Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

23. fejezet

Új időpont, új tervek...

Apa doktora hívott. Ilyenkor? Mit akar? Jézusom, remélem nem azt amire gondolok...

- Jó estét- vettem fel. A szívem gyorsan dobogott és baromi ideges voltam.

- Jó estét- köszönt a doki is.

- Baj van?- kérdeztem rögtön. Annyira meg voltam rémülve, hogy reszketett a hangom is. Shawn és Ana ledermedve nézték az arckifejezésemet és azt kérdezgették, hogy mi történt.

- Nem, nem történt semmi gond se- válaszolt. Az eddigi, idegtől bent tartott levegőmet most jó lassan kifújtam.- Azt szeretnénk mondani, hogy legnagyobb örömünkre az édesapja nagyon hamar rendbe jött és ennek köszönhetően hamarabb hazaengedhetnénk. Holnapra gondoltunk a hazamenetelét, ha önnek is jó- magyarázta. Kis ideig elgondolkoztam, de aztán kirázott a hideg a helyzet felismerésétől. Apa hamarabb hazajön→Gyorsabban eltelik a két nap→Hamarabb mehetünk Brooklyn-ba→Előbb találkozunk Cameron-nal. TÖKÉLETES!

- Ezt örömmel hallom, és semmi akadályát nem látom- válaszoltam illedelmesen.- Holnap körülbelül hány óra fele?- kérdeztem a pontosítás érdekében, hogy tudjam, mikorra érjek rá.

- Délután 4 órakor hagyhatná el az épületet.

- Az tökéletes, köszönöm szépen, hogy szólt- mosolyodtam el.

- Örülök, hogy megoldottuk, Viszhall- köszönt el.

- Én is, jó estét- tettem le.
Telefonomat lassan magam elé helyeztem és az izgalomtól beharaptam az alsó ajkamat. A többiek felé fordultam és elmosolyodtam.

- Mi van már?- kérdezte Ana.

- Mondd már!- nevetett Shawn.

Nagy levegőt vettem és elkezdtem beszélni.

- Azt mondta a doki, hogy apa a vártnál hamarabb rendbe jött, ami azt jelenti, hogy holnap délután 4-kor hazajöhet- meséltem. Mindketten kifújták a levegőt és az asztal felé fordultak.

- Ennek örülünk- mondta megnyugodva Mendes.- És akkor gondolom...- itt rám nézett újból és féloldalasan elmosolyodott.- Előrébb csúszik az utazás is.

- Még szép- nevettem el magam boldogan.- El se hiszem, hogy ez történik! Cameron milyen boldog lenne most...- húztam el a szám, de a jókedv megmaradt.

- Az is- kontrázott a barátnőm kedvesen és bekapta az utolsó falatját. Shawn-nak és nekem is már csak pár falat volt hátra, így gyors befaltuk őket és a mosogatógépbe raktam a mosatlanokat, majd beindítottam azt.

Cameron, nemsoká megyek. Megyek és magamhoz szorítalak és el se engedlek. Tudom, hogy a mondás azt tartja, hogy akit szeretsz, engedd el... de én nem foglak. Egyszerűen bizseregnek az ujjaim a vágytól, hogy végre láthassam Őt. A fiút, aki teljesen megváltoztatta az életemet csupán azzal, hogy megjelent az álmaimban. Megjelent és én beleszerettem. És ugye később kiderült, hogy Ő is táplál érzéseket irántam, mire még jobban beleestem a srácba. Hihetetlen, hogy mit tesz velem a puszta jelenléte, még álmomban is. Ha meglátom, előtörnek a hihetetlenül erős pillangók( lehet gyúrnak, mert áhh.. nagyon erős érzés) a hasamban és egyre ki akarnak törni onnan. Ha megölel, vagy csak simán hozzámér, kiráz a hideg( persze csakis jó értelemben). Hát még ha meg is csókol... Körülöttem megszűnik létezni a világ és elveszik minden gond. Azokra a pillanatokra gondtalan vagyok és szabad. És mellette én lehetek, mert kényelmesen érzem magam vele. Nem kell feszengenem, hogy vajon Ő mit gondol rólam, ha ezt teszem vagy azt. És a karjaiban biztonságban érzem magam. Kétségtelen, hogy megtaláltam az igaz szerelmemet.