Maffia Girl /Befejezett/

43.rész

Sierraék kertipartija nagyon jóra sikeredett. Vagyis a szokásos volt. De a szokásos az nagyon jó. Ilyenkor tudunk leülni normálisan beszélgetni. Miközbe fél szemünk a gyerekeinken vannak. Megetettük a gyerkőcöket. Hát az halálai volt. A sültkrumplitól kezdve mindennel játszottak egy sort. Dínó alakú kroketteket sütött ki Si kifejezetten nekik. De amit leműveltek. Tényleg hihetetlenül jó volt. Nem szóltunk rájuk. Miért tettük volna? Nevettünk. Ők is. Jól érezték magukat. Ők is, mi is. Igaz azt mondtuk hogy korán jövünk. Hát ez a korán az este 10 óra lett. Nem rég értünk haza. Már fél 11. Gyorsan beledobtuk Allyt a fürdővízbe, lemostam mivel félig aludt. Felöltöztettem utána le is fektettem. Nem kellett 10 másodperc de már aludt is, teljesen mélyen. Cameronnak és nekem se sok kellett ahhoz hogy ruhástól, mindenestől lefeküdjünk aludni. Hosszú volt ez a nap.

-Cam, holnap mikor mész dolgozni? Hányra? -kérdeztem miközbe befeküdtem mellé. Csak vettünk magunkon erőt és egyszerre lezuhanyoztunk. A férjem és akkor csinálunk ilyet amikor akarunk. 

-Reggel 7-8 környékén megyek be. -válaszolta félálomból. Szokásunkhoz híven Spongyabobot néztünk. Nem tudom hogy maradt ez a szokás meg, egy este miatt, de azóta rendszerint Spongyára alszunk el. Sajnos a fáradtságom győzött. Így elég hamar elnyomott az álom.

~°~

Reggel Cameron keltett. Fél 8. Elindult dolgozni. De Allyt én viszem oviba. Szóval felkeltett. Még kávét is csinált nekem. De azért letoltam amiért ilyen későn keltett. Az ovi után én is rögtön megyek be. Elég gyorsan tápászkodtam fel, mert van 30 perc oviig. Úgy hogy minimum 10 percel hamarabb el kell indulni. Így csak 20 perc. Átrohantam a gyerek szobába. Hirtelen ráztam ki szegényt az álmából. Vissza a hálószobába, gyorsan magamra kaptam az első ruhákat, berohantam a fürdőbe hajam megcsináltam. A nagyon alap smink. Ally addig felöltözik. Lent a konyhába találkoztunk. Mondtam kicsi Dallasnak hogy a konyhába menjen. Ott várjon meg. Szépen felöltözve állt a konyhaajtóba. Hirtelen felkaptam es berohantam vele az alsó fürdőbe. Gyorsan megfésültem. Volt 10 percünk indulásig. Fenébe hogy mindig elkésünk, mindenhonnan. Gyorsan kiszaladtunk a konyhába. Ally jót nevetett ezen. Neki vicces ez a kapkodás. Nekem már nem annyira. A konyhába másodpercek alatt elkészítettem a kis kakóját, amit beleöntöttem egy termoszba. Majd a kocsiba megissza. Két perc alatt összepakoltam neki a kenyérre dolgokat. Azt a kezébe nyomtam, és adtam fel rá a cipőt. Feladtam rá a pulovert, addig szegény kenyért leraktuk a földre. Nem baj, tiszta. Aztán elkezdte majszolni, míg én felvettem a cipőm, meg a pulóverem. Szintén percek alatt már a kocsiba ültünk. Az ovi felé tartva.

Ahogy az ovi előtt leparkoltam, büszkélkedve állapítottam, meg hogy azon kívül, hogy Ally morzsás, se nem vajas, se nem kakós.

-Cicavirág. Ügyes vagy hogy nem kajáltad össze magad. -dícsértem meg. Nagyot mosolygott. Most büszke magára. Szeretem a lányom nagyon. Szeretem hogy már ennyi idősen is tudok vele poénkodni. Szeretem hogy amikor rosszat álmodik mellém bújik be. Az én nevem suttogja. Csak utna az apjáét. Kicsatoltuk magunkat és kipattantunk a kocsiból. Megfogta a kezem és elindultunk be. Szerencsére 8 óra előtt 1 kerek percel érkeztünk meg. Pedig nagyon közel van az ovi. Komolyan mondom, gyalog gyorsabb lenne. Na majd kipróbáljuk. Innen meg 30 percre van a munkahelyünk. Ugye az őrsön. De értejönni könnyebb mint elhozni. Ez az örökös elalvás. Vagy ő kel túl későn vagy én. Mindig ez van.

