Megtalállak mindenáron. |Befejezett|

8. fejezet

Eldöntöttem. Megkereslek.

- Hol van Ő? Hol van Cameron?- kérdeztem megrémülve. - És te hogy kerülsz ide? Mi történik?? Nem értek semmit!- kiáltottam fel.

- Cameron? Akiről meséltél?- csodálkozott Jeremy, mire bólintottam egyet.- Ő hogy lett volna itt? Én találtam rád az erdőben. A kutyát szorongattad a földön. Beverted a fejed és elájultál, gondolom én. Én meg hazahoztalak titeket- magyarázta el a történteket. Aha, így már értem. Szóval Cameron-t ismét akkor láttam, mikor ki voltam ütve. Remek.

- És a férfi nem látott meg? És mi van a többi kiskutyával?- ijedtem meg. Jeremy totálisan meglepődött.

- Milyen férfi? Nem volt ott senki csak te. És milyen kiskutyák? Csak ez az egy volt. Képzelődsz Emma. Jól érzed magad?- hajolt közelebb.

- Én teljesen jól vagyok- álltam fel, de meginogtam. - Vagyis egy picit szédülök, de tűrhető- jelentettem ki és a konyhába sétáltam vízért.- Kérsz valamit?- kiáltottam hátra megmentőmnek. Kijött hozzám.

- Igen, egy kávét elfogadnék.- ült le.- Baromi fáradt vagyok, alig aludtam.

- Amúgy köszönöm, hogy hazahoztál. Ha nem találtál volna meg ki tudja meddig feküdtem volna az erdőben. De hogy-hogy arra jártál?- közbe forraltam vizet és elkészítettem a kávéját.

- Igazából én se tudom, hogy hogy kerültem oda. Soha nem szoktam erre járni, de mintha valaki mondta volna nekem, hogy menjek az erdőbe. Esküszöm nem értem.- rázta meg a fejét. Na, hát így én se voltam kisegítve...

- Ki?- kérdeztem rá.

- Fogalmam sincs. Egy srác. Egy fiú hang ugrik be, ha erre gondolok- ráncolta homlokát. Láttam, hogy igazat mond és többet nem tud segíteni, ezért lezártam a beszélgetést.

- Értem. Mindenesetre köszönöm.- elmosolyodtam és odamentem a szundító ebhez.

- Mit akarsz vele csinálni?- jött mellém Jer. Erre még nem is gondoltam. A szüleim nem nagyon kedvelik, ha állat van a házban, de nem szeretném odaadni senkinek. Ha nem volt ott férfi és több kölyökkutya se, akkor nem tudom, hogy hogyan került hozzám. De szerintem ez nem véletlen.

- Meg szeretném tartani- megnéztem, hogy kan vagy szuka. Az első.- Egy alfa hímet nevelek belőle.- simogattam meg, amit egy aranyos farkcsóválással díjazott.

- És mi lesz a neve?- ült le elé Jeremy.

- Azt még nem tudom, de nem is ma fogom eldönteni. Egy olyan nevet adok neki majd, ami hozzá illik. Még nem tudom, hogy milyen.- felálltam és leültem a vajszínű fotelunkba. Egy kicsit ismét megszédültem és ezt Jeremy is észrevette.

- Biztos jól vagy?

- Persze... csak elfáradtam nagyon.

Ekkor rezgett a telefonja. Gyors megnézte és felállt.

- Itt hagyhatlak, megleszel?- nézett rám aggódó tekintettel.

- Igen Jeremy. Jól vagyok, menjél csak!- nevettem el magam. Aranyos, hogy így vigyáz rám.- Köszönök mindent.- felálltam és az ajtóhoz kísértem.

- Köszi a kávét és próbálj meg vigyázni magadra!- ölelt meg. Nyomtam egy puszit arcára és miután kilépett a küszöbön lassan becsuktam az ajtót.

Még csak délután 3 óra volt, de rettenetesen fáradtnak éreztem magam. És nem mellékesen szédültem is, ezért letusoltam és muszáj volt aludnom.

- Mondtam, hogy vigyázz magadra!- nyitott be Cameron a szobámba.

- Cameron! Hogy kerülsz ide?- kérdeztem értetlenül.