Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

14. fejezet

Mit kell még kibírnom?

-Menj a pokolba a bocsánatkéréseddel. Kövesd csak anyádat!

Nem válaszoltam, nem vártam, hogy mondjon még valamit... Itt kinyomtam. Ha 200-szor kérne bocsánatot ezért, az se lenne elég. Rohadtul nem ártottam neki semmit, sőt miattam tudja az igazságot. Engem okol mindenért, ami alapból sértő, de hogy jön ahhoz, hogy az elhunyt anyámat is belekeverje? Nem... ezzel vége. Mindig én voltam mellette. Tudtam minden titkát és senkinek nem adtam tovább. Támogattam mindenben... Rám számíthatott akármikor, erre ezt kapom. Még szerintem az életben nem szúrtak hátba ennyire, mint most ő.

- Mit szeretett volna ennyire elmondani?- jött le apa a szemét dörzsölve. Szegény szerintem nem bírt már visszaaludni. Kicsit elbambultam, majd válaszoltam a kérdésére.

- Csak megbeszéltünk pár dolgot...- mondtam a földre nézve. 

- Rendben. De nincs semmi baj, ugye?- kérdezte érdeklődve. Szinte ő ismer a világon legjobban, ezért rosszul esett hazudnom neki. De ezt nem mondhatom el, mert az én dolgom. Egy kicsi privát tér nem árt... Ártatlan tekintettel néztem rá és nemlegesen ráztam a fejem. Lassan bólintott egyet, hogy értette, majd felment az emeletre. Gondolom letusol, kipakol stb.

Ezek után muszáj volt felhívnom Shawn-t, hogy vajon mit mondott Ana-nak, hogy így bepöccent rám. Nagyon remélem, hogy az igazat... De amúgy miért is törődök vele ennyire? Nem akarok tudni semmit, de mégis azt érzem, hogy kötelességem tisztázni a dolgokat. Csak persze Anabell-t nem keresem, mert most nagyon-nagyon megbántott. Nehéz lesz, de valahogy csak kibírom.

Megkerestem Shawn számát és felhívtam. A negyedik csörgés után szólt bele.

- Szia Emma. Hogy-hogy felhívtál?- kérdezte furcsállva a helyzetet. Gondolom nem hitte, hogy valaha még szóba állok vele a történtek után, de jelenleg... ő az, aki nem bántott meg engem.

- Szia Shawn... Tudnánk beszélni?- hangom kicsit megcsuklott. Észre se vettem, de elpityeredtem. Hát igen...mostanság nagyon ingatag a tűrőképességem.

- Te sírsz? Jézus, mi lett?- kezdett el rögtön aggodalmaskodni. Na pont ez nem hiányzik most nekem. Az aggodalom és a sajnálás... ezekből a dolgokból kezd elegem lenni. 

- Öhm, csak egy kicsit. De ez most lényegtelen... Kérlek találkozzunk ma!- sürgettem. Még csak 4 óra múlt pár perccel, ezért gondoltam minél előbb találkozunk, annál jobb.

- Jó, persze. Mikor? Ötkor, ha eléd megyek az úgy jó? Elmehetünk sétálni, ha az úgy oké...- vázolta a tervet. Jónak tartottam.

- Jó ötlet. Benne vagyok. Akkor ötkor, szia- azzal kinyomtam. Meg se vártam, hogy elköszönjön.

Felrohantam a szobámba. Telefonomat feldugtam, hogy töltődjön egy kicsit, amíg letusolok és elkészülök. Most egész kellemes idő volt kint, ezért kiválasztottam egy kicsit térd fölé érő fekete szoknyát és egy fehér pillangós inget. Vettem ki új fehérneműt és bementem tusolni. Langyos vizet engedtem és bekentem magam az aloe verás tusfürdőmmel, majd leöblítettem azt. Annyira intenzív illata van...ami nem feltétlenül jó, mert gondolhatjátok mennyire természetes anyagból készült, na mindegy...Sokáig megmarad az illata a bőrömön, ami viszont jó. Felkaptam magamra a fehérneműket és átbattyogtam a hálómba. Elliot az ágyam előtt ült és nézett felém. Mikor megjelentem a szobámban elkezdett velem incselkedni. Játszhatnék a törpe... Az órára néztem, 16:27. Úgy voltam vele, hogy felöltözök, játszok vele egy kicsit és utána sminkelek, hogy ne izzadjam le a festéket. Melegebb volt, mint mikor bementem tusolni, csak ezért.

Felvettem a kiválasztott ruhadarabjaimat és a cipős dobozból elővettem egy régebbi, jobb állapotban lévő, csipogós játékot. Ilyen...idióta, szőrös szörny formájút. Megcsipogtattam, mire Elliot felém ugrott és farkát hevesebben kezdte el csóválni. Kidobtam a szobámból a szőnyegre, mire értetlenül nézett rám. Aha, értem... vagyis ezt a trükköt majd meg kell tanítanom neki, de nem most, mert nincs rá idő. Karomat lóbálva kilépkedtem és visszavittem az Elliot-nak szánt csipogót. Nem értem a kutyákat, hogy mi a jó ebben. Eldobják az emberek, te meg rohanj utána és hozd vissza...Szolgáld ki őket. Hát baromi jó játék tényleg. Ennyi erővel fel is söprögethetnének, körülbelül ugyanazon a móka szinten vannak.