Maffia Girl /Befejezett/

3.rész

Épp a kocsi felé tartottunk amikor elkezdett "Dallas ügynök " (milyen jól hangzik...Szerk.) telefonja csörögni. A csendbe hasító éles zajra összerezzentem. Amin Cameron jót mosolygot. Igen mert az hogy félek vicces.

-Beszéltem anyával, már várnak téged. -mosolygott. Szóval tényleg a szüleihez visz. Érdekes. Csak annyiért mert félnék. Ez rendes tőle. -Min gondolkozol ennyire? -kérdezte nevetve.

-Semmin. -ezzel letudva. Néma csendbe ültünk be a kocsiba. Én hátra ültem.

-Most meg hátra akarsz ülni? -kérdezte értetlenkedve Dallas.

-Nem akarom hogy meglásson valaki. Nem azért mert veled vagyok hanem sok ember van a drog iparban és nem nagyon akarok meghalni. -nevettem el magam kínomban.

-Gyere előre. Bízz egy kicsit bennem. -mondta komolyan. Fogtam magam és előre másztam a két ülés között. Mikor odamásztam, felkuncogtam. Ilyen bolond is csak én lehetek. Beindította a motort és már az úton is voltunk. 30 perc elteltével megállt egy nagy családi ház előtt.

-Megérkeztünk. -mondta, és ki is pattant a kocsiból. Eléggé félve szálltam ki. Becsaptam az ajtót és vártam hogy Cameron mellém érjen.

-Félek. -jelentettem ki és megálltam. Nem vagyok hajlandó tovább menni. Vissza megyek a kis drog birodalmamba vagy apához költözök. Mostmár ismerem. Megtehetem.

-Miért? -nézett hátra rám. Aztán mellém lépett és megsimogatta a hátam.

-Azért mert biztos azt fogják mondani hogy minek hoztál ide egy "bűnöző" lányt. Bár semmi közöm nincs a droghoz. -mondtam aztán lehajtottam a fejem.

-Mindenki tudja hogy mi van. Nyugodj meg. Várnak, gyere!- bíztatott Cam. Ez jól esett , pedig nem is mondott semmi lényegeset. Rá mosolyogtam egy aprót és elindultunk be. Az ajtó előtt megálltunk, elővette a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Bent legelőször egy hatalmas nappalit láttam, és egy óriási piros ülőgarnitúrát. Egy barna hajú, fiatal nő pattant fel és siettett oda hozzánk.

-Végre hogy ide értetek! Aggódtam. -mondta nevetve majd megölelte Cameront és meglepetésemre engem is. -Szia Gina vagyok Cameron anyukája. -felelte mosolyogva.

-Skylyn Leiket. De csak Sky. Örülök hogy megismerhetem Mrs.Dallas. -mondtam és kezet fogtam vele.

-Légyszi, tegezz! -mondta és felnevetett. Ekkor egy lány (aki megjegyzem nagyon hasonlított az anyukájára ) baktatott lefele a lépcsőn. Odarohant a mellettem álló fiúhoz és megölelte. Aztán rámnézett .

-Szia! Már vártalak! Sierra vagyok. Ennek a lököttnek a nővére! -nevetett és ő is megölelt. Milyen nagyon közvetlenek. Ez jól esett.

-Szia, Sky! mutatkoztam be neki én is.

-Sky mesélsz nekünk? Hallottam, hogy elég izgi életed van. De ha nem szeretnél nem kell! Nézhetünk filmet is vagy bármi mást! De gyere a nappaliba. -mondta egyszerre ezt a sok mindent. Követni sem bírtam. Gyorsan ledobtam a cipőm és utána mentem a nappaljukba. Levetettem magam a kanapéra és kifújtam a levegőt.

-Persze mesélek, mit szeretnél tudni? - kérdeztem nevetve.

-Hmmm...Ki a vezér? Cameron éjjel-nappal arról panaszkodik hogy nem tudja ki a vezér. -nevetett Sierra. Nagyon nagyon szimpatikus nekem. Remélem én is neki. Bár az igaz hogy rögtön a mély vízbe dob, de sebaj. 

-Dallas, gyere elmondom ki a vezér. -szólítottam Cameront. Cameron egy pillanat alatt ott termett melettem és kerek szemekkel nézett. Nem bírtam tovább, elnevettem magam. Eléggé nagyon vicces volt ahogy nézett. Nem is tudom mintha egy kiskutyának valamilyen nagyon finom jutalomfalatot adnék. Édes volt Cam.

-Naa mond már el kiaz! -szólt Cam és dobolt a lábával.

-Dobpergés....John Albando. (bocsánat a vezetékmiatt ezt tudtam össze kreálni XD szerk.) .-Láttam hogy Cam hatalmasat néz.

-Köpni, nyelni nem tudok. -mondta aztán odasietett hozzám és megölelt. Nagyon meglepődtem, de egy kis habozás után visszaöleltem.

-Ezt miért kaptam? -kérdeztem kuncogva tőle amikor elengedett.

-Azért mert most adtad fel a "családodat " és megbízol bennünk. -mutatta a macskakörmöket az ujjaival és rám mosolygott. Igen, ez a dolog amiről nem akartam tudni. Csak feladom őket de nem akarom hogy a szemembe mondják hogy feladtam őket.

-Igaz hogy ezek után nem 100% hogy lesz lakhelyem de nam baj. Majd olyan zsugori vagy milyen módot élek és szálodákba szökök be északákra. Aztán elhagyom a megyét és beállok egy vándor cirkuszba táncosnak, és meg van oldva minden. -mondtam ki egy szuszra a tényeket. Ez elég viccesen sikeredett mert mint a két Dallas hatalmas röhögésben tört ki. Pár perc múlva csendben ültek előttem.

-Tényleg cirkuszban akarsz dolgozni? -nézett rám az idősebbik Dallas.

-Nem, jelen pillanatban találtam ki. -kuncogtm fel.

-De hé van hol laknod. Ide bármikor jöhetsz! -nézett rám Cameron. Azta ezen viszont nagyon meglepődtem. Nemrég még le akart csukni most meg azt mondja lakhatok vele. De rendes.

-Hát srácok köszönöm. Ez rendes. -mosolyogtam amikor berontott Gina. Mind a hárman ijedve néztünk rá.

-Kértek enni? -nevetett fel mikor meglátta a képünket. Istenem. De elfogadnám anyukámnak. Anya nem nagyon foglalkozott velem mint már említettem.

-Én igen kérnék valamit. -mondtam kicsit összehúzva magam.

-Rendben mit szeretnél? Gyere ki a konyhába Sky. -nézett rám. Felálltam és kisétáltam vele a konyhába.

-Beszélgessünk. Vagyis szeretnél ?-kérdezte reménnyel teli szemekkel.

-Már hogyne. -kuncogtam. Nem mondhattam nemet. Annyira édes ez a nő de komolyan!

-Nem félsz hogy megtalálnak? -kérdezte és rámnézett, miközbe egy tálba szedett valamilyen kaját.

-De. -adtam az egyszavas választ. Nagyon féltem.

-Mi itt vagyunk és megvédünk. Nehéz elhinni de én is az FBI-nál dolgozom. Nyomozóként. Én kaptam azt a feladatot hogy találjalak meg. Sokadjára sikerült. -mosolygott rám. Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam a székről és szorosan megöleltem. Jól esett hogy képes volt egy csomó idejig a főnöke lányát keresni. Ekkor a csengő hangja törte meg a csendet. Hirtelen Cameron fejvesztve rohant a konyhába.

-Anya!! Baj van.-mondta ijedten.