Kinga egy átlagos lány. Átlagos múltal, ugyan annyira átlagos jelennel, és egy eseménnyel teli jövővel. Két héttel kezdődött az egész. Két héttel. A lavina pedig megállíthatatlan azóta. Ha szereted, mond el neki. Ha hiányzik, hívd fel. Ha csak látn...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Kinga:
Arra emlékszem, hogy Benedekkel ott ülünk az ágyon és beszélgetünk, aztán hirtelen valami rongyot nyom a számra és az orromra, amitől elálmosodtam. Amikor következőnek felkeltem, egy székhez voltam kikötve. A kezem a karfához, a lábam pedig a szék lábához. Hol vagyok? És egyáltalán miért vagyok itt. A számat egy ronggyal kötötték be. Elkezdtem rángatózni, hátha meglazul. Hát ez nem jött össze. Annyi lett a végén, hogy fájni kezdett a csuklóm. Hangokat hallottam kintről. Lépések zaját. Amikor már eléggé közel voltak hozzám, kinyitódott az ajtó, és Benedek jött be, élén egy sokkal idősebb, olyan 25 év körüli sráccal, meg még két izomaggyal, akik az ajtó mellé álltak jobbra, balra. Egész eddig korom sötét volt. Már kezdett hozzá szokni a szemem, amikor ezek a barmok bejöttek. A kinyitódó ajtón beszűrődő fény, szinte megvakított. Az idősebb srác oda lépett hozzám, majd megsimította az arcomat. Fejemet elkapva próbáltam ellenkezni.
-Nyugi, édesem. Nem lesz semmi baj. - mondta ridegen, majd ellépett tőlem.
-Nah, mi van? Egyedül nem bírnál velem, így hoztad a haverjaidat is? - kérdeztem gúnyosan röhögve, majd a két body buildingre böktem. A srác, megvetően kinevetett.
-Nem fogunk megerőszakolni. Tudod ki akarna börtönbe kerülni? Mert szerintem senki. Nekünk csak az az információ kell, ami a fejecskédben van. - mondta és az említett testrész felé bökött.
-Nem tudom, hogy milyen infóról beszélsz. - mondtam és megvetően rá emeltem a szememet.
-Tudod te azt drágám és remélem, hogy nem kell semmit sem bevetnem azért, hogy segítsek a kijutásáért annak a dolognak, ami nekem kell. - mondta idegbetegen vigyorogva.
-Milyen témával kapcsolatban? - kérdeztem.
-Itt én teszek fel kérdéseket. - kezdett el üvöltözni velem.
-Jó, jó. Nyugi. Ahogy akarod. - próbáltam nyugtatni, amire csak szimplán felpofozott. A tenyere akkorát csattant az arcomon, hogy az üres szobában, nem győzött visszhangozni. Mivel, nem tudtam oda nyúlni az égető bőrömhöz, rettenetesen fájt. Könnycseppek folytak végig arcomon. Fejemet felemelve, találkozott a szemem Benedekével.
-Na szóval, Kinga. Amit az elején elfelejtettem egyeztetni. Itt ÉN kérdezek. TE pedig, akkor válaszolsz, ha megengedem. És kihangsúlyoznám, hogy ha esetleg nem válogatod meg a szavaidat és továbbra is ilyen lekezelő stílusban fogsz velem beszélni, nem a kezemmel fog találkozni az arcod. - mondta halál komolyan, ellentmondást, nem tűrő hangon. Megerősítés képen, felkapcsoltatta a villanyt, és még csak most vettem észre, hogy a szoba bal oldali sarkában van egy asztal, tele késekkel, különféle pisztolyokkal és kínzó eszközökkel. Nagyot nyeltem. - Látom, megértetted. - mondta vigyorogva és elém húzott egy másik széket, majd leülve rá, bele hajolt az aurámba.
