Maffia Girl /Befejezett/

12. rész

Basszameg a kurva élet hogy hajnali fél négykor kor még ez a faszkalap nem képes aludni. Szó-szoros értelmében el kezdtem remegni. Sierra rám nézett. Bólintott egyet egy aprón mosolyogva ezzel egy "ne aggódj" -ot sugalt felém. Már hogy a büdős életbe ne aggódnék? Nyugi Sky. Sierra tudja mit kell csinálni. Tudja is hogy mit csinál. Te csak fogd be a csinos kis pofádat. Sierra megfordult és előkapta a pisztolyát és lelőtte a csillárt ezzel megszakítva a világosat. Van esze ennek a lánynak. Gyorsan kitépte az ajtót és elkezdett húzni a sötét erdőbe.

-Sierra hova futunk? -kérdeztem megijedve, amikor feleszméltem hogy az erdő közepén futunk fejvesztve.

-Vissza kell mennünk. -mondta és elindult a másik irányba. Visszafele. Mi a fasz? Visszamenni? Dehogy.

-Sierra nem! Menjünk, míg el tudunk menekülni. -ordítottam rá már félig sírva. Nem megyek tovább. Megálltam és elengedtem a kezét. Megráztam a fejem. Nincs erőm tovább menni. Feladom, nekem ez sok ami az utóbbi napokban történt.

-De! Állj fel! Bírod. Most azonnal gyere. -kiabált vissza nekem és el kezdett könnyezni. Ekkor egy lövést halottunk. Úristen. Gyorsan felálltam a földről és megragadtam a felém nyúló kezét Sierra-nak és elindultam vele vissza. Most vagy soha. Már nagyon közel jártunk amikor John rám nézett. Gúnyosan elvigyorodott.

-Skylyn. Drága kislányom. Ezt sosem gondoltam volna hogy hátba támadsz. Így kell viselkedni azzal aki felnevelt? -kérdezte legörbult szájjal, mint aki menten elsírja magát.

-Te engem soha nem neveltél. -ordítottam minden egyes szót kihangsúlyozva. Azt hiszi hogy itt eljátsza hogy mennyire szeret és elfelejtem hogy kinyírta az anyám. Elszakított a barátaimtól, mert neki magántanulónak kell lennem. Napi szinten fenyegetett meg hogy megöl ha elszólom magam. Nem. Elegem van ebből az életből.

-Mi az hogy sosem? 8 éves korod óta ebben a szaros házban laksz! Az ÉN házamban. Apád helyett apádként szerettelek. -kiabált és felemelte a pisztolyát. De nem rám. Oldalra fordultam ahol ott állt...Neeee...

-Neeeeee! John kérlek ! Nem bánthatod!! Nem engedem. -mondtam, kitéptem a kezem Sierra szorításából és a személy felé futottam.

-Maradj ott Sky! Kérlek! -mondta. Nem! Nem engedem hogy meghalj. Mit sem törődve újra rohanni kezdtem és amikor mellette álltam elővettem a pisztolyom. John felé emeltem.

-Ha meglősz valakit, akkor én is lelöllek! -ordítottam vele. Közbe ugyan úgy álltam előtte. Cameron előtt. John felnevetett. Mögötte Lara jelent meg és Tom. Luke hátul állt. Nem mozdult meg. Könnyes szemekkel nézett. Éreztem hogy utat törnek a könnyeim. Nem, nem sírok. Hirtelen egy pár alak jelent meg FBI pólóban. Apa és Gina és a csajszi aki a telefonomat piszkáta meg. Lara lőtt. Gina mellett ment el a golyó. Gina vissza lőtt. Eltalálta Lara karját, aki fájdalmában a földre rogyott. Luke szintén állt. Két erős kezet éreztem a vállamon és a másodperc töredéke alatt félre rakott és elindult John-hoz. Én csak álltam és nem fogtam fel a történéseket. Apa Johnra céloz. Mellé. Gina is próbálkozik de szintén mellé.

-SKYLYN! -ordította Cameron. Oda kaptam a tekintetem de egy borzasztó éles fájdalmat éreztem a bal combomban. Lenéztem. Vérzett. Meglőttek. Sierra odarohant mellém és lőtt Johnra de ő menekülőre fogta a dolgot. Közbe lövöldöztek mint az őrültek. Felfigyeltem arra ahogy Luke felém szalad. Ekkor John rám nézett, én vissza néztem. Közbe némán, könny mentesen a combomra tekertem Cameron pulóverét ami valahogy a kezembe került. Amikor ezzel megvoltam reméltem hogy a vérzés alább hagy. John lőtt. Felsikítottam. Luke-ra lőtt. Ekkor esett le minden, hogy most hol vagyok. Ordítva szaladtam -már amennyire lőtt combal lehet szaladni- keresztül mindenen. Nem érdekelt hogy valaki meglő vagy meghalok. Odabicegtem Luke-hoz aki idő közben már a földön feküdt a hasát szorongatva. Sírva lerogytam mellé és az ölembe húztam. Felnyögött. Sírva öleltem. Szorítottam magamhoz ahogy csak tudtam.

