
-Ti testvérek vagytok? - kérdeztem. Biztos ami biztos. De úgy is igazam lesz. Mindig igazam van.
-Itt az a kérdés te ki a f*sz vagy?! - kérdezte Balázs.
-Balázs. Állítsd le magad. - kezdte Kinga szép halkan. Ilyenkor mindig megvéd. Meg fog védeni. - Ő Máté, a volt barátom, akit a hátam közepére nem kívánnék, nem, hogy ide. Nem kell egyszerre kiakadnod. Neked meg nem kellene itt lenned. Ne kövess. Menj haza. Kérlek. - ez szíven ütött. Nem akar velem lenni? Mégsem akar vissza fogadni? Most szomorú vagyok. De mindegy is. Ha nem lesz Kinga, akkor lesz valaki más.
-Miért csinálod ezt velem? - kérdeztük Balázzsal egyszerre.
-Veled azért, mert szimplán utállak, és nem akarok veled lenni. - nézett rám, mire én elhúztam a számat. Érthető. - Veled meg majd megbeszéljük. - nézett Balázsra.
