Maffia Girl /Befejezett/

9.rész

Nyeltem egy nagyot. Sierra is abba hagyta a röhögést. Mindenki néma csendben ült az asztalnál. Luke egy hirtelen mozdulattal felállt és elindult felénk. Fogta és arrébb rúgta Larat így legurult rólam, engem meg felsegített.

-Katlyn, vagy nevezzelek Sierranak? -kérdezte a véres száját törölgetve és egy csúnya horror filme illő mosoly kíséretével. Sierra értetlenkedve nézett rá.

-Mi folyik ebben a szaros házban? Milyen mesterkedésről van szó? -csapott az asztalra idegesen John. Istenem.

-A te drága lányod valamiben nagyon mesterkedik. Egyébként is kié ez a telefon? -mutatta fel a Cameron-tól kapott telefont. Meghaltunk. Ennyi volt. Holnap van a 20. szülinapom és nem éltem meg. Istenem, miért? Hirtelen elkezdett szúrni a fejem, és szédültem. Levegőt sem kaptam. Éreztem hogy el fog nyelni egy ismeretlen fekete érzés. Vajon meg fogok halni ha lecsukom a szemem? Megszorítottam Luke kezét és becsuktam a szemem. Elnyelt a sötétség és már semmit nem hallottam. Nem hallottam a körülöttem lévő embereket, sem azt hogy most éppen állok-e vagy sem. Nem éreztem azt sem hogy fogna-e valaki. Csak egy valamit éreztem.Azt hogy fáradt vagyok.

Sierra szemszöge.:

Épp reagáltam volna Lara felszólalására amikor Luke felkiáltott. Mind a hárman ( Tom, Lara, John ) odakaptunk a tekintetünket. Csak annyit láttunk hogy Sky a karjában hever elernyedten.

-Segítsetek. -kérlelt minket elhaló hangon. Tom felpattant, átvette a lányt Luke kezéből. Johnal a nyomában elrohantak. Gondolom megnézik hogy él e Sky. Könnybe lábadt a szemem. Megfordultam, Lara ugyan ott állt ahol eddig. Fogtam magam szépen lassan felálltam és odaléptem Mrs.Kicsinálomagecibehamégyegyszermegütiabarátnőm-höz.

-Mi van drágám? Csak nem aggódsz a barátnődért? -kérdezte egy grimasszal a pofáján. Fogtam felemeltem a kezem, megnéztem a körmöm és amikor nem számított rá lekevertem neki egy akkorát hogy azt még az én arcom is megérezte. Elterült a földön. Lehajoltam hozzá, haját rátekertem a kezemre és annál fogva felhúztam. Neki nyomtam a falnak és szabad kezem körmeit belenyomtam az állkapcsába.

-Ha még egyszer hozzáérsz Sky-hoz. És szépen elkotyogsz valamit, szívfájdalom nélkül megöllek. -fenyegettem meg.

-Nehogy már egy ilyen kis kurva fenyegessen. - mondta és kaptam tőle egy szép pofont. Odanyúltam a fájó részhez. Elborult az agyam. Odarohantam visszalöktem a falhoz, előkaptam a mini késem és az arcához raktam.

-Hogy mondod? -kérdeztem vigyorogva. Nem szólt csak a tipikus "úgy se mered" arcot vette fel. Megrántottam a vállam és a jobb arcán elhúztam a kést. Hirtelen felsikított és odakapott. -Megértetted amit mondtam? -bújtam bele az arcába. Nem szólt csak bólogatott. -Nem hallom?! -ordítottam rá.

-I..igen. -mondta. Elengedtem és összerogyott és legördült egy könnycsepp az arcán. Más körülmények közt kurvára sajnáltam volna. De most nem ment. Cameron beígértette velem hogy vigyázok Sky-ra bármiféle módon. Meg amúgy is Sky ...az Sky... Fontos lett nekem. Két nap alatt. Elsétáltam az étkezőből, fel az emeletre. A szobája előtt állt John. Rám nézett. Semmi érzelem nem látszódott az arcán. Csak állt ott és nézett rám. Egyszer csak megszólalt.

-Mi közöd van Skylynhoz? Ki vagy te valójában? -kérdezte. Nem pánikoltam be. Egyszerűen tudom hogy képesek vagyunk elkapni őket.

-Az igazi nevem Katlyn Sierra Johns. Skynak segítettem azoktól a mocskoktól megszökni. Engem is ugyan ezért kaptak el. Összefogtunk és itt vagyunk. -válaszoltam egyszerűen.

