Maffia Girl /Befejezett/

14.rész

-Mi? -kérdeztem elakadt lélegzettel. Most ha valaki szórakozik velem nem lesz fényes helyzetben.

-Ez egy csoda. Él! A lány él! Visszahozta a halálból! -mondta egy nő elképedve. Még mindig szipogtam. Vagy én vagyok olyan hülye barom szerencsétlen fasz vagy tényleg él? A mellettem guggoló doki még mindig a vállam fogta. Aztán felállt és visszasétált Skylynhoz és tevékenykedtek rajta.

Nem tudom mióta ülhettem ott amikor az orvos felém fordult.

-Kész, a műtét sikeres lett. Vigyázzon a lányra! Olyan fél óra és felkel az altatásból. -mondta és kiment a többiekkel együtt. Egyedül maradtam. Még mind a földön csücsültem. Ami már átmelegedett alattam. Felálltam és óvatosan odalépdeltem az ágy mellé és leültem a mellette álló műanyag székre. Ültem ott és néztem ki a fejemből. Hirtelen ki vágódott az ajtó és én meg úgy megijedtem hogy  hogy majdnem leestem a székről. Sierrat tolták be aki halványan rám mosolygott.

-A hölgy is elég vért vesztett ahhoz hogy szédüljön és összeessen szóval bent tartjuk és infúzióra lesz kötve. Amiben vér van. -mondta és már indult is kifele de még vissza szolt. -És..Rád férne egy kis pihenés szóval ha gondolod hozhatunk neked is egy ágyat. -kérdezte kedvesen.

-Nemazt hiszem egy ideig meg leszek itt nagyon köszönöm. -utasítottam udvarisan vissza az ajánlatot.

-Rendben de majd szóljon! -mondta és el is ment. Maga után bezárta az ajtót és csend lett. Sierra halkan felnyögött. Oda kaptam a tekintetem.

-Mi az? -kérdeztem idegesen. Gondolom valami baj van.

-Cameron, ne idegesgedj már! Sky miatt aggódom. -mondta szomorúan. Ezután nem beszéltünk senki nem mondott semmit. Anya lépett be mögötte Peter. Mind a ketten felém vették az irányt. Most vagy megölnek vagy nem tudom.

-Hogy csináltad? -kérdezte Peter. Mellettem anya állt. Nagyokat pislogtam rájuk ezzel jelezve hogy nem értem mit mondanak. -Mármint a doki az mondta hogy majdnem meghalt de amikor te felkiáltottál akkor újra volt pulzusa, azaz él. Hogy történhetett mind ez? Megtalálom a lányom erre másnap a kórházba kell jönni. Miért minden ilyen szar? -kérdezte bánatos arccal és leült a mellettem lévő székbe. Sajnáltam Petert mert egy csomó ideje azon dolgozik azon kattog az agya hogy hogy kapja el a férgeket. Sehogy nem sikerül neki. Ráadásul itt a lánya aki majdnem meghalt mert rengeteg vért vesztett meg "nem küzdött az életért". Nem értem én ezeket de egy biztos. Most Sky és Sierra eléggé depressziós lesz amiből persze nekem kell kihúznom őket. Borzasztó lesz minden. Ráadásként ha ez a sok szar nem elég akkor ott van John. Aki utolsó szava az volt mielőtt elmenekültek hogy "ezt még nagyon nagyon megbánjátok". Szerintem kurvára nem megnyugtató üzenet. Ah miért ezt a szakmát választottam? Nem is értem.

Sky szemszöge.

Hangok és sötétség. Semmit nem látok csak sötétséget. És hangokat hallok. Nem tudom kivenni hogy mellettem mik vagy kik beszélnek és nem is értem a szavukat. Furcsa érzésem van. Mintha nem is tudom mintha ....nehéz elmondani de nagyon furcsa. Olyan mintha boldog lennék de mégsem. Mintha fájna de nem is. Eszméletlen furcsa. Csak egyet akarok, mégpedig  szabadulni  ettől az érzéstől. De hogyan? Próbálom mozgatni az ujjaimat de nem megy. Azt se tudom hol vagyok. Vagy hogy mi történik velem. Ekkor emlékek jelentek meg előttem.

Ahogy anya azt mondja pakoljak össze mert elmegyünk.
Amikor beléptem az "új" házunkba 8 évesen.
Amikor John bemutatkozott nekem.
Amikor anya kiabált velem apa miatt, mert megkérdeztem hogy találkozhatok-e vele.
Amikor bementem anyához a konyhába de ő nem szólt hozzám.
Mikor azt mondta hogy nem akar beszélgetni velem.
Amikor anya meghalt.
Anya temetése.
Amikor Cameron elkapott.