Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

10. fejezet

A következmény

- Jól szórakoztál?- kérdezi Cameron gúnyosan az ajtómnak támaszkodva. Reggel volt és Jeremy nem feküdt mellettem. Még meztelen voltam.

- Én... én csak...- dadogtam, mire felemelte kezét.

- Nem kell magyarázkodnod!- jelentette ki szigorúan.

- De kell!- álltam fel és a takarót magam köré tekertem.- Cam, én ittam. Nem tudtam tisztán gondolkozni! Én ezt nem akartam! Nem is vonzódok Jeremy-hez, esküszöm! Cameron én téged Szeretlek!- fakadtam ki. Mikor ténylegesen kimondtam, hogy szeretem kicsit meglepődtem. Cameron megrázta a fejét, mire szívem nagyot dobbant. Sokáig nem szólalt meg ezért sürgettem, hogy nyögjön ki valamit.- Mondj már valamit! Kérlek! Ne haragudj!- idegeskedtem.

- Nem tudok mit mondani Emma. Én is Szeretlek és ezért fáj, hogy egy másik sráccal lefeküdtél, velem meg nem.- a hajába túrt. Annyira imádom, ahogy a puha, barna haját piszkálgatja. Tudom, hogy csak álmomból ismerem, de igaza volt. Őt szeretem és mégis mással fekszek le... De ha végiggondolom, akkor szinte semmi köze nincs hozzám így nem tartozok neki magyarázattal. Hát igen... Jó lett volna így gondolnom és cselekednem, de egyszerűen gyötör a bűntudat és nem bírom nézni, ahogy néz most rám. Még ha álom is.

- Ne haragudj! Csak nagyon kivagyok és ittam. Ez a kettő nem nagyon fér össze nálam. Annyira röstellem, amit tettem. - itt közelebb léptem hozzá, mire kihúzta magát és a szememet figyelte. - És annyira kívánlak téged is... De így az álomban nem helyes, Cam. Meg szeretnélek, és meg is foglak találni! - arcát kezeim közé fogtam. Cameron derekamat karolta át és egy picit közelebb húzott magához.- Csak egy kicsit segítened kell, kérlek!

- Nem lehet elmondanom, hogy hol élek valójában, mert annak következményei lesznek. - nézett a földre, majd újra szemeimbe, hogy mit szólok.

- De nem haragszol?- kérdeztem rá, mire apró puszit nyomott a számra. Az ismert jóleső érzés terjedt végig számtól a hasamig.

- Nem, de még muszáj emésztenem egy kicsit. De nem haragszok!- majd újra megcsókolt. Teljesen hozzányomtam magam, ő meg felkapott. A takaróm a földre esett, de jelenleg nem érdekelt. Se engem, se Cameron-t. Leborított az ágyamra és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nadrágját gomboltam ki, mikor elvált tőlem és mellém ült.

- Mi baj?- értetlenül néztem rá, hisz eddig ő akarta nagyon. Na jó, én is.

- Igazad van. Ez így tényleg nem helyes. - nézett engem, ekkor észbe kaptam, hogy így már kicsit ciki a helyzet. Magam elé vettem a nagypárnámat. - Ne szégyelld magad előttem! Gyönyörű vagy mindenhogy.- simította meg az arcom bal felét. Furcsálltam, hogy leállított, de nem esett rosszul, mert én Vele szeretnék lefeküdni. Nem az álombeli Cameron-nal.

- De akkor kérlek segíts! Nem kell megmondnod a helyet konkrétan, de a környékén lévő helyekről mondhatsz dolgokat. Az végül is nem azt jelenti, hogy elmondod.- aprókat bólintott.
- Csak alap tényeket mondj!

- Oké... akkor... New York öt kerülete közül az egyik. - oké, akkor annyit tudok, hogy Amerikában lakik. New York az még tűrhető távolságra van Philadelphia-tól. - Manapság ezt a helyet A bolygó- nak nevezik a kerület mérete és a lakosok etnikai vegyessége miatt...- itt egy nagy levegőt vett.- Két tényt mondtam a helyről. Nem mondhatok többet Emma, sajnálom! Ez is sok volt és remélem, nem lesz semmi gond.- húzta el a száját. Nem akartam tovább nyaggatni így átkaroltam.

- Köszönöm! Ezzel is sokat segítettél! Nagyon leszűkítetted a lehetőségek körét. - pusziltam szájon.

Felkeltem. Felébresztett a telefonom csörgése. Apa hívott, amit nagyon furcsálltam, mert még nincsenek Amerikában se. Reggel volt és Jeremy mellettem feküdt. Hála az égnek nem ébredt fel, ezért gyorsan fogtam egy köntöst, kiosontam a szobából és felvettem a telefont. Magamra kaptam a ruhadarabot.