Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

40. fejezet

A hívás...

Az egész étterem, köztük Ana és Shawn is füttyögtek, gratuláltak, "awh"-ogtak, ami eléggé zavarbaejtő volt ebben a helyzetben, de csak Ő érdekelt.

- Én is Szeretlek- súgtam a fülébe boldogan.

° 2 HÉT MÚLVA °

Nem vagyok terhes. Beleéltük magunkat és nem lesz belőle semmi -egyelőre. Természetesen apát kevésbé hangolta le a tudat, de valahol mélyen, láttam a szemében, hogy bántja a kudarcunk. Tulajdonképpen nem is kudarc, hisz' akármikor máskor összehozhatunk egy picit...

Két hete annak, hogy Cameron megkérte a kezem, természetesen igent mondtam. Még most is bizsereg a hasam, ha csak felelevenítem a cselekedeteit. Két hete élek az elképzelhető legjobb pasival a világon. Igaz mondjuk, hogy a szennyeseit tinédzser módjára szétdobálja...

- Camerooon!! Élet, már megint a fotelben hagytad az alsódat és a zoknidat- panaszkodtam. Egy 'komoly'? fejet kaptam válaszul.- Tudom, hogy unod, de kérlek... könyörgöm, két lépéssel van  messzebb a szennyeskosár és megkímélnél egy gatyatúrától a házban- felkaptam a ruháit. Elnevette magát, majd nyomott egy puszit az arcomra.

- Igazi nő...- legyintett mosolyogva méregetve az arcom, ami enyhén eltorzult.

- Hm... Tudsz mosni?- kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve. Gondoltam megtanítjuk mosni, takarítani Rómeót.

- Nem nehéz... Beöntöd a ruhákat a lyukba, becsukod és megnyomod a gombot- magyarázta komoly fejjel. Hangosan felnevettem.

- Naiv férfi, gyere csak...- karoltam át.

És így kezdődött a nagytakarításunk. Megtanítottam az életemet mosni, törölgetni, feltörölni és vasalni. A többit én csináltam, hogy ne szakadjon bele a házimunkába már az első "órán"...
Egyébként olyan jókat nevettünk a hülyeségein, hogy folyt a könnyünk. Táncoltunk és összecsaptuk egymást vízzel. Énekeltünk és komoly beszélgetéseket folytattunk.
Pont leültem, mikor csöngettek. Cameron wc-n volt, így muszáj volt felkelnem és ajtót nyitnom. Anabell és Shawn.

- Kaptunk egy SOS sms-t. Mi baj van??- kérdezte rögtön Ana. Erre nem igazán tudtam válaszolni, hiszen semmi gond nem volt, hacsak...

- Cameron...- kiáltottam a wc felé, válasz helyett.

- Mondjad, szívem!- válaszolt emeltebb hangon, hogy jól értsem.

- SOS...

Kis csend után kijött a wc-ről és kisfiús hangon, szinte nyávogva mondta a szemembe, hogy:

- De olyan nagyon elfáradtam...- boci szemekkel, édesen. Elnevettem magam és beljebb hívtam a többieket. Igazából már végeztünk, csak a vacsora sült (csirke, párolt zöldséggel), így leültünk a tv elé és bekapcsoltuk - a fiúk kérésére- a meccset.

- Nőtt a hasad- mondtam a barátnőmnek mosolyogva.

- Legalább ne mondanád hangosan.  Olyan ciki... Nem jön rám a nadrágom!!! Egyszerűen hihetetlen- háborodott fel. Megijedtem a hangnemétől, de tudtam, hogy a terhesség teszi, így nem balhéztam inkább.

- Mit mondtál neki?- beszélt a háta mögé Shawn. Sörrel a kezükben ültek és elemezték a játékosok mai formáját. Tipikus filmjelenet.