Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

39. fejezet

Papa- mama dupla randi...

- Apa leszek!- mondtam ki hangosabban, mint szerettem volna.

- Hogy micsoda?- szólalt meg idegesen Emma apja az asztal másik oldalán.- Mi leszel?- kérdezte. Basszus.

Ledermedve álltunk Emmával és nem szólaltunk meg. Érezhető volt a feszültség, szinte meg bírtam volna fogni. A barátnőm idegében elkezdte rágni a száját és engem nézett. Én vagyok a férfi... Nekem kell megoldanom- gondoltam magamban, ezért hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam és válaszoltam.

- Apa leszek, Mr. White- jelentettem ki büszkén.- Habár ez még nem biztos, mert ma hoztuk össze...- próbáltam szépen fogalmazni, nem csakúgy odavágni neki például, hogy felcsináltam a lányát. Ráadásul a kádban... Láthatóan Emma apja szóhoz se jutott. Persze tudom, hogy mire gondolt. Először is végiggondolta, hogy hogy csináltuk a gyereket, aztán arra, hogy milyen fiatalok vagyunk. Majd az elmaradhatatlan ,, Tudom, hogy csak megfekteted".

- Nem túl korai egy kicsit?- kérdezte végül. Mondtam...

- De igen, apa. Nem is kicsit... De ha szeretnék gyereket valakitől, az Cameron. Előbb-utóbb úgyis ez lett volna, te is tudod- válaszolt most már Emma. Elmosolyodva néztem, ahogy kimondta az előző mondatait, mert én is Tőle szeretnék gyereket, ami nagy valószínűséggel lesz is. Muszáj volt odamennem és átkarolnom.- Kérlek apa, értsd meg, hogy nem vagyok már kicsi. Felnőttem.

Mr. White eléggé elgondolkozott. Most nem tudtam kivenni az arcából, hogy min törheti az agyát, de komoly fejet vágott mindenesetre. Aztán megszólalt...

- Végül is... Édesanyád is egy évvel volt idősebb, mint most te- nézett Emmára, aki egy picit elérzékenyült, ezért húztam magamhoz még jobban s nyomtam egy puszit a fejére, enyhén beszívva a haja illatát.

- Hát akkor...Gratulálok- erőltetett egy mosolyt az arcára az apuja, majd elment. Mindig is éreztem, hogy nem nagyon bír... de ennyire?!

- Ne vedd komolyan, csak még fel kell dolgoznia. Én se így akartam a tudtára adni- simította meg az arcom bal oldalát Em.

- Jól hallom...?- jött oda hozzánk Ana és Shawn.

- Ühüm- dünnyögött Emma vidáman és egymás nyakába borulva kezdtek el sikongatni. Bolondok...

- Gratulálok haver- nyújtotta felém a kezét Mendes. Kezet ráztunk, majd magához húzott.- Milyen érzés?- kérdezte a nyilvánvalót.

- Még nem fogtam fel teljesen, de ááh... már majd' kicsattanok- nevettem.

- Ez ilyen. És majd amikor nő a hasa és beüt a terhes kór... Hűha... A lényeg, hogy ne mond neki, hogy őrült, mert ott elszakad nála valami és robban. Én ezt már tapasztaltam- röhögött.

- Köszi...- nevettem vele, ekkor odajöttek hozzánk a lányok. Izgatottak voltak és láttam, hogy kiterveltek valamit.

- Szóval- kezdte Anabell- Emmával arra gondoltunk, hogy... holnap elmehetnénk valamerre négyen- mesélte izgatottan.

- Mint valami papa-mama dupla randi- folytatta Emma. Ez egész jó ötlet, nekem tetszik.

- És hova gondoltatok elmenni?- kérdezte Mendes.

- Azt még nem tudjuk...- húzta el a száját Ana.

- Emma...- jött közénk Jackson is.- De fura...- húzta magához a barátnőmet, hogy megölelhesse.
Apropó barátnő, rengeteget gondolkoztam és arra a döntésre jutottam, hogy megkérem Emma kezét.
Nem, tényleg nem szeretnék mással élni vagy megöregedni... Soha nem éreztem még ilyet, és másnál nem is fogok. Ő kell nekem. Egy életen át. Már megvettem a gyűrűt is és holnap lesz a napja, a dupla randin.