Három perc alatt passzoltam le. Megígértette velem hogy vagy én, vagy az apukája, de érte jövünk időben. A fülembe még azt is belesúgta hogy ne késsünk el mint most. Ezen nagyot nevettem. Van esze. Rohanva ültem be a kocsiba és indultam a munkába.

Ahogy leparkoltam az őrs előtt, szintén másodpercek alatt pattantam ki a kocsiból. Útközbe apa hívott hogy siessek ha velük akarok menni helyszínelni. Futva indultam be a főbejáraton. Hívtam a liftet, de nem volt kedvem (sem időm) megvárni. Így belöktem a lépcsőhöz vezető ajtót és kettesével szedve elindultam fel. Apa irodájába. Ahogy felértem kopogás nélkül estem be. Cam, Gina és apa várt bent.

-Hahó, megjöttem. -lihegtem és erőm fogytán ültem le a legelső székre amit megláttam. Vettem egy nagy levegőt és igyekeztem közbe rendezni a légzésem. -Szóval, mi a mai munka? -kérdeztem már-már teljes normálisan. Apa nyomta elém az aktákat. Oké, szóval a szomszéd találta meg a házban lévő hullákat. Egy felnőtt és két gyerek. Úristen. Ki lehet ennyire elmebeteg hogy két gyereket is megöljön. Az iratok szerint már több naposak is lehetnek. Elborzadva néztem Cameronra. Ő csak elhúzta a száját. Oké, teljesen igaza van. Ez csak munka. Félre kell rakni az otthoni dolgokat. Ally amúgy is biztonságba van. Minden rendben. Még egyszer át futottam az aktákat és bólintottam egyet, mi szerint mehetünk. Én legalábbis lábatlankodni. Mert ahhoz hogy tudjak csinálni valami értelmeset is suliba kell járnom, ami folyamatban van.

~°~

Ahogy visszaértünk a helyszínelésről még jobban ideges lettem Ally miatt. Ha valaki bejutott egy olyan biztonsági rendszerrel rendelkező házba, annak semmi nem állhat útjába. De, semmi okom aggodalomra. Ally oviban van. Nem is történt semmi különös. Mégis ilyen, ilyen furcsa érzésem van. Nem is, inkább rossz a közérzetem. De ez nem bajra utal. Vagyis remélem. Azt hiszem hazamegyek. Útközbe felveszem Allyt hazamegyünk, és nyugiba leszünk.

-Cameron, én hazamegyek. Úgyis már csak fél óra van a munkaidőmből. Legalább a gyerekért is időbe érek oda. -mondtam, de már a táskámba kutattam a kocsikulcsért. Nem vártam meg hogy megszólaljon, nyomtam egy puszit az arcára és elrohantam. Csak nem érzem jól magam. Valami nagyon megérintett. Igazából, nem a legszebb látvány kisebb gyerekek holtteste.

A leggyorsabban hajtottam, ahogy tudtam. A fél órát az oviig idegeskedve tettem meg. Még mindig nem tudom mi történt, de egyre biztosabb vagyok benne hogy történt valami. Az ovi előtt szinte kiugrottam a kocsiból. Le se zártam, csak igyekeztem be a nagy és barátságosan kinéző épületbe. A színesre festett folyosókon csak kapkodtam a lábam. Ally csoportjához érve, lelasítottam, hiszen mégse ronthatok be. Benyitok köszönök a nevelőknek és fogom a kislánym és hazamegyünk. Megfogtam a kilincset, lenyomtam és bekukucskáltam. Az egyik nevelő jött felém mosolyogva. Már nem is éreztem magam annyira feszültnek és idegesnek.

-Szia Skylyn. Nem szóltak neked hogy Allyt már elvitték? -kérdezte. A szivem kihagyott egy ütést erre a mondatra.

-Ki vitte el? Csak mi vihetjük innen el. -mondtam egyre idegesebben.

-A keresztapja állítólag. -mondta sajnálkozva a nevelő. Megnyugodva mosolyodtam el. Csak Luke vitte el.