Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

3. fejezet

A valóság

- Hát ez remek! Mi jöhet még?! - felálltam Cameron csábító öléből és betárcsáztam Anabell számát. Kicsöngött.

Hirtelen felébredtem az ébresztőmre. Otthon találtam magam. Az ágyamban feküdtem és gőzöm sincs hogy kerültem oda. Nem emlékszek semmire azóta, hogy felhívtam Ana-t. Különös... Az ablakomhoz sétáltam és enyhén meglepődtem. Az autóm teljesen épen állt a házunk előtt. Micsoda!?

Ebből kifolyólag felhívtam Anabellt.

- Haló?- hallottam barátnőm reggeli kómás hangját.

- Ana, hogy lehetséges az, hogy az autóm kármentesen áll előttünk??- ijedtem meg. Lehet, hogy kicsit durvábban kérdeztem, mint akartam, de nem direkt volt. Mondjuk elég dühös voltam rá az este történtek miatt.

- Öhm.. jó reggelt neked is.- lepődött meg. És most itt játssza az ártatlant. Remek...

- Jaj, Ana! Ne hazudj! Hogy jött rendbe a kocsim?- emeltem fel hangom még jobban.

- Miért mi baja lett? Emma, jól vagy? Minden oké?- aggodalmaskodott. Ezt nem hiszem el! Miért hazudik nekem?

- Nekimentetek egy fának este a fiúkkal. Nem rémlik, ha?- flegmáztam. Na jó... lehet, hogy kicsit túlreagálom. Lejjebb veszek...- Ne haragudj... Csak ideges lettem. Át tudsz jönni?

- Fura vagy, de persze. Átmegyek. Elkészülök és ott vagyok.- tette le a telefont. Szerencsére 10 percre se lakik tőlem, mondjuk egy 20 percet rászámolhatok a készülődése miatt, szóval addig szemügyre veszem az autómat.
Valóban nem volt semmi baja...

Csöngettek. És igazam lett... 27 perc alatt ért ide.

- Szia.- nyitottam ajtót. Egy 'hali' kíséretében megölelt. Semmi jele bűntudatnak. Érdekes...

- Na mesélj!- ült le a kanapénkra.- Mi történt?- kíváncsian fürkészte a tekintetem.

- Inkább te mesélj.. Mi újság Nick-kel?- érdeklődtem.

- Milyen Nick-kel?- lepődött meg. Ekkor leesett...Az autóm ép.. Ana nem emlékszik semmire. Szinte én se emlékszek semmire. Álmodtam volna? De olyan igazinak tűnt. Jaj, ne...

- Ja, semmi...- néztem le szomorúan. Ez azt jelenti, hogy Cameron nem is létezik? Vagyis csak kitaláltam, hogy kiszakadjak a szakítás fájdalmából? Jaj nekem... Kicsit elgondolkoztam, de utána megtörtem a csendet. - Ma elmegyünk az állatkertbe? - mosolyodtam el.- Régen láttam zsiráfokat.

- Persze!- lelkesedett az ötletemért Anabell. - De akkor...öltözz fel és sminkeld ki magad drágám...mert csúnyán karikásak a szemeid!- puszilt homlokon. Felrohantam és egy szimpla szakadt nadrág, fehér ing mellett döntöttem. Bementem a fürdőbe és konkrétan megijedtem magamtól. Mintha a Vámpírnaplókból szöktem volna meg. Igaza volt Ana-nak, be kell látnom. Gyorsan raktam fel alapozót, púdert. A szempillaspirált utálom, mert alapból nagyok a pilláim és idegesít a festék rajta... Ezért az nem került fel, de egy világos ajakrúzst raktam magamra. Lekocogtam a lépcsőn.

- Így jobban festesz.- barátnőm felállt, hogy induljunk.

- Ma te vezetsz... Nekem nincs kedvem.- dobtam kezébe a slusszkulcsom az asztalról. Felvettem bézsszínű magassarkúm, magamhoz vettem fekete táskám meg egy fekete bőrkabátot és indultunk.

