Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

11. fejezet

Amikor tudatosul benned

- Hát Emma... Nem egyhamar fogjuk látni egymást.- jelentette ki csalódottan.

- Igen, tudom- fájt hallani és fájt tudni, hogy még jó ideig csak álom lesz. De jelen pillanatban jobban érdekelt anya. Az anyukám, aki majd' egy napig küzdött, hogy én most élhessek. Hogy felneveljen és megadja azt, amit tud. És most elment...örökké.

- Emma tudom, hogy ez most neked nagyon nehéz, de ki fogod bírni! Ki fogod bírni, mert sok mindenen mentél már keresztül és megerősödtél. Ki fogod bírni, hogy találkozhassunk egy kis idő múlva és végre a valóéletben is megölelhesselek, megcsókolhassalak!- arcomat kezei közé vette és egy apró csókot nyomott a számra.- Hogy ez ne csak képzelgés legyen!

Ekkor felébredtem. Senki se volt a nappaliban csak Elliot aludt békésen és én még mindig egy szál köntösben feküdtem a kanapén. Be voltam takarva, biztos Ana volt. Nyújtózkodtam egy jó nagyot és kimentem az étkezőbe. Ott voltak a többiek. Csendben leültem közéjük az asztalhoz. Ekkor megcsapott a hideg, mert nyitva volt az ablak és szakadt az eső. Otthagytam őket és felmentem a szobába keresni valami melegebb ruhát. Ha már felöltözök, akkor úgy gondoltam, hogy le is tusolok. Meleg vizet folyattam és meztelenül beálltam a tus alá. Nem akartam anyán gondolkozni, mert arra lesz elég időm sajnos... így gondolataim Cameron szabai körül forogtak. Amit mondott a helyről. ,,New York öt kerülete közül az egyik. Manapság ezt a helyet A bolygó- nak nevezik a kerület mérete és a lakosok etnikai vegyessége miatt..." Így Cam nagyon leszűkítette valóban a lehetőségek körét. És hihetetlenül sok időt megspóroltunk volna, ha csak annyi lett volna a dolgom, hogy megkeresem wikipédián mondjuk... De azzal, hogy anya elment, ez az idő a kétszeresére nőtt. Remek...

- Emma!- kopogott be Anabell.- Bemehetek?

- Várj egy picit!- kiáltottam ki. Elzártam a tust és magam köré tekertem a törölközőm. - Gyere!

Bejött és halkan becsukta maga után az ajtót. Elém állt. Az arca meglehetősen komoly volt.

- Emma... Én tényleg nagyon sajnálom az anyud! Tudod...ő volt a második anyám. És nagyon sok mindenben segített életem során. Mindig támogatott és remek barát volt- kezdte.- Tudom, hogy nagyon nehéz lehet ez most neked, de mi támogatunk! Shawn és én melletted vagyunk mindenben! Tudom, hogy alig ismeritek egymást, de amíg aludtál ő takart be, le se vette rólad a szemét és azt hajtogatta, hogy mennyire sajnál téged, hogy ilyen fiatalon történt ez veled. Mondjuk kicsit furcsa volt, de aztán megbékéltem vele.- Mendes takart be?? Ezt nem gondoltam volna, de kedves tőle. Szerintem gondoskodó típus, vagyis Ana nagyon jól járt vele.

- Tudom, hogy számíthatok rátok... Köszönöm- öleltem meg.- Ma szeretnék egy kicsit egyedül lenni itthon. Szeretném hazavárni apát. Szerintem hajnalban már itt lesz.

- Jó persze, megértem. Jeremy már amúgy is elment, mert " gond van otthon"- mutatott idézőjelet a levegőben. Ez szép... lefeküdtünk, meghalt az anyukám és még csak el se köszön tőlem... oké...Apropó szex...

- Akkor mi szerintem megyünk is. Megvárjuk, hogy felöltözz és elköszönünk- indult ki a szobából.

- Ana várj!- szóltam, mire hátrafordult és kíváncsian nézett.- Te és Mendes...? - húzogattam szemöldököm. Bólintott és közelebb hajolt.

- Brutál jó a srác- súgta.- Na siess! Este 7 óra van és még hazaugrik a cuccaiért, mert nálam alszik- itt kajánul elmosolyodott és kiment.

Amíg beszélgettünk nagyjából megszáradtam, de azért végigtöröltem a testem és felkaptam a fehérneműimet. Visszasétáltam a szobámba és felhúztam a szürke melegítőmet és mellé egy lenge fehér pólót. Lementem a többiekhez, de csak Shawn volt szem előtt.

- Szia- köszöntem.- Köszi, hogy betakartál.

- Ez a legkevesebb amit tehetek érted- mosolygott.- Ana wc-n van, de mindjárt jön.- ahogy ezt kimondta megjelent mellettem.

- Na szia csajszi- ölelt meg Anabell, majd Shawn is átkarolt minket. Annyira jólesett. Most már tudom, hogy az embernek kellenek a barátok ilyen helyzetekben (is). Amúgy az eső még mindig szakadt.

- Köszönök mindent- mosolyodtam el, mikor elengedtek. A fogasról elvettem egy esernyőt és Ana kezébe nyomtam, hogy ne ázzanak el odafele.

