Maffia Girl /Befejezett/

27. rész

Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Hogy tűnhetett el? És miaz hogy eltűnik? John. Ezt nem hiszem el. Miért nem engem visz el? Miért nem engem keres? Vagy azt akarja amit Luke mondott, hogy a szemem előtt öli meg őket? Trappolást hallottunk az emeletről. Felnéztem és Cam szaladt le álmosan. Szegény ki fog akadni.
-Szia Luke. Mizu otthon?-kérdezte miközbe kezei a derekam köré fonódott, és fejét a vállamra helyezte.
-Látom minden rendben köztetek de Sie.... -kezdett bele de gyorsan leintettem. Majd én elmondom neki.
-Mivan Sierra-val? -emelte fel a fejét Cam. Oh Luke kell neked megszólalni.
-Kicsim menjünk a konyhába. Luke te is gyere és tedd a segged egy székre és ne szólalj meg. -morogtam rá. Luke bólintott egyet. Az én barátomról van szó, én szeretném elmondani neki. Amint beértünk a konyhába, mind a ketten leültek én meg a pultnak támaszkodtam. Cameron kérdő tekintete láttán elérzékenyültem. Most minden rendben lehetett volna. Isten miért nem akarja hogy boldog legyek? De most Sierra a fontos.
-Na? -szólt közbe Luke. Istenem. Oké hogy idges de keresem a szavakat. Egy rosszalló pillantással rendeztem le és Cameron-ra néztem.
-Van egy fontos dolog amit Luke-al el kell mondanunk. De előtte igérd meg hogy meggondoltan cselekszel. Ez fontos.-mondtam teljesen megnyugtató és lágy hangon. Mégis érzeztem hogy a hangom megremeg. Cameron ijedten és sápadtan nézett rám és Luke-ra.
-Ugye nem az amire gondolok?-kérdezte halkan. Nem értettem mire gondol először de pár másodperc után rájottem. A "Lukenak és nekem" mondatrész miatt azt gondolhatja hogy megcsaltam.
-Hülye vagy! Nem megcsaltalak te ember. -mosolyogtam egy aprót és az ölébe ültem úgy hogy szembe legyek vele. -Sierraról van szó. Luke azért jött hogy elmondja hogy ...eltűnt. -mondtam a végét halkan. Cam arca megrándult. Kezeim az arcára raktam. Egyik keze az én kezem után nyúlt és rá helyezte.
-Tudom hol vannak!-kiáltott fel Luke.
-Igen?! És ezt nem tudtad hamarabb mondani? -néztem rá. Szegényel ma csak bunkóskodok, de ez fontos lett volna hogy elmondja hamarabb.
-Sky emlékszel amikor egyszer elmentünk autókázni? Egy elhagyott társasház felé mentünk. John ott van. Vagyis amikor eljöttem ott volt. Tuti hogy odavitte az én mókusom.-mondta érzékenyen. Felálltam Cam öléből aztán öntöttem egy pohár narancslét Luke -nak és elé toltam. Felkapta és megitta. Bólintott egyet.
-Oké mindenki haza és 30 perc múlva az őrsön találkozunk. -mondta Cam. Felállt és felment. Biztos öltözik. Luke felállt és szó nélkül hazament. Álltam a konyha közepén mint egy darab fa. Ha az őrsre megyünk be, nem kerülhetem el Katlyn-t. Miatta történt minden. Nem. Én nem megyek oda. Vagy odamegyek és leütöm, vagy nem megyek és éli az életét.
Gondolataimból Cameron hangja zökkentett ki.
-Kicsim, menj öltözz fel. Meg fogsz fázni. Elég hűvös van. -mondta lágyan.  Megráztam a fejem.
-Nem, Nem Cameron. Én nem megyek az őrsre. Majd tatalálkozunk valahol.-mondtam halkan. Tudtam hogy meghallotta. Erős kezei az arcomra siklottak.
-Héj, kérlek! A barátnőm vagy. Az életem! Dicsekedni akarok veled mindenki előtt! Katlyn-nek is látnia kell hogy Te az enyém vagy. És hogy nem állhat közénk senki. -mondta végig a szemembe nézve. Utálom hogy mindig rá tud venni dolgokra. Felszaladtam az emeletre és átöltöztem. Felkaptam egy fekete farmer nadrágot, egy fehér atlétát és egy szintén fekete leggingset. Felvettem hozzá a fehér vékony bokacsizmám. Már indultam is le miközben a hajamat kötöttem fel lófarokba. Dallas már az ajtóban várt a kocsikulcsal a kezében. Mosolyogva nézett rám. Egy szó nélkül indultam a kocsihoz. De előtte kikaptam a kezéből a kocsikulcsot. Ahogy odaértem  már nyitottam is ki és egyszerre pattantunk be. Persze ő az anyós ülésre én meg vezettem. Beindítottam a motort és kigurultam a felhajtóról. Az úton csendbe voltunk.
Ahogy leparkoltam az őrség előtt görcsbe rándult a gyomrom. Oldalra pillantottam és Luke autója is akkor parkolt le mellettünk. Kiszálltunk és rohantunk is apához. A liftben az a tipikus kínos csönd uralkodott. De érthető, hiszen nem tudunk miről beszélni. A hangos kattanás jelezte hogy felértünk. Kinyílt a liftajtó és újra futásnak eredtünk. Kopogás nélkül nyitottunk be. Apa ijedten kapta ránk a tekintetét. De egy valami egyből szemet szúrt. És az Katlyn volt. Ott ült a nagy asztal másik oldalán és gondolom apával beszélhettek valami aktákról mert az asztalon három akta is hevert.
-Apa. Azonnal hívd össze a jó embereidet. Sierra eltűnt. És tudjuk hogy ki vihette el. -hadartam el egy szuszra. Hangosan vettem egy levegőt mire Cam felkuncogott.  Egy apró mosolyal nyugtáztam az előbbi cselekedetét.
-Én is megyek. -szólalt meg a mellettem álló szőke kur*a. Már csak ez hiányzott.
- Azt mondtam a JÓ EMBEREIT. Dallasra gondoltam. Vele jóba is vagyok. -az utolsó mondatot már halkan mondtam. Nem hiszem hogy valaki meghallotta. De  Roys-al jóba vagyok . Nagyon jófej csajszi.
- Nem is tudod hogy dolgozom. -háborodott fel.
-Jajj kussolj már be. A kutyát nem érdekli hogy hogy dolgozol. -szólt oda Luke. Apa lehajtota a fejét és rázkódott a válla. Cameron az orrát fogta be hogy ne nevesse el magát. Én szimplán nekiálltam nevetni. Egy "ok. Akkor nem megyek. Majd ne kerjetek meg ha segítség kell" dumával el is ment.
- Na. Jó kedv meg minden de a barátnőm ki tudja min megy keresztül. - mondtam. Apa felállt, riasztotta a többieket. Gina, Dallas és még két ember (akit nem ismerek)
10 perc elteltével már az autóba ültünk. Cameron vezetett én meg "navigáltam". Ahogy az előttünk lévő kocsi (azaz Luke) bekanyarodott a sűrű erdőbe, mindannyian követtük. Leparkolt akkor mi is. Mint a kis majmok komolyan. Kiszálltunk és megbeszéltünk egy rövid tervet hogy ki merre megy. Én Dallas-al (Roys) siettem előre. Én is kaptam egy pisztolyt. Mindenki eldöntötte mit csinál, megbeszéltük a jelzéseket.
Akkor. Vágjunk bele. Mentsük meg Sissyt.