Útközben a kedvenc albumunk szólt a zenelejátszóból. Minden dalhoz egy közös emlék fűz minket. A régi és új slágerektől, a nem ismert dalokig... Kívülről fújtuk a szövegeiket és ez benne a legjobb. Közösen énekeltük őket, amíg oda nem értünk. Vettünk jegyeket és indultunk is be. Persze én rögtön a zsiráfok felé indultam. Anabell is kénytelen volt megszeretni őket, mert több éve zsiráfbolond vagyok és hát...párszor jöttünk már ide, csak a hosszú nyakúak miatt. Persze nem csak náluk voltunk. Körbejártuk az egész helyet és csináltunk sok millió képet, mint általában itt... Lehet, hogy a magassarkú nem a legjobb döntésem volt ide, mert teljesen szétment a lábam mire beültünk az autómba.

- Ez egy mesés nap volt Anabell. És ami jó hír, hogy egyszer sem gondoltam Jake-re. Tényleg nem tudom mit csinálnék nélküled- néztem a szemébe.- Köszönöm.- mosolyodtam el.

- Én mindig veled leszek, ezt jegyezd meg!- mosolyodott el és kacsintott egyet. Érzelmes csajos pillanatunk egy óriási ölelésben zárult, majd elindultunk haza. Az albumunk folytatódott. - Még csak 6 óra van, nem eszünk egy sütit valahol?- pillantott rám egy pillanatra, mikor megálltunk a pirosnál.

- Díjazom az ötleted!- ujjongtam. Ana a kedvenc cukrászdánknál megállt. Boldogan szálltam ki és sétáltam az ajtóhoz Anabellel. Ő nyitotta ki az ajtót, de beleütközött valakibe. Egy pillanatra egymásra néztek, majd a srác megtörte a csendet.

- Jaj, ne haragudj!- mentegetőzött a cuki barna.

- Nem... Én bocsi. Figyelhettem volna, hogy van-e valaki az ajtónál. Jól vagy?- aggodalmaskodott Ana.

- Én is figyelhettem volna... Tudod mit? Hagyjuk... Shawn vagyok.- nyújtotta a kezét... Shawn.

- Anabell.- mosolygott a barátnőm. Teljesen elpirult. De a srác is elvörösödött. Mérget vennék rá, hogy ebből lesz valami. Jó vágású a gyerek. Itt észrevettem magam.

- Akkor én megyek és veszek sütit... A szokásosat, ugye?- kérdeztem szerelmetes barátnőmtől. Látszólag meg se hallotta, de gondoltam, hogy a megszokott krémest fogja majd kérni szóval bementem. Lucy volt a kiszolgáló. Lucy anyának az unokahúga. Szőke haj, kék szem. Nagyon aranyos csajszi.

- Mi újság Emma? Hogy viseled a szakítást?- nézett rám kedvesen. Jókat tudok vele beszélni, mert csak 2 évvel idősebb, mint én és ő is sok mindenen ment keresztül.

- Hát... nem vagyok a toppon, de megvagyok, köszi.- mosolyodtam el halványan. - Veled mi újság?

- Képzeld... eljegyeztek!- mutatta a gyűrűjét boldogan. Szemügyre vettem az ékszerét. Szép darab volt.

- Jézusom! Azt tudtam, hogy van valakid, de azt nem, hogy ilyen komoly. Gratulálok Lucy!- adtam két puszit az arcára, ahogy illik. De fáradt voltam és hogy őszinte legyek... legkevésbé se vágytam most egy romantikus sztorira szóval mondtam, hogy lement a vércukrom és leültem egy üres helyre a két sütivel. Két francia krémes. Mindketten azt szoktunk enni. Egy kis ideig vártam Anabell-t, de nem bírtam tovább várni, így elkezdtem enni a sütit. Azon gondolkoztam, hogy miért álmodhattam Cameron-nal ennyire valósághűen.. Éreztem mindent. Annyira valódinak tűnt, mint még egyik álmom se... Ekkor leült elém Ana.

- Héé, meg sem vársz a sütivel?- tettette a sértődöttet. Nagyon kivirultnak tűnt...aminek örültem.

- Bocsánat, de én éhes voltam te pedig... udvaroltál. Apropó udvarlás. Mi volt?- kérdeztem kíváncsian.

- Azt hiszem randira hívott holnapra.- jelentette ki.

Ez lenne a harmadik rész. Kicsit kavartam a sztorin, de így szerintem izgalmasabb lesz, ha beindul. Köszönöm a vote-okat! Nagyon jól esik❤  Jó olvasást! :)