Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

1. fejezet

A furcsa találkozás

- Ana, gyere már! Lekéssük a vacsorát.- nyaggattam barátnőmet, mert körülbelül 5 percünk volt odaérni a megbeszélt találkára a pasijelöltekkel.( Anabell Storm, 18 éves, szőkés vállig érő haj. 5-es korunk óta vagyunk legjobb barátnők. Tudom tudom... nyálasan hangzik ez a tipikus szöveg... "Elválaszthatatlanok vagyunk kiskorunk óta", "Mintha a testvérem lenne" stb... Nyálas, de amúgy így van... Mint egy testvér..akivel akár verekszetek is, ha kell, de véditek egymást.)

- Jaj, nyugi már! Nyafogás helyett inkább húzd fel az idióta cipzárom!!- fordult háttal nekem, hogy segítsek neki felöltözni... tipikus. Miután kisegítettem felkapta a fekete magassarkúját és kijelentette, hogy:

- Annyira szépek vagyunk! Mondtam, hogy ezt a fehér ruhát vedd meg!- majd kacsintott és indultunk ki a kocsihoz. Én még gyors hátrakiáltottam egy 'Elmentem'-et az aggódó ősöknek (akiket egyébként imádok) és gyors beültünk az autóba. Ana vezetett. Pechemre csodálatosan elkéstünk, mert ugye... "Még van egy óránk, yogázzunk!" Ja, persze... A Gold Eagle-ben (az étterem, ahol Nick-kel és Jeremy- vel találkozunk) volt lefoglalva helyünk, amit már ketten igénybe vettek.

-Jaj, istenkém.. olyan jól néznek ki!- súgtam oda barátnőmnek. Még nem ismertük őket. Csak egyszer találkoztunk velük a stadionban... Aztán bejelöltek Facebookon és elhívtak minket duplarandira. Én amúgy furának tartom, hogy az első randi egy duplarandevú legyen...de hát... Fő a változatosság.

- Akkor hajrá!- súgta vissza Ana és leültünk.

Amúgy bemutatkozok: Emma White vagyok, 18 éves. Barna hosszú haj, zöld szem. Zsiráfbolond és idióta.

-Sziasztok!- köszöntünk a srácoknak csábosan. Egy fiús 'heló'-val viszonozták ezt. Na...nekem már nem tetszik ez az egész. Helyet foglaltunk. Ana-ra néztem, hogy ő hogy áll ehhez az egészhez és "legnagyobb meglepetésemre" esküszöm, mintha elvarázsolták volna... Az arca felvette a ' jó pasi van a közelben' figurát és csak bólogatott. Nem írom körbe a randit.. Nem éri meg... Lényegében annyi, hogy két beképzelt barommal ültünk ott egy órán át. Ana-nak sajnos nem esett le, hogy a srácok baromira csak egy egykalandos éjszakát szeretnének tőlünk. Tipikus... Nagyon kiakaszt az ilyen... Bevágódok és megfektetem.

- Nem érzem túl jól magam. Kimegyek a mosdóba- álltam fel. Válaszként kaptam 3 okét... Megforgattam a szemem és kiviharzottam a wc-re. Hála az égnek bent nem volt senki, ezért kitombolhattam magam.

"Jaa, igen. Mi az ilyen csajokat bírjuk." "Nem para." "Ne törd magad cicám." Fuuhj! Hányok az ilyenektől. És még azt hittem, hogy normálisak. JÉZUSOM! És pechemre Ana-nak bejön Nick...Szupeeer!

Na igen... valahogy így dühöngtem...(csúnya szavaimat direkt nem írtam le...)
Benedvesítettem az arcom, ugyanis sminket alig viseltem, majd letöröltem egy kéztörlővel. Hirtelen valaki benyitott. Odakaptam tekintetem és földbe gyökerezett a lábam. Egy barna, borzolt hajú isten állt ott. Igen... egy srác a lány wc-ben. Én is meglepődtem nyugi...

- Szia... Ne haragudj, hogy csak így berontok...de kiáltozást hallottam és utána csendet és féltem, hogy valakinek baja lett- mentegetőzött. - Jól vagy?- végignézett. Tekintete kicsit megakadt a dekoltázsomon majd a szemeimet figyelte. Alig bírtam megszólalni. Nem csak helyes, de még cuki is.

-Öhm... öh... igen.- nyögtem ki. Szép volt Emma...

- Akkor jó...- mosolyodott el. - Cameron vagyok. - becsukta az ajtót és nekidőlt a falnak. Nagyon elegánsan volt felöltözve és baromi jól állt neki. - Te pedig...?- kérdezett rá. Jaj, de cink. Jaj, de cink...

- Emma vagyok... bocsi.. csak ittam már egy kicsit meg minden.- próbáltam javítani a helyzetemen. Nem ittam semmit persze. Amúgy még soha nem rúgtam be... Nem értem értelmét.

- Amúgy miért akadtál ki... ha szabad kérdeznem?- tette zsebre a kezét és még mindig engem figyelt.

- Hát... igazából egy duplarandin vagyok és a srácok borzasztó nagy tuskók. De a barátnőmnek fel se tűnik... Aztán majd jól kihasználja a fiú és megbántja... És hallgathatom majd, hogy miért mindig ez történik vele... és...- kezdtem volna de gyorsan elém lépett és befogta a szám. Ahogy elém suhant, megcsapott az illata. Kegyetlen jó. Mondjuk... Hogy is gondolhattam, hogy nem az... Rajta minden tökéletes.

- Emma! Nyugi!- szinte suttogott. - Egy srác se érdemli meg, hogy egy ilyen szép lány kiboruljon miatta. - ahogy ezt kimondta, benyitott egy nő.

- Na de fiatalok!- háborodott fel őasszonysága. - Ez itt a női mosdó, uram... legyen szíves kifáradni. - mondta előkelően, de mégis háborogva.

- Rendben asszonyom. Elnézést!- utánozta az előkelő hangot, amitől majdnem elnevettem magam. Elindult kifelé, én meg követtem. Kint kitört belőlünk a nevetés. Tipikus filmes jelenet nemde?!

- Jaaaj, ez jó volt.- nevettem.

- Utálom az ilyen nőket. - röhögött még egy kicsit a történteken. Nevetve bólogattam, hogy én is.

- Na... örülök, hogy találkoztunk. Most muszáj megnéznem, hogy hogy állnak a többiek. Jó volt dumálni. Köszi, hogy lenyugtattál. Még beszélünk, szia!- néztem végig mégegyszer a köszönőbeszédem közben.

- Én is arra megyek ki, de igazad van... Itt nyugisabb elköszönni. Szia.- kacsintott és maga elé engedett. Udvarias, de laza..ez tetszik. Ahogy kiléptem az étkező helyiségbe, ledöbbentem. Senki nem ült az asztalunknál.

- Basszus!- kaptam a fejemhez kezeimet.- Ne már!!- odarohantam a helyünkhöz. Volt az asztalon egy üzenet.

A kaját kifizettük, elmetünk bulizni.. vittem a kocsit, bocsi!
Ana

- Hát ez remek!- csaptam le kezeimet a combomra. Ekkor két meleg kezet éreztem a derekamon. Enyhén meglepődtem.

- Hazavigyelek?- suttogta Cameron.

Ez is lett volna az első rész. Őszintén fogalmam sincs, hogy mennyi az ideális szó... de majd belejövök. Bocsi, ha rövid vagy vannak benne hibák. Jó olvasást! :)