36.rész

2.1K 107 2
                                    

Reggel Cameron ölelésében keltem fel. Ő még mélyen aludt. Pár percig még próbáltam visszaaludni de nem ment. Egy ideig hallgattam a mellettem fekvő ember szuszogását, mire megéheztem. Óvatosan leszedtem a karját magamról, amire fordult egyet és a fejét (ha lehet) mégjobban belenyomta a párnába. Ezen kuncogtam egyet, mert teljesen olyan volt mint egy óvodás kisgyerek, aki nem szeretne felkelni és oviba menni. Mosolyogva ültem fel a gondolatra, hogy ezt majd én is tapasztalhatom csak anyaként. Halkan felálltam az ágyról és az ajtóhoz somfordáltam. Óvatosan, hogy ne nyikorduljon meg az ajtó, kinyitottam. Lesétáltam a lépcsőn, utan a konyhába vezetett és egyenesen a hűtőhöz szaladtam. Kinyitottam, és a legrosszabb dolog történt eddig életemben. Nincs kaja. Én és a pocilakóm éhesek vagyunk és ha nem tudunk enni az nem jó. Felpillantottam a mikróra hogy megnézzem az időt. 8:02 volt. Ha minden jó Cameron 10 környékén kel fel. Akkor el tudok menni bevásárolni és talán a reggelit is el tudom készíteni. Hirtelen eszebe jutott hogy Sierrat felhívom és megmondom neki hogy jöjjön el velem a bevásárlóközpontba. A telefonomért indultam de azt se tudtam hol keressem. Tekintetemet mindenhol végigfuttatva sétáltam a nappaliba, ahol meg is találtam a keresett tárgyat. Az az iPhone amit még az első találkozásunk után adott Cameron. Mosolyogva vettem fel. Igaz már meg volt a Samsungom is de ez jobban hozzámnőtt. Pedig nem vagyok egy nagy iPhone párti. Felemeltem és tárcsáztam Sii számát. A 3. csöngésre fel is vette.

-Halló? -szólt bele egy ásítás után. Felröhögtem, de gyorsan halkítottam magamon mert az édes lelkem még alszik.

-Cső Sii eljössz velem vásárolni? Nincs itthon kaja és éhesek vagyunk .- válaszoltam a telefonba vigyorogva, mire leesett hogy a többiek (köztük Sierra is ) nem tudják hogy babám lesz. A mosoly pillanatok alatt eltűnt a képemről. Még nem szólhatok erről, hiszen először látnia kell egy nőgyógyásznak. Egy tesztben nem mindig lehet bízni.

-Éhesek vagytok? Cam már felkelt ilyen korán? -szakította félbe a gondolataimat Si álmos hangja..

-Nem csak ha felkel tudom hogy éhes lesz, mert szerintem 2 napig nem evett semmit tejen és tonhalan kívül. -mondtam fintorogva miközben becsuktam a hűtő ajtót. Mert idő közbe idesétáltam és megnéztem mit evett az a szerencsétlen. De inkább ne néztem volna meg.

-Na az jó. Sose volt normális, de hogy ennyire. -válaszolt nevetve és magam előtt láttam ahogy rázza a fejét. Épp válaszolni akartam, de megszakította a csengő.

-Figyu, visszahívlak csak csengettek. -mondtam és választ nem várva kinyomtam. Az ajtóhoz sétáltam és pizsibe (ami egy fekete nadrág és egy fehér Cameron fajta bő póló volt) kinyitottam.

-Szia Skylyn. -köszönt a velem szemben álló lány. Ámulva álltam arrébb az ajtóból. Egy aprót mosolygott és a konyhába ment. Becsaptam az ajtót és utána mentem. Mire oda értem már a pultnál ücsörgött.

-Kérsz valamit inni? Tudok adni...csapvizet. -mondtam, mert semmi más nincs itthon. Óvatosan ráemeltem a tekintetem. Furcsa volt hogy most nem nézett rám, hanem a földet pásztázta. Végül nem öntöttem neki semmit csak a pultnak támaszkodtam és figyeltem őt.

