Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

16. fejezet

Béke és ijedtség

Megcsókolt és válaszolt.

- Találkozni fogunk.

Óriási vigyor jelent meg az arcomon, ahogy kimondta ezt a két szót. Ezek szerint összejön az, amit tervezgettünk. Nem álom lesz többé, hanem valóság. Megölelhetem, megcsókolhatom és minden más. Elképzeltem, ahogy kézen fogva sétálunk és kizárjuk a körülöttünk lévő világot. Cameron és én...

- Te sírsz?- kérdezte meglepődve Cam. A nagy álmodozásomban észre se vettem, de bólintottam egyet félénken. Arcomat kezei közé fogta és hüvelykujjaival édesen törölgette azt.- Ne sírj Szerelmem, hisz' ez jó!- mosolyodott el. Enyhén elnevettem magam és megcsókoltam. Szerelmemnek szólított, amire szívem nagyot dobbant.

Felkeltem. Szinte fájt kinyitni a szemeimet ezután az édes pillanat után. De legalább most nem mondanivaló közben ébredtem fel, hanem egy csókkal lezártuk. Basszus... El is felejtettem, hogy már csak 2 alkalommal találkozunk az álmomban, utána csak az életben, ha sikeresen megtalálom... Még fáradt voltam, ezért visszadőltem. Sajnos nem sokáig bírtam pihenni...

A Nap kellemesen besütött az ágyamra. Rám és Shawn-ra. Aranyosan szuszogott, haja össze-vissza állt és mintha mosolygott volna. Óvatosan leemeltem kezét a derekamról és felültem, hogy nyújtózkodhassak. Könnyedén lemásztam az ágyról és visszatekintettem Mendes-re. Egy picit grimaszolt, majd tovább aludt. Elmosolyodtam és kimentem a fürdőbe. A tegnapi káosz fogadott, amit muszáj lesz összetakarítanom, mert rossz emlékeket idéz elő( persze amúgy is feltakarítanám...). A gyógyszeres dobozokat felraktam a polcra és felsepregettem a megmaradt tablettákat. Egyszerű mozdulattal a kukába öntöttem és belenéztem a tükörbe. Jézusom... Hajam csapzott volt, szemem alatt két nagy fekete karika és mind e mellé elaludtam a fejemet is. Szánalmas látvány... gondoltam magamban. Átmentem a szobámba tiszta ruhákért. Kivettem egy szürke melltartót és bugyiját, majd a ruhán gondolkoztam. Kinéztem az ablakon, hogy megállapítsam, hogy el van borulva... csúnyán el van borulva. Kikaptam a szekrényemből egy hosszú, szakadt kék nadrágot és egy babarózsaszín pulcsit, majd visszaballagtam a fürdőbe és kellemesen meleg vízzel letusoltam. Megint az aloe vera illat járta be a szobát, de mellé társult a samponom...fogalmam sincs milyen illata... sampon illat...

Megtörölköztem és hajamból kicsavartam a vizet. Magamra kaptam a kiválasztott ruhadarabokat is és úgy döntöttem, hogy rakok fel egy minimális sminket.( A hajamat nem szárítom meg, mert 1 Shawn még alszik 2 Rossz a hajnak.) Alapozó, korrektor és púder került az arcomra, majd egy pici szempillaspirál és színtelen ajakbalzsam. Ekkor kopogott valaki...gondolom Mendes.

- Bejöhetsz!- kiáltottam ki neki, mire benyitott. Szemét dörzsölgette és elmosolyodott, mikor meglátott.

- Jó reggelt.

- Jó reggelt- válaszoltam.- Hogy aludtál?- néztem rá a tükörből.

- Nagyon jól- pislogott fáradtan. Elnevettem magam, ahogy lajhár lassúsággal megnyitja a csapot mellettem és megmossa az arcát.- Min nevetsz?- nézett felém.

- Rajtad. Rajtad nevettem, ahogy lajhárkodsz- kuncogtam. Végigsimítottam kezemet a hátán, majd otthagytam had csinálja a reggeli dolgait. Lementem a konyhába és csináltam szendvicseket. Saláta, hús, sajt stb. 1 nagy tányérra helyeztem őket és csináltam melléjük kávét is. Az asztalra vittem a reggelit és beindítottam egy random lejátszási listát. Ana-val a közös albumunk. Egy picit megtorpantam és elgondolkoztam.

Mi lesz, ha soha többé nem keressük egymást? Rengeteg éve vagyunk legjobb barátnők és gyakorlatilag ő volt a pót testvérem. Akármennyire rosszulesett a kijelentése, nem akarom, hogy vége legyen. Hiányzik a bolondsága. Hiányzik ő... És mindez megszűnne egy fiú miatt? Egy félreértés miatt? Mendes zavarta meg a gondolatmenetemet.