Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

12.fejezet

Na jó...

Lebiggyesztettem a számat és mindkettőnkből előtört a sírás. Apa lerakta a táskákat és a karjaiba zárt.

Több percig így álltunk. Azt hiszem, hogy most fogtam fel mi is történt. A sírás nem állt le, inkább erősödött minden pillanatban. Apa nagy levegőt vett, majd elhajolt tőlem. A szemeit figyeltem végig. Pirosak, kisírtak, meggyötörtek voltak. Ő is jó ideig engem nézett, majd megfogta a táskákat és a nappaliba vitte őket. Leült. Végig követtem őt és vártam, hogy mondjon valamit, ezért leültem elé.

- Egyszerűen nem bírom felfogni mi történt. Annyira hihetetlen- kezdte el.- Kíváncsi vagy mi történt?- bólintottam. Tudom, hogy sokan nemet mondtak volna, mert nem akarják tudni, hogy hogyan halt meg a szerette... De szerintem illik ennyit tudni róla.

- Taxival utaztunk a repülőtérre, mikor egy motoros férfi belénk hajtott. Az autó levágódott az útról és felborult. A motoros az autó alá került, anyádnak pedig... beleszúródott a mellkasába egy méretes üvegdarab a szélvédőből. A taxisofőr és én éltük túl, ezért azonnal hívtuk a mentőket. Mire kiértek elvérzett, sajnálom. Nem tehettünk semmit se.- könnyeivel küszködött, de szerintem már nem volt ereje sírni se. Én viszont sírva hallgattam a történetet. A szívem erősen és gyorsan dobogott, mellette összeszorult. Nem tudom, hogy ez a jó kifejezés-e, de így éreztem.

- Ketten maradtunk- néztem apára egy erőltetett, de kedves mosollyal. - Köszönöm, hogy elmondtad nekem. Tudom, hogy nehéz, de együtt kibírjuk, oké? Apa muszáj kibírnunk. Anya is ezt akarná- mosolyodtam el.

- Gyere ide kicsim!- tárta ki a karjait. Rögtön odabújtam hozzá. A karjaimat simogatta és egy puszit nyomott a hajamra.- Szeretlek Emma.

- Én is Szeretlek apa.

Nagyon fáradt vagyok és látnom kell Cameron-t. Próbálom erősnek mutatni magam, hogy egy picit könnyebb legyen apának, de belül megszakadok. És ezt Cam pontosan tudja.

- Apa, muszáj lenne aludnod. Látszik rajtad, hogy fikarcnyit se pihentél és ez nem jó. Pihenj egy kicsit!- néztem rá komolyan, mire bólintott. Kiszálltam az öléből és felmentünk az emeletre. - Jó éjszakát- adtam egy puszit az arcára.

- Jó éjt- ölelt meg és bement a szobájukba. Jézusom milyen nehéz lehet most neki ott lenni. Az a sok emlék, a rengeteg kép...

Besétáltam a hálószobámba és ledobtam magam az ágyamra. Sírtam és sírtam. Ilyen fájdalmat még sohasem éreztem. Ekkor nyüszítést hallottam az ágyam mellől. Elliot nézett fel rám a farkát hevesen csóválva. Tudtam, hogy mit akar... pisilnie kell.

- Hajnali 4 óra les pár perc múlva, eszednél vagy?- néztem rá mosolyogva. Erre eldöntötte a fejét és még jobban csóválta a farkát. Takarómmal megtöröltem az arcom és felkaptam magamra valami melegebb ruhát. A szekrényemben kezdtem el kutakodni, ugyanis tudtam, hogy Joe régi holmijait beraktam egy fekete cipős dobozba. Meg is van! Elővettem a nyakörvet és a pórázt. Megfordultam és láttam, hogy Elliot azóta ül és engem figyel. Ráadtam a kék nyakörvet és belepattintottam a pórázt. - Nagyon jól áll neked- beszéltem hozzá. Magamhoz vettem a telefonom és lementünk. Felvettem a kabátomat és a sportcipőm és a lehető leghalkabban elhagytam a házat. Elliot azonnal elvégezte a dolgát, de nekem jól esett a friss levegő, ezért tovább sétáltunk. Kicsit beljebb a városba. Mivel 5 méteres póráz volt, nem akadt sok gondom Elliot-tal. Gondolok arra, hogy húzna vagy ilyesmi, de azért néha megállítottam, hogy közelebb legyen hozzám. Épp a kedvenc kávézómnál fordultam be a sarkon, mikor beleütköztem valakibe. Pontosabban valakikbe.

- Jaj, bocsánat! Az én hibám- mentegetőztem. Sötét volt még, így nem láttam az arcukat, de annyit láttam, hogy egy fiú és egy lány állt előttem. A srác a lány derekát ölelte a lány meg vihogott. Bűzlöttek a piától.