Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

31. fejezet

Augusztus 8.

Figyelem! A rész nyomokban +16 -os részeket tartalmaz. Úgyse tartjátok be kis lázadóim, de azért szóltam. :D

- Jaj, nyugi- mondta- Úgyis végig veled leszek, semmi bajod nem eshet.

- Nekem nem, de a szeretteimnek igen- jelentettem ki.

- Úgyse lesz semmi baj- karolta át a nyakam.
- Az lehet, de a biztonság kedvéért elmondom mindenkinek, hogy maradjon ülve egész nap...- vettem elő a telefonomat.

- Szegények- nevette el magát Cameron.

- Azok hát, de az is elképzelhető, hogy megmentem valaki életét- kontráztam. Elnevette magát és homlokát óvatosan az enyémnek támasztotta.

- Akkor szóljunk együtt a szeretteinknek, hogyha neked ez ilyen fontos- súgta és megpuszilta a homlokomat. A gyengém.

- Köszönöm Cameron- mosolyodtam el. Tárcsáztam apa számát, míg Cameron Gina-ét.

- Szia Kicsim- szólt a telefonba apa.- Megjavult a telefonod?- kérdezte rögtön.

- Nem is- kezdtem volna el, mert elvégre nem lett semmi baja, de aztán eszembe jutott, amit Anabell-ék mondtak neki.- Iiigen- vágtam rá.- De ez most nem lényeg- fordítottam komolyra a társalgásunkat.- Holnap te és Elliot maradjatok Csak a házban és ne csináljatok semmit a létszükségleteiteken kívül! Semmit, értve vagyok?

- Miért mi lesz?- kérdezte rögtön értetlenül.

- Jaj apa, csak tedd amit mondok és nem lesz baj- utasítottam.

- Jól van na. Miért vagy ilyen ideges?- egy újabb kérdés. A számat rágcsáltam az idegtől. Cameron elrakta a telefont a zsebébe és engem figyelt.

- Apa ne kérdezz ennyit! Mindenkinek jobb lesz, ha csak ülsz és nézel ki a fejedből holnap!- háborodtam fel. Ekkor Cam elém lépett, megszorította a bal kezem és odasúgta, hogy ,,Nyugi Szívem". Kifújtam a levegőt.- Ne haragudj, csak kérlek csináld amit mondok. Most mennem kell, puszi- köszöntem el apától.

- Nem értelek Aranyom, de holnap akkor nem fogok csinálni semmit, ha neked az jó-mondta.- Szeretlek.

- Én is téged- majd letettem és Cam-re néztem.- Neked hogy ment?

- Könnyen... Anya rögtön rávágta, hogy semmit se akart csinálni. Holnap valami nyálas sorozatot néz és nachos-t zabál, idéztem őt- nevetett.

- Na, az jó. Ma itt alszol?- kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve. Először gondolkozott egy kicsit, aztán válaszolt.

- Semmi akadálya. De akkor megyek, hozok pár cuccot- csókolt meg.

- Oké, addig letusolok- mosolyogtam.- Siess!

- Jövök Bébi- kacsintott.

- Bébi?- ráncoltam homlokom. Nem tetszik ez a becenév, olyan áh...nem tudom olyan fura. Az Ő szájából mondjuk jól hangzik...

- Most miért?- megrántotta a vállát. És kinyitotta az ajtót.

- Hát... fura, de nem jó értelemben- húztam el a számat, majd figyeltem, hogy mit reagál. Belökte az ajtót és odalépkedett elém. A számra tapadt és nekinyomott a falnak. Nem tudtam miért csinálja, de olyan finom a szája.

- Akkor mondjuk legyél Kicsim, Szívem vagy Szerelmem? Mind illik hozzád- mosolyodott el perverzen, amitől tökre beindultam.

- Tökéletes- csókoltam meg újra.