Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

38. fejezet

Home sweet home...

A részben fellelhető erotikus tartalmakért nem vállalok felelősséget. :D

- Emma, Szerelmem! Kelj fel, hahó!- rázogattam apró, törékeny testét.- VALAKI HÍVJA A MENTŐKET!!!- kiáltottam totál idegesen.

***

- Mi történt?- nyitogatta a szemét Emma. A szívem nagyokat dobogott, s óriásikat sóhajtottam.

Azt tudni kell, hogy Emma másfél napig volt kiütve és én addig itt ültem a várakozóban. Néha- néha be is mehettem hozzá és pont most ébredt fel, mikor itt vagyok. Elütötték. Hála az égnek megúszta ezzel a "rövidke" eszméletvesztéssel és egy kis agyrázkódással. Semmi komoly baja nem lett, semmi maradandó. Pár ember látta, hogy mi történt, persze kifaggattam őket. Emma egy dobozzal kerülte volna meg a kocsit, és pont akkor ment egy férfi a megengedettnél kicsit gyorsabban. Persze nem állt meg.

- Elütöttek Szívem- simítottam ki arcából a haját egy apró mozdulattal.- Másfél napig eszméletlen voltál és volt egy kis agyrázkódásod. De semmi komoly- meséltem. Vett egy nagy levegőt, aztán engem figyelt.

- Bent voltál?- mosolygott. Megfogtam a kezét, majd válaszoltam.

- Végig. Felhívom Jackson-t, hogy felébredtél. Ők is nagyon izgultak érted. Sokáig Jack is itt volt, de aztán hazament.

Elővettem a telómat és benyomtam. Felvillant a képernyő, Emmával a közös képünk fogadott. A barátnőm épp a nyakamhoz bújik, én meg elmosolyodtam és lefotóztam a pillanatot. Egyszerűen imádom ezt a lányt. Minden porcikáját.
Tárcsáztam Jackson számát, aki majdnem rögtön felvette.

- Mi az? Hogy van? Minden oké?- támadott le idegesen a kérdéseivel. Hangja rekedt volt és fáradt.

- Igen, minden rendben. Felébredt és jól van- mosolyogva az említett személyre néztem. Emma kíváncsian nézett és lassakat pislogott. Rákacsintottam, mire egy apró mosoly jelent meg az arcán.

- Mondd meg neki, hogy puszilom és késő délután bemegyünk hozzá- utasított Jackson a vonal másik végéből.

- Megmondom- válaszoltam. Próbáltam úgy mondani, hogy egy picit sürgetőnek vegye. Nem bunkóságból, bírom a srácot, csak szerettem volna már Emmával beszélgetni meg ilyenek.

- Köszi, akkor majd délután. Viszek tiszta cuccokat, ha kell- ezek szerint értette, hogy "sietek".

- Leköteleznél- mondtam hálásan.

- Akkor délután- köszönt el.

- Szia- tettem le. Azonnal a barátnőmhöz fordultam.- Hogy érzed magad?

- Egész jól. Egy kicsit fáj a fejem és már megölelnélek és ilyenek...- célozgatott. Rögtön odahajoltam hozzá, adtam neki egy röpke csókot és átkaroltam. Ebben a pillanatban kicsit elérzékenyültem és nem akartam elengedni. Persze nem sírtam, de rossz volt ez a másfél nap "nélküle". Vigyázni fogok rá. Most már nem lesz baja.

- Kell valami?- kérdeztem.- Hozzak valamit enni, inni? Vagy akármi mást, amire szükséged van?

Egy kicsit elgondolkozott és feljebb csúszott az ágyon. Az arca annyira letisztult volt és sima. Tekintete monoton. A kezén lévő hajgumijával felkontyolta kócos haját és oldalt kihúzott 1-1 apróbb tincset. Imádom amikor így köti fel a haját, annyira aranyos.

- Nagyon szomjas vagyok... Csak sima víz kéne, meg talán valami édes...- válaszolt mosolyogva.

- Itt vagyok- mosolyogtam féloldalasan, mire végre nevetett egy aprót. Szívem nagyot dobbant és odahajoltam hozzá, megcsókoltam. Egyszerűen késztetést éreztem rá.