Maffia Girl /Befejezett/

1.rész

Sky szemszöge.

Amikor odaértem a megadott helyre, leállítottam a motort. Vártam pár percet aztán kiszálltam. Egy ritkán használt, szinte elhagyatott focipályánál voltunk a város szélén. Odasétáltam 2 sráchoz akiknél a szer volt.

-Helló csini baba!Mennyit kérsz 1 menetért?-füttyentett az egyik köcsög gyerek. Odaléptem elé és megszólaltam.

-A cuccért jöttem te seggfej. Skylyn Leiket.-fogtam kezet a másik barna hajúval aki egész normális volt. Egy kisbusz állt a focipállya közepén. Gondolom abba a buszban van az a cucc. Átnyújtottam a pénzt, amit át is vett. Felállt és a busz felé lépkedett. 

-Üdvözlöm... -kezdte  a barna amikor hátra fordult hozzám, aztán a hátam mögé bámult bambán, vagy talán rémülten.. Nem értettem hogy mi van vele.

-Fel a kezeket.-hallottam egy mély férfi hangot magam mögül. Megfordultam.

-Ki a picsa vagy te?-szóltam neki flegmán. Egy mozdulattal kirúgtam a kezéből a pisztolyát. Gyorsan előkaptam az enyém és a homlokához tapasztottam. Felemelte kezeit és gúnyosan elmosolyodott.

-Cameron Dallas...FBI ügynök.-mondta mire nekem az apró mosoly is leolvadt az arcomról. A két gyerek akiknél a drog volt elszaladtak. Még a buszt is itthagyták. Itt az idő hogy megszökjek. Vele. Mármint ha színt vallok akkor engem lehet elengednek de Johnékat mindenképp lecsukják. Hirtelen megragadta a kezem és kitekerte  a fegyverem és lefogott. -Meglepődtél drágaság? Ezért nem kell gondolkozni ilyen helyzetekben. Most beviszlek. -mondta és elkezdett tuszkolni a kocsi felé.

-Ülhetek előre?- kérdeztem hirtelen. Magam is meglepődtem ezen a kérdésemen. Nem szoktunk ilyet kérdezni. Hát..de én megtettem. Lehet hogy be kéne rakni engem a Guinness rekordok könyvébe.

-Tessék? -kérdésében talán egy kis meglepődöttség volt hallható. Igazából én se tudom hogy megbíznék-e egy magamfajtába. Bizonyára nem. De semmi hátsó szándékom nincs. Csak előre akarok ülni.

-Nem tudom de előre akarok ülni. Felőlem meg is bilincselhetsz.-mondtam neki mire a szemébe néztem. Túl szép szemei vannak. Mogyoróbarna és nagyon gyönyörűek. Elkaptam a tekintetem. Valami kattant a kezemen. Megbilincselt. Kicsit elkezdtem kétségbeesni. Mi van ha engem fognak lecsukni és nem fognak hinni nekem? Mi van ha nem lehetnek gyerekeim és férjem meg ilyenek mert lecsuknak életfogytig. Nem akarok sitten ülni.  A kocsi egy fekete Range Rover volt. Kinyitotta az ajtót és beültetett. Hátra. Csak horkantottam egyet.  Beült  és beindította a motort. Már vagy 10 perce mehettünk amikor a visszapillantóba nézett és  megszólalt.

-Ha valami gondod van ki lehet szállni. -szólt hátra. Nagyon poénos. Gondolom meghallotta hogy horkantottam. Bár elég későn kapcsolt. Idegesen néztem rá egy "hanemtartanálfogvamennék " tekintettel.

-Mert miért? Alig vártam hogy elkapjanak és ne keljen visszamennem a "főnökömhöz", aki a mostoha apám.-mondtam érzelem mentes arcal. Fogalmam sincs miért vagyok ilyen nyugodt.  Nagyon nem tudtam anya halálát feldolgozni, de azért ennyire érzéketlen nem vagyok. Gondolat menetemet a kocsi motorja szakította meg hogy leállt. Kiszállt az FBI fiúcska. Kinyitotta az ajtót és kihúzott. Lezárta a kocsit aztán besétált velem az épületbe. 

Mindenki tekintetét magamon éreztem. Kínosan volt. Nagyon. egy fiatal lány akit bilincsben hoznak be egészen meglepő. Így hurcolt végig valameddig. Aztán megálltunk egy ajtó előtt. Az ügynökünk bekopogott,  hallottunk egy "szabad"-ot és benyitott. A hatalmas asztal mögött ülő ember hatalmasat nyelt és rám nézett.

-Ő kicsoda?-kérdezte elég agresszívan. Félek. Itt éreztem először azt hogy félek és inkább ki kotyogjak mindent mint hogy bántsanak.