-Figyelj. Tegnap előtt voltam itt. De gondolom tudod Camerontól. Megbeszéltük a dolgokat. Illetve, minden régi dolgot. Amikor megcsókolt nem éreztem azt amit régen...és innen tudtam hogy azok az érzelmek amit irántad táplál igazak. Nem tehetek ez ellen semmit. És azt is elmondta hogy ahogy annak idején -itt egy picit mosolygott aztán folytatta.-nekem estél, hasba is rúgtalak. Csak akkor még nem tudtam hogy...akkor épp babát vártál. Aztán mondta hogy ...szóval...tudod...miattam...és..-kereste a szavakat de nem sikerült sehogysem kimondania. Azt hogy a baba miatta halt meg. De ez nem igaz. Ha nem esek neki nem lenne semmi baj.

-Katlyn. -mondtam és leültem elé és megfogtam a kezét. Túlzottan jó szívű vagyok néha. -Ha arra akarsz kilyukadni hogy a te hibád hogy a baba meghalt akkor tudnod kell hogy nem igaz. Te csak védekeztél. Az én hibám, de ez már nem akkora dolog hiszen kaptunk egy új esélyt, egy új babával. -mondtam. Lehet nem neki kellett volna elmondanom másodjára hogy terhes vagyok, de ez így jött ki. Felemelte a tekintetét és rám nézett. Nem tudtam olvasni az arcáról.

-Nem szokásom egyáltalán bocsánatot kérni, de tényleg sajnálom. Cameron és köztem csak egy fellángolás volt. Csak túlságosan ragaszkodó vagyok és kibaszottul ki tudom sajátítani a dolgokat. De igyekszem változtatni. Viszont mi munkatársak vagyunk. Nem akarom hogy azt hidd hogy megcsal, mert nem. Ő egy iszonyú jó ember. Akit szeret azt igazán szereti. Csak engem nem igazán szeretett. Ezt meg is értettem. És nem szeretnék veled rossz kapcsolatban lenni. -fejezte be. Elengedtem a kezét és felálltam, odasétáltam hozzá és megöleltem. Egy kis habozás után visszaölelt.

-Felejtsünk el mindent. Most indultam vásárolni, nem kísérsz el engem? -kérdeztem végül miután elengedtem. Mosolyogva bólintott egyet. Kisétáltam a konyhából át a nappaliba, felkaptam a táskám, beleraktam a telefonom és át slisszoltam az előtérbe, ott felvettem a cipőm és a kocsikulcsot leakasztottam a kulcstartóról.

-Mehetünk az én kocsimmal is. -ajánlotta fel. Bólintva dobtam le a kulcsot a cipő tartóra. Kinyitottam az ajtót és ahogy kiléptünk be is csuktam magam mögött. Odasétáltunk a kocsijához ami egy Porsche-volt.

-Azta egy FBI ügynök ilyen kocsikkal járkál. -röhötem fel. Kinyitotta a kocsit és be is szálltunk.

-Hát, aki meg teheti. -kezdett velem együtt nevetni. Érdekes ez az élet. Azzal az emberrel ülök egy kocsiba és megyek vásárolni, akivel utáltuk egymást, és valószínű hogy el is hordtuk a másikat mindennek. Akár csak gondolatban. Azzal az emberrel aki közreműködött egy hatalmas fájdalom megtapasztalására. Az aki el akarta venni a szerelmemet. De hisz ezek már nem fontos lényegek, elmúltak. Meg lettek beszélve a dolgok és a legfőbb, hogy meg kell tanulni megbocsájtani. 


Emberek!! Több mint egy hónapja nem volt rész amit rettenetesen sajnálok,csak meséltem  már nektek hogy sulit váltok, na de ez nem úgy megy ahogy én és ídesapám kitaláltuk. Úgyhogy pötgünk és igyekszünk költözni mer költözni kell egy nagyobb házba és minden ilyen intézős dolog. Koli is rettenetesen szar. Ezekért a dolgokért nincs rész, de igekszem takarodó után előre gyártani, de nem mindig megy. Ez tudom hogy egy latymatag kaksi rész lett de kellenek ilyen semmit mondó részek is. Legyen mindenkinek szép hétvégéje és igyekszem hamarosan jelentkezni :) Mégegyszer sajnálom hogy nem volt rész! :( 

Maffia Girl /Befejezett/Where stories live. Discover now