-Luke! Luke hallasz? -ütögettem meg az arcát, rám nézett. Fájdalmas tekintete volt. Ordított a fájdalomtól.

-Sky...Tudod ugye...hogy...most...meghalok -mondta és legördült egy könnycsepp az arcán.

-Neeem...Luke...Nem hagyhatsz itt! Luke kérlek! Nem...halhatsz meg. -ordítottam és a hasát szorongattam. Megpróbáltam elállítani a vérzését.

-Sajnálom, hogy...elárultalak tite..ket -nyögte fájdalmasan. Megráztam a fejem.

-Ne...én sajnálom hogy elküldtelek a szobámból..és.és hogy kiabáltam veled. -mondtam és még jobban sírtam. Nem halhat meg! Luke! Annyit tett értem...Felordítottam a combomba nyilaló fájdalomtól. Rám emelte fájdalmasan sápadt tekintetét.

-Meglőtt? -kérdezte. Bólintottam. Össze szorította a száját és nyögött egyet. Megijedtem. Ezért felpofoztam. Megint kinyitotta a szemét.

-Ha itt..itt hagysz Luke én nem tudom mit kezdek egyedül. - mondtam neki amikor vettem egy nagy levegőt.

-Tarts ki...remélem még találkozunk. Vigyázz magadra kislány...szeretlek. Örülök hogy a karjaid közt...halhatok meg. Szeretlek Sky. Ég veled. -mondta. Felordítottam.

-Luke! Luke kelj fel! Ne szórakozz velem. -egy utolsó gyengét szorított a kezemen és elengedte magát. Luke kérlek ne tedd ezt velem! Kérlek kelj fel. Mondogattam magamba. Feje elhajlott. Meghalt. -Luke. -ordítottam fel. Nem hagyhat itt! Nem történhet ez meg velem. Magam felé fordítottam a fejét. Közbe folyamatosan ordítottam, sírtam és szipogtam. Mellém lépett valaki. Leguggolt mellém. Sierra volt. A sminke teljesen lefolyva. Sírva nézett rám.

-Szia Luke! -mondta lassan és megsimította az élettelen arcát. Ordítva borultunk egymás nyakába és a koszos saras földön ültünk egymás karjába közöttünk Luke holtteste helyezkedett el. Mellénk lépett valaki. Sierrat felállította és elvitte tőlem. Egy utolsó puszit adott Luke szájára és szipogva ment el azzal a személyel. Belőlem újra feltört a sírás. Már kezdett világosodni. A nap kezdett sütni. Pedig tegnap szar idő volt. Luke miatt süt így a nap. A tiszteletére. Újra sírtam. Ordítottam és kiáltoztam Luke-nak hogy keljen fel. Letérdelt valaki mellém. Cameron volt. Fájdalmas tekintete volt. Megszorította a kezem.

-Sky. Gyere menjünk. -mondta halkan. Meg akart mozdítani de lelöktem magamról a kezét.

-Luke nélkül sehová nem megyek! -ordítottam rá. Amit azonnal megbántam.

-Ő már...ő már..jobb helyen van. -mondta és lenézett Luke-ra. Elhúzta a száját. Újra elsírtam magam és a karjaiba vetettem magam. Ő óvatosan kihúzott Luke alól felemelt és várt. Hirtelen nem tudtam mire vár. Aztán lerakott és oda bicegtem Luke mellé. Letérdeltem mellé és könnyes arcommal megpusziltam.

-Szeretlek Luke! Vigyázz fentről rám. Öröké...vagyis..sose felejtelek el. -újra elkezdtem ordítani. Felemelt a karjaiba Cam és beletemettem nyakhajlatába az arcom és úgy sírtam. Odasétált velem a többiekhez. Valaki megfogta a vállam.

-Tedd be a kocsiba és vidd be őket a kórházba. -mondta, hang alapján Gina volt. Bólintott egyet Cam, berakott hátra majd a nővére is beszállt. Odakaptam a tekintetem. Kérdőn néztem rá.

-Meglőtte a karom. -mondta és újra egymás nyakába borultunk. Ott ült hátul két felnőtt és sírt. Cameron ránk nézett a visszapillantóból  fájdalmas tekintettel. Aztán bevillant valami. Luke meghalt, a születésnapomon.

Gyerekek, én végigsírtam az egészet. Egy csomószor álltam fel hogy engem hadjanak békén nem írom tovább. Olyan szinten fájt a szívemmiközben írtam és Luke-ot kinyírtam hogy nagyon. Komolyan. azért remélem titeket is sikerült "elvarázsolnom" a részel. NE haragudjatok hogy kinyírtam. Komentett légyszíííí hadjatok mert akkor nem tudom hogy ez hogy nyerte el a tetszéseteket. De nagyon remélem hogy tetszik nektek. Én komolyan végig sírtam. Eszméletlen büszke vagyok erre a részre. Legyen szép napotok!! <3