Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

22. fejezet

Változik a terv...

- Legyen...- nyögött egyet. Nagyon megörültem.

- Meegyüünk Brooklyn-ba! Meegyüünk Brooklyn-ba! Megyek Cameron, készülj!- ujjongtam.

- Jaj, nyugi- nevetett a vonal másik végéből a barátnőm. A barátnőm, akivel rengeteg mindenen mentünk keresztül és mindig megoldottuk a problémáinkat együtt. Annyiszor összevesztünk ( többek közt most is), de a leghosszabb csak 11 napos harag volt, mert sírva hívtuk fel egymást, hogy nem bírjuk tovább. Viszont rengeteg pozitív dolog is történt. Többször utaztunk repülővel külföldre. A többhetes készülődés, az izgalom, az a millió kép... Jaj, de hiányzik Amsterdam. Oda el kell mennünk újra, ha megoldódik ez az egész ügy.

Egyébként lehet, hogy nem mondom, de baromira izgulok, hogy mi lesz. Hogy Cameron mit fog szólni, hogy ott állok előtte. Hogy élőben is ilyen tökéletes-e. Vagy hogy hogy fog alakulni az út. Annyi kérdésem van ezzel az egész utazással kapcsolatban, hogy el se tudnám mondani az összeset.

-Itt vagy?- kérdezte hirtelen Anabell, ezzel megszakítva a hosszúra húzódó gondolatmenetemet. Észre se vettem, hogy épp telefonálok, fura.

-Igen persze, ne haragudj csak elgondolkoztam- válaszoltam nagyot sóhajtva.- Figyelj, most megyek és jobban összeszedem a gondolataimat. Meg kicsit tervezek még, hogy pontosabb infókkal szolgálhassak kisasszony- kuncogtam. Most volt délután 3 óra, kicsit meg is éheztem.

- Jól van Emma. Hívsz, ha tudsz részleteket?

- Ühüm... na hali- köszöntem el. Fáradtan fújtam ki a levegőt.

- Sziaa- tette le.

Felraktam a telefonomat töltőre és lementem a konyhába. Benéztem a hűtőbe és csalódottan végig néztem benne. Gyakorlatilag nutellán, tejen és pár tojáson kívül nem volt itthon semmi. Emma mehet kaját vásárolni. Lehet hívom Shawn-t, hogy segítsen cipekedni. De előtte megsétáltatom Elliot-ot, ugyanis itt nyüszít a lábamnál már egy ideje. Ez a...you have no choice dolog...

Felmentem a szobámba, hogy felvegyek valami melegítőnadrágot meg egy laza pólót, mert kint lehűlt a levegő. Elővettem egy szürke melegítőt és egy fekete pulcsit. Nem volt kedvem szépíteni magamon, ezért se smink se semmi nem került rám. Felkötöttem lófarokba a hajam, és felvettem a fehér sportcipőmet.

Elliot- tal kicsit több, mint félórát sétáltam a szokásos utunkon. Most vettem észre, hogy Elliot nőtt egy kicsit. De várom, hogy ilyen nagy lókötő legyen és meg tudjam dögönyözni picit erősebben. Mert ugye most vigyázok rá, mert még fiatalok a csontjai.

Amint visszaértem a házba tárcsáztam Shawn számát. A harmadik csörgés után szólt bele. Hangja vidám volt és mintha nevetett volna.

- Szia Emma- köszönt.- Mi újság?

- Hali... Shawn, ráérsz egy kicsit?

- Igen, most fejeztük be a dolgainkat anyával- válaszolt.- Miért?

- Hát szeretnék bevásárolni és szükségem lenne egy erőforrásra a nyafadt karjaim mellé. Rád gondoltam, eljönnél velem?-kérdeztem.- De csak ha nem baj!- tettem hozzá a biztonság kedvéért.

- Persze, ha félóra múlva ott vagyok, az úgy jó?- válaszolt lelkesen. Amúgy tök fura, de annyira örülök, hogy végül így alakultak a dolgok. Fogadni mernék, hogyha nem álmodtam volna Cameronnal, nem lettem volna ennyire összezavarodva az álmok után, akkor nem mentünk volna Ana-val a cukrászdába és nem futottak volna össze Shawn-nal. Annyi mindent köszönhetek az új, ismeretlen forrású álmaimnak. Cameron-nak.