Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

13. fejezet

Balhé...
-Miről szeretnél beszélni?- kérdeztem, mire fejemet kezei közé vette és lekapott. Ledöbbentem, ezért nem tudtam elhúzódni. Mendes hozzám simult és csak csókolt.

Épp a hátamon csúsztatta lejjebb hatalmas tenyerét, mikor észbe kaptam és idegesen elhúzódtam.

- Te mégis mi a halált csinálsz Mendes??- háborodtam fel. - Mi a fene ütött beléd, te nagyon hülye? Ezt miért csináltad mondd már el!- kiáltottam rá. Eléggé meglepődött a reakciómon, mert gondolom nagyon elhitte, hogy összejöhet. Hát tévedtél fiacskám...

- Én... én csak kimutatom az érzéseimet- makogott. Nagyon bepipultam rá és ez szerintem tudatosult is benne.

- Nekem? Az érzéseidet nekem?- lepődtem meg.- És mi van Anabell-el, hm? Elmondtad neki, hogy miket érzel??- átfutott az agyamon, hogyha ezt Ana megtudja összeroppan.

- Szeretlek Emma!- jelentette ki erősen. MI A HALÁL??
Ledöbbentem. Totál lefagytam és a szívem erősen vert.

- Ezt mégis hogyan?

- Csak megtörtént... nem terveztem beleszeretni a barátnőm legjobb barátnőjébe én se- válaszolt idegesen. Ujjait elkezdte tördelni és engem nagyon idegesít ez a hang.

- Hagyd abba!- szóltam rá picit nyugodtabban. Valamilyen szinten megértettem, hogy a szerelmet nem tudja irányítani, mert ugyanebben a helyzetben vagyok én is jelenleg, de nagyon haragudtam rá, mert a barátnőmet átverte.- Óriási hibát követsz el Shawn! Ana a világ legaranyosabb és legszebb lánya, őt kéne szeretned... nem engem!- néztem rá sajnálkozóan. Erre lenézett a földre. Először vette el a tekintetét rólam mióta vitázunk.

- Szeretem Anabell-t. Legalábbis biztos, hogy szerettem, de amikor a kezeimbe vettelek egyszerűen jóérzés járta át a testem minden szegletét. Olyan érzés, amit még soha nem éreztem senkinél.- újra szemeimet fürkészte. Megráztam a fejem.

- Ez így nem helyes Mendes! Muszáj elmondanod Ana-nak még ma! Ha holnapig nem tudja meg én magam számolok be róla, ami jobban fájna neki. Szóval, ha szereted...- itt visszagondoltam arra amit mondott- szeretted... akkor elmondod neki ma! Kérlek Mendes, megérdemli. Annyi mindenen ment keresztül. Annyiszor törte össze a szívét fiú, hogy a két kezem kevés lenne megszámolni az alkalmakat. - kérleltem, mint barát. Tudom, hogy Ana-nak ez nagyon nehéz lesz, mert láthatólag beleszeretett a srácba, de vele leszek. Úgyis túlvészeljük ezt együtt...

- Rendben. Visszamegyek hozzá most és elmondom az igazat- hajtotta le fejét. - Azért megölelhetlek?- nézett rám bizakodva. Egy pillanatig belementem volna, de aztán hátráltam és nemlegesen ráztam a fejem.

- Nem. Nem Mendes nálam ellőtted magad egy életre. Csoda lenne, ha megbocsájtanék. És én még csak nem is a barátnőd vagyok, akivel ezt tetted. Gondolkozz el ezen.- mondtam el, amit akartam és katonásan intettem neki. Bementem a házba és az ablakból figyeltem tovább. Egy kis ideig nézett utánam, megrázta a fejét és elment.

Leültem a nappaliban és az ölembe hívtam Elliot-ot, aki boldogan ugrott fel rám. Annyira imádom a kutyákat. Az egyetlen élőlény, ami jobban szeret téged, mint saját magát. Fejét és hátát simogattam miközben a történteken kattogott az agyam. Mendes belém szeretett volna?! Képtelenség. Teljesen kizárt, hogy ez történne valóban. Mi van, ha megszívattak? Na jó Emma... Ne legyél hülye, soha nem tréfálnának meg ilyesmivel. Gusztustalan vicc lenne. Szegény Anabell... hányszor kell még ezt átélnie? Mondjuk most kicsit más a helyzet, de jártunk már így. A szerelme belém esett. Fasza... Ledőltem a kanapén, mire Elliot a hasamhoz kuporodott. Kis meleg csöppség. Mostanában bármikor el tudok aludni, ami újdonság. Régen csak este tudtam ledőlni... De most is szinte rögtön elnyomott az álom.