Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

27. fejezet

Mentőakció...

| C A M E R O N • S Z E M S Z Ö G E |

- Elmentem. Én köszönöm, hogy elhívtál és fény derült az igazságra. Köszönöm, hogy ezt eljátszottuk és még csak végig se hallgattad az én verziómat. De ne aggódj, soha többet nem hallasz rólam. Szia- azzal meg se várta, hogy elköszönjek és faképnél hagyott. Vissza se nézett rám.

Ledöbbenve figyeltem távolodó, dülöngélő alakját. Én nem akartam ennyire durva lenni. Sőt... nem is akartam így megbántani, csupán csak azt szerettem volna, hogy békén hagyjon. Mindig is idegesített, hogy nem láthattam az arcát és, hogy levakarhatatlan volt. Viszont most, hogy így élőben láttam, ebben a kis testhez tapadó fehér ruhájában... Be kell, hogy valljam nagyon jó csaj.
Jó ideig csak néztem utána, és egyre jobban furdalt a lelkiismeretem. Király vagy Cameron. Basszameg alázz porrá egy idegen, fiatal lányt, aki szinte semmit se ártott neked- szidtam magam.

Elindultam haza és azon gondolkoztam, hogy mi lesz Sierra-val. Tegnap elütötték és kórházba került. Nagyon izgulok érte. Szerintem részben ezért voltam ekkora tuskó szerencsétlen csajszival. Furdal a lelkiismeret és nem tudok ellene mit tenni. Felhívni nem fogom a történtek után, mert az előbb "vesztünk össze" az első találkozásunkkor, mert megkértem, hogy kopjon le. És ezek után felhívni szerintem bunkóság lenne... De ez se jó. Olyan rossz érzés volt nézni, ahogy sír és küzd ellene. Egyébként gyönyörű szemei vannak. Világos zöld és belülről barna. Néhol van benne pár sárgás szépségpötty. Alig bírtam levenni róla a tekintetemet. És olyan kis formás, törékeny teste van. Napbarnított bőre sima és tökéletes. Na jó Dallas... ráhagyhatod.

Úgy döntöttem, hogy bemegyek a nővéremhez a kórházba. Beültem a kocsimba és elhajtottam egy supermarketbe, veszek Sierra-nak a kedvenc csokijából párat és beviszem neki.
Vajon mi lehet a csajszi kedvenc csokija? Igazából én nem is ismerem a lányt, akit elküldtem a picsába... És ez cink.

4 szelet étcsokis Hersheys-zel állítottam be a nővéremhez. Mindenfele csövek álltak ki belőle és tele volt lila foltokkal mindenhol. Borzalmas látványt nyújtott, amin a szívem összeszorult. Felém fordult és enyhén elmosolyodott.

- Mizu Cam?- kérdezte gyengén.

- Hoztam Hersheys-t- raktam a mellette lévő szekrényre a csokikat és leültem a székre. Megfogtam a felőlem lévő kezét.- Sierra... Segítened kell...- néztem le. Kíváncsian fordult felém, majd nyögött egyet fájdalmában és tekintetét újra a plafonra szegezte.

- Mivel kapcsolatban?

- Tudod mondtam, hogy egy lánnyal álmodtam sokáig, Emmával. Na a csajszi most érkezett a városba és ma találkoztam vele- meséltem.

- Ne már, de durva! Milyen volt?- kérdezte izgatottan.- Helyes kis csaj?

- Az a baj, hogy rohadtul izgultam érted és idegesen elküldtem a fenébe. És lelibáztam- húztam el a számat.- Szégyellem magam, akármilyen idegesítő is volt, hogy rajtam lógott állandóan. Nem is biztos, hogy Ő irányította azt, hogy mit tett velem álmomban. Nem volt jogom ilyeneket mondani neki- fejemet tenyerembe temettem. Szerintem még soha nem éreztem ilyen intenzív lelkiismeret furdalást.

- Te hülye vagy- jelentette ki Sierra monoton.- Figyelj az, hogy álmodtál vele hetekig és most itt van, egy esély lett volna egy normális kapcsolatra, drága öcsém- kezdte.- Ezt szépen szólva nagyon elbasztad. Ha tudod, keresd meg és kérj bocsánatot tőle- mosolyodott el kedvesen.

- De nem tehetem, nem érted?- háborodtam fel.- Hogy nézne ki, hogy azért libáztam le, hogy hagyjon békén, mert levakarhatatlan, és utána én keresem?! Hagyjuk már...- dühöngtem.