-Legyen úgy ahogy mondod. -ezzel hátat fordított és elment. Láttam ahogy le megy a lépcsőn. Most tuti fog Laraval beszélni. Odalopóztam a lépcsőhöz legugoltam és figyeltem az eseményeket.

-Lara, veled meg mi történt? Mondtam hogy ne szórakozz a késsel. -idegeskedett John.

-Semmi nem történt. -válaszolta egyszerűen. Ez az nehogy elszóld magad.

-Mit is mondtál Sky-ról. Jah igen, hogy valamiben mesterkedik. Miben is? -kérdezte rekord gyorsasággal John Lara-tól. Ne szóld el magad.

-Semmi lényegeset....csak...féltékeny voltam rá. -ezzel hátra fordult és feljött a lépcsőn. Rám nézett. Aha akkor azért nem szólta el magát mert tudta hogy figyelem. -Remélem megfelel. -suttogta és bement egy szobába. Gondolom ő is itt lakik. Nézzük a jó oldalát. Nem köpött be minket. Bár nem tudom hogy ő mit tud. Tényleg ki kéne deríteni hogy ő miről beszélt. Se szó se beszéd bementem abba a szobába ahová ő az előbb. Egy eléggé egyszerű szoba volt. Mikor kijött a fürdőből (gondolom csak az lehet , hisz mindegyik szobából nyílik egy ha jól tudom) rám nézett.

-Mit akarsz még? -kérdezte szemét forgatva.

-Miről tudsz? -nem kertelek. Komolyan néztem rá. Leült az ágyra és rám nézett.

-Annyit hogy van egy barna hajú srác aki elvitte tegnap délelőtt, amikor a drogot kellett volna felvennie. Azt hittem lecsukják, mert bilincs is került rá, de ha valakit tényleg lecsuknak nem egy fekete Range Rover-be ültetik be, hanem egy rendőrautóba.. -mondta unottan. Hisz az a tesóm kocsija. Hát persze. Követte sky-t.

-Ez eddig oké,de miért is követted Sky-t? -kérdeztem és neki dőltem a falnak.

-Mert 1:odamegyek ahová akarok és akkor amikor akarok 2: nem bíztam benne hogy felveszi a cuccot. Ezért követtem. -mondta némi egyszerűséggel. -Most már elmehetsz! -mutatott az ajtóra.

-Már itt sem vagyok. -morogtam. -Jah és Luke-ról szállj le. Úgyis az enyém! -mondtam neki. Hiszen elhívott randizni. Amire igent mondtam. Ha ennek az egésznek vége biztos sort kerítünk egy randira. Ezen a gondolaton kicsit elmosolyodtam. Láttam hogy Luke engem néz Sky ajtaja előtt állva. Odamentem és megöleltem.

-Hogy van? -kérdeztem. Nem mintha fél óra-óra alatt felkelne és már táncikálna a tükör előtt Barbie dalokat énekelve. Gondoltam hogy nincs jól csak, tudni szeretném mi van vele.

-Már felkelt. Csak egy picit összeesett. Jobban van. -mondta egy mosoly kíséretében. De a mosolyával  valami nem volt rendben.

-Bemehetek? -kérdeztem. Bólintott egyet. Benyitottam a szobába. Ott feküdt az ágyon egy vizes kendővel a fején és a lába tök magasra fel volt póckolva. Gondolom hogy a vérkeringése miatt.

-Szia Kat. -mosolygott erőtlenül. A neven meglepődtem. Körbe néztem és a fürdőszobájából hangokat hallottam. Szóval az Adam gyerek bent van. Bólintottam, hogy mostmár értem.

-Mizu csajszi? -kérdeztem mosolyogva.

-El...el kell tünnünk innen.. -ennyit motyogott é lecsukta a szemét. Hogy mi??

-Mi? Miért? Nem értem! Skylyn! Kérlek szólalj meg! -mondtam és megragadtam a kezét és megszorítottam.

-John. Tudja hogy ...hogy te nem Katlyn vagy és hogy...én nem sitten...voltam -nyögte ki nagy nehezen. Úr isten. Ne. Ez volt az a pont ahol kétségbeestem. De muszáj megőriznem a hidegvérem. Megígértem hogy vigyázok Sky-ra. És meg is teszem.

Ne haragudjatok ezen pocsék rész miatt ez ilyen lett! Komit hagyjatok és Jó olvasást ehhez az über gagyi részhez...Szép estét :)