Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

30. fejezet

A legjobb négyes...

- Szia- köszöntem Mendes-nek és ami fogadott enyhén, khm... meglepő volt.

- APA LESZEK!- jelentette ki izgatottan Mendes.

- Ohh, ez nagyon jóóó, de örülööök nekiii- nyávogtam, majd hirtelen komoly hangon jelentettem ki, hogy- Azonnal kérem Ana-t!

- Adom- válaszolta rögtön, majd csend lett a vonal másik felén. Jó sokáig kellett várnom, de végül belemakogott a telefonba a barátnőm.

- Haalii- húzta a köszönését.- Mizu?

- Jaaa semmi. Képzeld Shawn apa lesz, ezek szerint nem tőled van...- mondtam szarkasztikusan.- Mikor tudtad meg??

- Hát...tegnap, amikor kijöttem a fürdőből tudod...- mondta. És tényleg! Ohh hogy a... Tudtam, hogy valami van vele, de mondjuk ezt nem gondoltam volna.

- De... Ez... aahj- nyöszörögtem.- Mit mondhatnék?- sóhajtottam.- Megtartod?

Ez a kérdés annyira nem tetszett neki, mert majd' megsüketültem a válaszától.

- Persze, hogy megtartom! Hülye vagy?- háborgott.

- Jaj, bocsánat... Az én kurva...- itt észbe kaptam, hogy kit is akartam kimondani és azért... azt nem fogom. Ekkor Cameron-ra néztem, aki értetlenül figyelt engem. Cameron, Cameron... Azt se tudom, hogy most velünk mi lesz, mire kiderül, hogy a legjobb barátnőm terhes. Nem baj, megpróbálom jól fogadni, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem lesz fiatalkora.- És mondd csak...-kezdtem- Lehetek a keresztanyja?- mosolyodtam el.

- Úristen, komolyan?- lepődött meg Ana, amit egyébként nem értek, mert kicsi korunk óta tudjunk, hogy egymás gyerekeinek a keresztszülei leszünk...

- Hát, így volt megbeszélve nem?- mosolyodtam el. Elnevette magát.

- Iiigen, emlékszem, a fánknál egyeztünk meg- lelkesedett. Ekkor valami baromi jó ötletem támadt.

- Ma elmegyünk sétálni négyen a parkba?- itt újra Cam-et figyeltem, aki mosolyogva bólintott, hogy benne van.

- Uhh, jó ötlet! Mondjuk 1-kor tali a híd lábánál? Az úgy jó?- kérdezte. Elvettem fülemtől a telefonomat és megkérdeztem Cameron-tól a kitalált időpontot, mire ismét nagyot bólintott, plusz odasúgta, hogy ' nekem bármikor jó veled'.

- Jó, oké- válaszoltam a telefonba.- Akkor 1-kor, hali- köszöntem el.

- Csáó- azzal letette.

- Na?- pislogott felém Cam.- Mi újság?

Próbáltam felfogni, hogy mi történik, de még nem csapott meg a felismerés szaga. El se hiszem. Jó, tudom, nem olyan eszeveszettül nagy tragédia, sőt nagyon is jó, de Anabell-el egészen kicsi korunk óta legjobb barátnők vagyunk. Szinte együtt nőttünk fel és most gyereke lesz. Felfoghatatlan számomra, hogy hogy telik az idő.

- Anabell, a legjobb barátnőm terhes- képedtem el. Elmosolyodott.

- És milyen?

- Fura. Felfoghatatlan. Ijesztő.- mondtam magam elé nézve, de aztán végre újra a szemeibe néztem.

- Ha te vagy a keresztanya... akkor lehetek én a keresztapa?- kérdezte. Úristen...Egyem meg. De aranyos. Várjunk csak...

- Ezzel most mire célzol?- kérdeztem csalfán. Vett egy nagy levegőt, ajajj, hosszú beszéd veszély.

- Arra, drága Emma White, hogy szeretném, ha a barátnőm lennél. És várj, ne mondj semmit, amíg meg nem magyarázom, hogy miért!- emelte fel elém a mutatóujját komolyan. Szívem óriási erővel vert odabent. A légzésem szaporább lett és alhasamban a pillangók jelenleg csacsacsáztak egy kicsit.- Tudom, hogy egy napja se, hogy ismerjük egymást, de nekem olyan, mintha évek óta ismernélek. Megmagyarázhatatlan érzés, de annyira elengedem magam, mikor veled vagyok- üdv a világomban Cam- Úgy érzem, hogy neked bármit elmondhatok, nem ítélsz el és a hasamban ez a bizsergető érzés jön elő, ha csak hozzám érsz- hadarta.- De ezeket jól jegyezd meg, mert nem sűrűn vagyok ilyen lélek kitárós- nevetett. Jön az én beszédem.