-Ő akarta átvenni a drogot. Ami nem sikerült .-éreztem a hangjában hogy mosolygott is hozzá. Szóval köze van ehhez az egészhez. Mivel ő meg van ezért 1000% hogy fogunk valamire jutni. -mondta a mögöttem álló szépszemű valaki. Leültetett az asztal másik oldalára, illetve lebaszott oda és kérdezgettek. Minden félét. Ki vagyok? Honnan jöttem? Tisztára olyan feeling volt mintha új osztályba érkeztem volna.  Semmit nem mondok el. Nem. Luke miatt. Akkor elkapják őket. Ahogy ismerem őket elkezdenének lövöldözni a zsarukra és megölnék őket. És még nagyobb bajba kerülnének mint amúgy is vannak.  Eldöntöttem hogy semmilyen kérdésre nem fogok válaszolni. Hagyjanak engem békén.

-Közöd van a drogokhoz?-kérdezte egyre idegesebben a pasas.

-Igen van. A mostohaapám a vezér.-nyögtem ki és legszívesebben rátapostam volna a számra. Hogy a picsába lehetek ennyire gerinctelen hogy beköpöm a "családom".

-Szóval elég közeli kapcsolatban állsz a főnökkel...Hmm..-mondta és rám nézett. Egyenesen a lelkemig fúrta a tekintetét. Zöldes barnás szeme volt. Olyan 40-45 éves lehetett. Fekete és ősz volt a haja. Rövid. Igazi apás. Vajon az én apukám hogy nézhet ki? Emlékszik vajon rám? Ahogy ezen gondolkoztam éreztem hogy legördül egy könnycsepp az arcomon. Nem tudtam megtörölni, mert még a bilincs rajtam volt. Észrevette a könnyem.

-Vedd le a bilincset Cameron. -utasította és a számomra már ismert személy levette a bilincset. Gyorsan odakaptam a kezem az arcomhoz és elkezdtem törölgetni az arcom. Hihetetlenül nagy késztetést éreztem arra hogy sírjak. Oldalra pillantottam -mostmár a nevét is tudtam-Cameron-ra és láttam hogy szomorúan figyel.

-Segíts nekünk kislány!-mondta nagyon szelíden a főnök. Meglepetten néztem rá és egy aprót mosolygott rám. Túl kedves velem. Túl kedves.  Nem tetszik ez nekem. Amúgy is, miez a hirtelen viselkedés változtatás. 

-Hogyan tehetném? Nem lenne hova mennem...Éhen halnék az utcán. Nem tehetem az egyetlen személlyel aki mindenbe segített. A vezért szívesen feladnám de akkor Őt is bántanák. Neki is köze van ehhez. Nem akarom. -Luke.Luke miatt nem teszem/ tehetem meg. Nekem ő nagyon sok mindent jelent. Kicsi korom óta ismerem. Velem gyászolt amikor anya meghalt. Mindig ott volt nekem. Anélkül tudtam vele aludni hogy féltem volna hogy megerőszakol. Nagyon nagyon sokat jelent nekem.

-Ki Ő?-kérdezte megint a főnök.

-Luke.-ennyi agyonlövetem magam. Beköptem. Megöltem a testvérem.

-Mi lenne ha elmondanád a neved és a Luke teljes nevét és megígérjük hogy Őt nem fogjuk bántani csak a többi mocskot.-mondta mire rákaptam a tekintetem. Tényleg bízzak meg az idegenekben? De utána hol fogok lakni? Nem tehetek mást elmondom a nevem. El kell mondanom. Johnnak bűnhődnie kell azért amit édesanyámmal tett.

-Skylyn Leiket.-mondtam halkan de meg hallotta. Felállt és idegesen kezdett járkálni. -Maga kicsoda?-kérdeztem most én. Nagyon ideges lett  a nevem hallatán. Mi az oka?

-Peter...Peter Leiket.-mondta -Az édesapád vagyok. Skylyn. Mikor beléptél ide tudtam hogy te vagy az.-mondta. Ő az apám? Nem, az lehetetlen. Nem szóltam semmit csak ültem. Némán és szótlanul. Aztán megszólaltam.

-Apa?-kérdeztük teljesen egyszerre Cameron-al.

Sziasztok Ne haragudjatok hogy már az 1.résznél kiderült hogy Peter , Sky apja de így tudom hozzá kapcsolni a részeket.Azért is bocsi hogy nagyon rövid lett de ez így jött ki ezentúl megpróbálok hosszabb részeket írni .És innentől kezdődik úgy igazán a történet :)Legyen szép napotok :)