- Máskor is életem, köszi- mondta barátnőm, majd az ajtó felé indultak.

- Biztos megleszel?- kérdezte Shawn, mire egy nagyot bólintottam. Kiléptek és Mendes még egyszer visszanézett rám. Rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. A konyhába indultam, hogy csináljak magamnak narancsos-bodzás teát. Forraltam vizet, raktam 2 kanál cukrot a bögrémbe, mellé a teafiltert és teleöntöttem. Megtöltöttem Elliot táljait és felmentem a szobámba, hogy beülhessek az ablak elé és nézhessem az esőt. Emlékszem anyával is sokszor csináltuk olyat, hogy az ablakhoz ültünk esőben és hallgattuk, ahogy zuhog. Mindig az lett belőle, hogy elaludtam és anya az ágyamba vitt. Muszáj volt mosolyognom, ahogy felelevenítettem ezt az emléket. Mindig is imádta az esőket és engem is rászoktatott. Viszont a viharokat nem bírta megszerettetni velem soha. Elmélkedés közben megittam a teámat és az asztalomra tettem az üres bögrét. Újra az ablakhoz ültem, csak egy kicsit kényelmesebben. Fejemet az üvegnek támasztottam és lecsuktam a szemem. Kellemes volt a hőmérséklet és nagyon nyugis volt így. Hallgattam az eső szabálytalan hangját és elképzeltem, hogy mi lesz, ha apa hazaér.

- Csatlakozhatok?- állt mögöttem Cameron és megfogta a vállam. Aprót bólintottam, hogy igen és összébb kuporodtam. Cam elém ült és felrakta a lábát maga elé. Fenekemen megfordultam( így háttal voltam neki) és az ölébe feküdtem. Olyan jó érzés annyira szeretni valakit, hogy az már fáj. ( És itt nem arra gondolok természetesen, hogy fáj, hogy elvesztetettem anyát... Hanem, hogy tényleg annyira Szeretem Őt, hogy jóérzéssel fáj. )

- Örülök, hogy itt vagy velem- jelentettem ki nyugodtan. Felnéztem rá és elmosolyodott. Megsimogatta a homlokom és lehajolt a fejemhez, hogy adjon egy puszit a számra. Újra nekidőlt a falnak én meg feljebb csúsztam, hogy át tudjon karolni, amit meg is tett. Ha nem aludnék, még el is tudtam volna aludni így... A karjai közt. Izmos barna karjait előttem keresztezte és állát a vállamon pihentette.

- Jobban vagy egy kicsit?- kérdezte puha hangon.

- Talán egy nagyon kicsit- feleltem.- De még igazán a nehezén nem vagyok túl, tudom.

- Ez sajnos így van, de nem tehetsz semmit ellene. Csak azt jegyezd meg, hogy ne zárd ki az érzéseidet, Emma. Attól vagy az, aki. És én amiatt Szeretlek, aki vagy. Ezt ki kell bírnod, oké?- itt leemelte a fejét az államról és komolyabbra vette a szót.- Csak azt ígérd meg nekem Emma, hogy túljutsz rajta! Tudom, hogy borzalmasan nehéz ez most neked, de ki kell bírnod, hogy találkozhassunk. Hogy végre az életben is átkaroljalak ugyanígy. Hogy megmondhassam, hogy Szeretlek!- karomat simogatta, mire kirázott a hideg. Még soha egy fiú se mondott ilyen kedveset nekem. Egy fiú szájából nem hallottam ilyen őszintén azt, hogy szeret.

- Ki fogom bírni. Nagyon nehéz lesz, de muszáj. És én is Szeretlek Cameron! Nagyon! És Megtalállak mindenáron, bármi legyen is- felé fordultam és megcsókoltam. Jobb kezemmel hátranyúltam, hogy megfoghassam az arcát, mire ő felkapott és átvitt az ágyamba. Ledöntött, de tudtam, hogy most semmi olyasmi szándéka nincs. Csak csókolóztunk. Jó ideig csak faltuk egymást, de aztán csak pihentünk. Egymáshoz bújtunk, ő összekulcsolta az ujjainkat és beszélgettünk.

- Megjött apukád- mondta.

Arra ébredtem, hogy egy taxi leállt előttünk. Még mindig az ablaknál ültem és kutya hideg volt, de az eső már nem esett. Viszont nagyon lehűlt a levegő amíg aludtam. Hajnali 3 óra volt...azt a...jócskán elszundítottam. Magamra kaptam egy pulcsit és lerohantam ajtót nyitni. A taxi elment, én meg beengedtem apát. Anya cuccai is nála voltak. Megálltam előtte és egy kis ideig könnyes szemekkel néztük egymást. Lebiggyesztettem a számat és mindkettőnkből előtört a sírás. Apa lerakta a táskákat és a karjaiba zárt.

Ez is lenne a 11. fejezet. Basszus én majdnem elsírtam magam mikor írtam az utolsó bekezdést, mert Ed Sheeran Photograph c. zenéjét hallgattam. Zenei aláfestéssel tök hatásos. Ajánlom ;) :D Jaj, annyira várom már, hogy azokat a részeket írjam mikor keresik Cam-et és...talán, de csak...talán...meglesz:D Több, mint 1K megtekintés, le vagyok taglózva, köszönöm szépen! ♥Jó olvasást drágák:*