Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

28. fejezet

Még egy esély...

- De nem alszol mellettem!- mutatott rám. Elmosolyodtam és újra beindítottam a kocsit.

Kicsit nehezebb volt megmenteni a csajszit, mint gondoltam, de a lényeg, hogy most biztonságban ül a jobb oldalamon.
Már úton voltunk egy ideje, mikor vacogva összegubózott az ülésen. Újra leparkoltam valahova és gondolkoztam, hogy mit adjak oda neki. Hátul a kocsiban nem volt semmi, amit ráteríthettem volna, ezért hirtelen ötlettől vezérelve lekaptam a pulcsimat, kicsatoltam Emma-t és ráadtam a ruhadarabot. Hát, nem mondom, hogy nem volt hűvös, de legalább Ő kevésbé fázik. Beindítottam az autót.

Magam mellé pillantgattam és észrevettem, hogy a hasamat nézi. Persze mikor látta, hogy rajtakaptam zavartan elfordult és az ablakon bámult kifelé. Elmosolyodtam és újra a vezetésre koncentráltam.

Leállítottam a kocsit és kiszálltam. Átmentem Emma oldalára és kivettem az autóból. Már félig aludt, így nem hisztizett, hogy hozzáértem. Helyette fáradtan a mellkasomra hajtotta a fejét. Akármennyire próbáltam visszafogni magam, elképzeltem ezt a helyzetet másképp. Hogy a meztelen mellkasomra dönti a fejét és....Na jó, elég lesz.

Bevittem a házba és felvittem az ágyamba, betakartam és lementem. Pechemre anya lent volt a konyhában és kíváncsian várta a magyarázatot.

- Öhm...- nyögtem egyet.

- Hallgatlak- jelentette ki

- Csak higgy nekem!- kértem, mire bólintott.- Tudod, van az a lány akivel álmodtam sokáig. Tudod, Sierra mondta el neked a kérésemet semmibe véve.- bólintott.- Ő az a lány. Épp meg akarta erőszakolni egy vén csávó és pont arra jártam. A lány teljesen részeg és azt se tudja, hogy hol a hotel, ahol aludna. Kérlek, ne haragudj, hogy szólás nélkül hoztam haza- széles, kérlelő mosolyra húztam a számat. Anya kis ideig gondolkozott, ezzel idegőrlő állapotba kerítve engem.

- Na jó, maradhat. De ne használd ki, hogy részeg!- utasított. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.

- Köszi anyu, te vagy a legjobb- pusziltam arcon és rohantam fel Emmához.

Óvatosan nyitottam be a szobámba. Emma bőszen aludt már. A lehető leghalkabban vettem ki egy tiszta bokszert és hagytam el a szobát. Lementem a vendégszoba fürdőjébe, hogy a tusolással se keltsem fel az ágyamban alvó lányt.
Gyorsan tusoltam le, majd felvettem a tiszta alsót. Egy szekrényből vettem ki párnát és pokrócot, amit a kanapéra vittem és 'megvetettem az ágyam'. Befeküdtem, de egyszerűen nem bírtam elaludni. Emmán gondolkoztam és azon, hogy hogy történhetett meg mindez. Olyan gyors volt ez az egész. Mármint ez az egy nap. Ugye este írtam neki, hogy ma találkozzunk. Eleinte nagyon-nagyon izgultam, de aztán kezdtem összeszedni magam. Aztán mikor elindultam a parkba, kaptam egy üzenetet anyától, hogy Sierra állapota még mindig nem túl jó és nagyon ideges lettem miatta.

Mikor a parkba értem nem sok forgolódás kellett, mert valahogy észrevettem, hogy hol van. Még úgyis tudtam, hogy Ő az, hogy sose láttam az arcát. Aztán úgy futott felém mondom, mintha az élete múlt volna ezen. Átfutott egy nyugdíjas csoporton is, amin egy picit nevettem. Igazából olyan aranyos lány. Az álmomban se ártott nekem szinte semmit. Annyira máshogy kellett volna reagálnom, úgy megbántam, hogy ilyen voltam vele. Talán, ha nem lettem volna egy bunkó barom vele, akkor nem ment volna el inni és nem akarta volna megerőszakolni egy vén faszi. És akkor azt a hatalmas lila foltot is elkerülhettük volna, amitől most is ökölbe szorul a kezem. Nem tudom, hogy mi történik most velem, de nagyon furcsa érzés. Tényleg még egy lányért se aggódtam ennyire és ez nagyon ijesztő érzés. De egyben baromi jó is.