Maffia Girl /Befejezett/

31.rész

Miután Katlyn nagyasszonyosan távozott a kórházból, egy nagy levegő kifújása után visszamentem a kórterembe. Ahogy benyitottam, minél halkabban rájöttem hogy felesleges a csendesség hiszen mindenki fent van.

-Sky, hol voltál? Már kezdtem aggódni. -nézett rám aggódó tekintettel Luke. Mosolyogtam egy aprót és tovább mentem,vissza a helyemre. Csak most nem bújtam be mellé. Egy aggódó pillantást küldött felém Cameron amit próbáltam figyelem kívűl hagyni.

-Hívott az egyik nagyon régi barátnőm a suliból. Azt szeretné ha elutaznék hozzá. -hazudtam. Ezzel egy gond volt, mégpedig az hogy nem is tudom hirtelen hova tudnék elutazni. Van egy barátnőm Kylie akivel még tartom a kapcsolatot, csak ő Kaliforniától elég messze lakik. Biztos vagyok benne hogy szívesen lát ő és a családja.

-És meddig tartana ez az utazás? Hogy jött hirtelen ez az ötlet? Nem is mondtad hogy vannak ilyen barátaid. Hova utazol egyáltalán? -kérdezte Cameron sorba. Hát Cameron, nem könnyíted meg a dolgomat. Én vagyok a világ legrosszabb barátnője, de Katlyn miatt meg kell tennem. És ha ehez hazudnom kell, hát legyen. Most az egyszer megteszem, bízom Cameronba hogy jó ötlet ez az egész.

-Londonról van szó. Felhívott és mondta hogy hiányzom neki, csaphatnánk csajos napokat de nem 2 napra mivel London elég messze van. -ecseteltem, de közbe kerültem minden tekintetet Cameronén kívűl. Luke köhintett egyet mire mindenki felé fordult. Fél szemével felém sandított és felhúzott szemöldökkel nézett. Picsába azzal hogy úgy ismer mint a tenyerét. Egy "fogd-be-a-szád" pillantást küldtem felé.

-Kicsim, miattam mész el? -kérdezte egyre idegesebben Cameron. Rá kaptam a tekintetem és megfogtam a kezét. Megráztam a fejem és megpróbáltam nyugodt maradni. A sírás kerülgetett mégpedig azért mert hazudtam a számomra legfontosabb embereknek és Cam azt hiszi hogy miatta utazom el. Végülis miatta megyek el ha azt nézzük. De nem az ő hibája miatt.

-Dehogyis! Nem csak most hogy nyugodtabb a környezet, elugranék Londonba. Egy régi barátnőmhöz. Semmi komoly,csak mivel te...öhm...csak mivel együtt lakunk nem úgy érzem magam mint egy szeleburdi tini hanem mint egy felelősségteljes barátnő. -mondtam és Biztosra kell mennem.

-Jólvan. Ha veled minden rendben akkor oké. Csak...-mondta de nem folytatta Cam. Kétségbeesetten néztem rá. Egy ici pici kell hogy hagyjam a fenébe és elmondjam mit terveztem és itthon maradjak. Csak akkor magam alá ásnám a gödröt. Kérdőn néztem rá, hogy folytassa. -csak örültem volna ha mellettem vagy. -fejezte be egy apró mosolyal a szája szélén. Lehajtottam a fejem.

-Oké, akkor ez megbeszélve, kinek hozzak kávét Sky-al? -állt fel hirtelen Luke és rámnézett. Már csak ez hiányzott. Ő meg az órákig tartó szövegelése erről. Soha semmi nem jön úgy össze ahogy szeretném. Mindenki csendben felemelte a kezét.

-Édesem te ihatsz kávét? -kérdeztem a párom, mivel az ő keze is a magasba lengett. Mosolyra húzódott a szája és bólogatni kezdett. Egy aprót mosolyogtam, majd hátat fordítottam és kiléptem az ajtón. Sarkamba Luke-al. amikor gondosan bezártuk az ajtót és arráb sétáltunk, vártam hogy mikor "támad le"

-Skylin mi ez az egész? -kérdezte suttogva kiabálva. Vettem egy nagy levegőt (ma már századjára) és belekezdtem elmesélni az egészet.

Már régóta a székeken ültünk, a kávékkal a kezünkbe de még mindig meséltem. Mindent. Tövéről-hegyére. Amikor befejeztem a "mesélést" vártam mit reagál erre szeretett "Őrző-védőm".

-Egy: te nem vagy normális. De tényleg. Komolyan. Hogy jut neked ilyen az eszedbe? Örök rejtély marad számunkra. Kettő: nem annyira rossz ötlet ha azt nézed hogy ha nem enged akkor le fog rólad szállni a csaj. De! bele kell gondolnod abba is hogyha véletlenül enged mi lesz. Hülyeség volt ez az egész fogadósdi. -mondta Luke. Teljesen igaza van. Nagyon kíváncsi leszek arra hogy Cameron enged-e vagy sem. Mindenesetre várni kell.

-Tudom Luke, tudom, de van egy dolog, egy dolog ami...amit ki kell úgymond derítenem. Ezért is lesz jó az elutazásom Kylie-hoz. -érveltem a döntésem mellett.

-Az a Kylie tud róla? HÍvtad már? -nézett rám felhúzott szemöldökkel. Úgy tud idegesíteni amikor így néz rám. Válaszképp megráztam a fejem. -Akkor menj már. Senkinek nem mondom el. Tedd le a kávékat a székre és kijövök értük. -sóhajtott egyet és el is tűnt mellőlem.

20 perc elteltével már a kocsiban ültem haza felé tartva. Beszéltem Ky-al beleegyezett sőt még örült is. Szóval lehet most követem el életem legnagyobb hibáját, de...hamarosan minden kiderül.