Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

36. fejezet

De hiányzott...

Bal kezemmel rátenyereltem a pultra-háttal a nappalinak- jobbal pedig öntöttem a számba a vizet. Hirtelen két kéz fogta körül a derekamat és azonnal kirázott a hideg. Enyhén félrenyeltem és egész testtel tettem egy 180 fokos fordulatot.

A kedvenc szempáromat pillantottam meg, mire szívem kihagyott egy ütemet az örömtől. Óriási mosoly terült el az arcomon, de meg is lepődtem.

- Te hogy kerülsz ide?- ugrottam a nyakába. Erősen tartott és elnevette magát.

- Mondjuk én egy Szerelmem, de jó, hogy itt vagy-nak jobban örültem volna, de ez is megteszi...- simogatta a hátam. Azonnal a szájára tapadtam és vággyal teli kezeimmel a haját markolásztam. Hát igen...khm... Nem is kell mondanom, hogy Cameron is eléggé beindult odalent.

- Meglepetééés!- nevetett mögülünk Anabell. Elváltam Cam szájától, de persze hatalmas vigyorral, szorosan hozzábújtam és Ana-ékat figyeltem.

- De hogy-hogy eljöttél?- néztem fel a barátomra, aki izgatottan elnevette magát.

- Hát, nem is tudom hol kezdjem...- húzta az agyam. Komolyan néztem rá, hogy siessen, ezért elmondta.- Ideköltözök és-persze csak ha szeretnél- összeköltözhetnénk- mondta felpörögve. Engem sokként ért az örömhír, persze jó értelemben. Apára pillantottam, aki időközben csatlakozott a körünkhöz.

- Mi már ezt megbeszéltük és benne vagyok- mosolyodott el az ősöm. Vagyis tudott erről... De várjunk csak... Ha apa tudta, hogy jön Cameron, akkor...Jackson is. Jackson!!

- Jack!- kiáltottam a bátyám felé, aki a hangom hallatán meglepődve felém pillantott.- Te tudtad, hogy jön?- kérdeztem. Büszkén kihúzta magát, miközben válaszolt.

- Persze! Szerinted csak úgy meghívnálak pizzázni?- heccelt.

- Aú...- nyögtem fel a mondatát hallva, mire elnevette magát és belebokszolt a vállamba.

- Persze, hogy meghívnálak máskor is, de így eltereltem a figyelmed egy kicsit és legalább jobban meglepődtél- mosolygott. Ez így már nyugtatóbb válasz. Mondjuk jól hazudik, az szent.

- De aranyosak vagytok! De tényleg, mindannyian!- elérzékenyülve borultam Anabell nyakába. Shawn-t is megöleltem. Most olyan jól alakult az estém, annyira boldog vagyok.

- Ma még úgy beszéltük, hogy itt alszok veled, aztán holnaptól átpakolhatunk a házunkba- húzott magához Cameron, majd megcsókolt.- Persze csak ha neked jó- tette hozzá.

- Tökéletes- mosolyogtam és adtam egy puszit a szájára. Apa morgott egyet.

- Na fiam, te alszol a vendégszobában, Emma te a sajátodban- mutogatott össze-vissza. Elnevettem magam.

- Ezt most komolyan mondod?- kérdeztem, de apa is elnevette magát.

- Sajnos muszáj tűrnöm, hogy együtt aludjatok- hangsúlyozta ki az utolsó szót- Jackson meggyőzött arról, hogy ennyit megérdemeltek- sóhajtott.

- Köszönöm apa- mosolyodtam el.- És hogy vagytok?- fordultam Shawn-ékhoz. Mendes épp a barátnőmet ölelte hátulról, és állát a vállán pihentette. Közben finoman, aprókat körözött a hasán.

- Egész jól- mosolygott Anabell.- Ma egy kicsit nyűgösen keltem, de most minden oké- itt elgondolkozott- Habár nagyon megkívántam egy kis baracklekvárt- nézett rám. Én persze, mint gondoskodó barátnő, rögtön a hűtőt kutattam baracklekvár után, de sajnos nem volt itthon.

- Elmegyünk a boltba?- fordultam Cam felé, aki bólintott egyet és elmosolyodott.

- Jaj, ne már... Most csak miattam mész el boltba?- nyávogott a baratnőm a legvékonyabb hangján.