Maffia Girl /Befejezett/

10.rész

-Úristen!...Honnan tudná? Hisz Lara csak annyit tud hogy beszálltál egy ismeretlen kocsiba. -kérdezte kétségbeesve Sierra. Már jól voltam. Illetve jobban. Ugyan még mindig félek attól hogy meg halunk de tudom hogyha összefogunk ketten akkor sikerülhet megszöknünk, és feladni őket. -SKLYN! FIGYELJ MÁR RÁM! -emelte fel a hangját Sierra. Na ha ő kétségbe van esve akkor én ne legyek? Sierra eddig mindent simán vett, most fél. Meg fogunk halni. Már beletörődtem, de még egyszer szeretném látni Cameront, Ginat és apát!

-Igen, persze. -mondtam és felültem. Egy kicsit szédültem de jól voltam. A körülményekhez képest jól voltam.

-Honnan tudod hogy tudja? -kérdezte nagyon halkan.

-Amikor bent volt Luke és John. Én már akkor felkeltem csak hallottam hogy beszélgetnek ezért nem mozdultam meg és szólaltam meg. Hallottam ahogy John megkérdezi Luke-tól hogy mi ez az egész. Luke pedig...elmondta. -mondtam és egy könnycsepp gurult le az arcomról. Soha nem hittem hogy egy ilyen fontos dolgot el mond. Fájt a csalódás.

-Mi? Nem Sky, Luke soha nem mondaná el. Megígérte nekünk. -hitetlenkedett Sierra. Először én sem akartam hinni a fülemnek. De elég érthető volt.

-Pedig de. Sierra! Egyedül kell megoldanunk. El kell szöknünk innen! Még ma hajnalban! -közöltem vele a tényeket. El kell innen sürgősen húznunk ha nem akarunk meghalni. És szerintem se Sierra se én nem akarok meghalni.

-Mi a terv? hogy tervezted ezt az egészet? -kérdezte és befeküdt mellém az ágyba és felém fordult. Elé ültem török ülésbe. Még pontosan nem tudom mi hogy lesz. De valamit tudok, és az az hogy ma elmegyünk.

-Az hogy ha mindenki lefekszik aludni és elcsendesedik a ház akkor kiosonunk a házból. Először is, te tudsz pontosan célozni? -kérdeztem, mivel ez fontos.

-Persze. -mondta mire bólintottam egyet.

-Nagyon jó. Akkor adok pisztolyt. Olyan világosodás előtt indulnánk hajnali 2-3 környéke megfelel? -kérdeztem. Addig le is tudunk zuhanyozni mert csak 10 óra van. Pihenni is tudnánk egy kicsit.

-Persze. -mondta. Egyszerre öleltük meg a másikat. -Menni fog! -súgta a fülembe elhaló hangon.

-Szeretlek Sierra! -mondtam és elsírtam magam. Nem bírtam tovább. Ismerem John-t. Hideg szívvel és rezzenéstelen arccal öl embert. Legyek az én, Luke vagy Sierra. Sierra nyugtatóan simogatta a hátam de közbe ő is szipogott. Kétségbe voltunk esve. Pár perc múlva már egymás kezét szorongatva feküdtünk egymás mellett és mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. Hirtelen ajtó nyitásra eszméltünk fel. Luke lépett be. Sierra alvást tetetett. El hiszem hogy nem akar találkozni vele. Én meg úgy teszek mintha nem hallottam volna semmit. Már senkiben nem bízhatunk meg. Ha elmondanám hogy ma elszökünk 1000% hogy beköpne minket. Ezért kussba maradok.

-Szia Sky hogy vagy? -kérdezte és ránézett Sierra-ra. -Alszik? -kérdezte suttogva. Bólintottam. Gyerünk Sky ki kell nyögnöd egy "jól vagyok köszi"-t menni fog! Bíztattam magam mint egy bolond.

-Köszi megvagyok. -mondtam és belenéztem a szemébe. Ettől még jobban csalódottan éreztem magam. Inkább Sierrara néztem aki átfordul a másik oldalára, és horkantott egyet. Tök élethűen. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon. Vicces volt.

-Figyelj...el kell mondanom valamit. -nézett szomorúan a szemembe. Most elmondja magától hogy fel adott minket? Bár mondjuk jobban esne.

-Mi az? Történt valami? -játszottam az aggódót, pedig most komolyan olyan szívesen felpofoztam volna.

-El mondtam Johnak hogy közöd van az FBI -hoz. Hallgass végig! -mondta és könnyezett. Valóban megbánhatta. Bólintottam egyet. Szörnyű volt a szájából hallani. Egy világ tört össze bennem.

-Mit tettél velünk? -nyögtem ki és próbáltam nem el sírni magam. Régen nem sírtam de ez nagyon fájt.

-Sky! Pisztolyt szegezett a fejedhez és azt mondta ha nem mondom el megöl. Azt mondta nem fog titeket bántani csak lelépnek. Elmennek és újra építik az egész bandát. Így titeket nem bántanak, de nem hiszek neki. Ezért ma el kell mennetek innen! Segítek! Inkább meghalok én de nem hagyom hogy bántson bárki is téged Sky! Sem Sierrat. -mondta és lehajtotta a fejét. Felpattantam az ágyról és hátráltam. Nem tudtam hinni neki. Vagyis tudom hogy segít meg minden, de nem ment. Az agyam ellenkezett. Pedig tudtam hogy soha nem bántana.

-Hogy tehetted ezt Luke?! -ordítottam vele. -Meg öletsz minket! Cameron és apa is meg fog halni. -ezt már elhaló hangon mondtam.

-Nem! Félre érted! Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni ahogy fejbelő! -a végét már ő is kiabálta. Könyezve megráztam a fejem.

-Menj innen! Elmegyünk este. -mondtam.

-Sky..-kezdett bele de közbevágtam.

-Azt mondtam takarodj ki a szobámból Luke. -kiáltottam. Mikor lehajtott fejjel elhagyta a szobát lerogytam és teljes hangerőn kezdtem sírni. Sierra odakúszott hozzám és a karjai közé vont. Ő is zokogott. Tudtuk hogy nagyon ügyesnek kell lennünk, vagy meghalunk. De nem is ez fájt nekünk. Hanem az hogy Luke elárult minket. Az fájt nagyon. És nem csak nekem.

Ne haragudjatok emiatt a rövid rész miatt de el kell mennem tesómmal valami szar rendezvényre amihez semi kedvem szóval úgy gondoltam hogy nem várok holnapig ma kirakom és holnap vagy amikor a másik részét. Remélem nem csalódtatok Luke-ban nagyon.  -