Maffia Girl /Befejezett/

44.rész

Ahogy kiléptem az óvoda kapuján, rögtön a táskámba kezdtem kutatni a telefonom után. Miután megtaláltam idegesen tárcsáztam Luke számát. Lukenak kéne a legjobban tudnia hogy utálom ha a hátam mögött csinálnak valamit. Legyen az a gyerek elvitele, vagy egy titkos szülinapi buli. Nagyobb meglepetés mondjuk ha titokba megszervezik a bulit és mielőtt elindulunk körbekerítés nélkül a szemembe mondják hogy most megyünk a bulidba. Vagy mit tudom én. De ne csináljanak semmit a tudtom nélkül. Egyenesen írtózom tőle.

Ahogy vártam hogy Luke felvegye a telefont nekidőltem a kocsinak és doboltam a lábammal. Mikor kisípolt a telefon akkor már a sírhatnék is rámjött. Idegességemben Cameron száma volt a következő ötlet. Őt is tárcsáztam és vártam. Az a pár csöngés mire felvette végtelennek tünő időnek számított.

-Mondjad cica. Baj van? -szólt bele teljes nyugodt hangon.

-Cameron. Luke ott van? -kérdeztem ugyan olyan idegesen. Mondta hogy egy pillanat és utána kérdez.

-Igen, dolgozik. Miért? -szólt bele újra a telefonba. Ahogy ezt kijelentette az idegességem végtelen fokúra nőtt.

-Cameron. Valaki elvitte Allyt az oviból. Fogalmam sincs ki volt. Az óvónő azt mondta a keresztapja volt. De ha Luke dolgozik ő nem vihette el a gyereket. Más keresztapja meg nincs. Mi folyik itt? -kérdeztem már-már sírva. Egy halk káromkodást és egy utasítást hallottam amit valakinek mondott.

-Oké Sky. Nyugodj meg. Fél órán belül otthon leszek. Te is vezess haza óvatosan. Ne idegeskedj. Megoldjuk. Szeretlek. -mondta megnyugtatóan én meg hittem neki. Hogyne hinnék neki. Mindig hiszek neki. Mindig is igaza van. Megoldjuk. Ha ő ezt mondja akkor így lesz.

Amint leraktam a telefont, gyorsan beültem a kocsiba és beindítottam. Ahogy hátrafordultam hogy kilássak hátul, mert másképp nem tudok kitolatni, megláttam a kocsiban lévő gyerekülést. Vagyis már gyerekmagasító volt. Elszorult a torkom és könnyek gyűltek a szemembe. Erőt kell vennem magamon. Ahhoz hogy megtaláljam a gyerekem erősnek kell lennem. Nem úgy kell megeresnem mintha a saját gyerekem lenne. Hanem ahogy a munkám szabályai előírják. Meggondoltan és szabályosan. De ha nekiugrok és egyedül, meggondolatlanul állok neki hisztizve megkeresni a gyerekem, soha nem találom meg. Nyugodt és türelmes leszek. Hiszek abban hogy senki nem tud bántani egy 6 éves angyali arcú kislányt. Muszáj kapaszkodnom valamibe. Tudom és érzem is hogy nem lesz otthon mire hazamegyek. Hogy nem a családból vitte el valaki. És hogy veszélyben van a gyerekem. De sehogy máshogy nem menthetem meg csak úgy,  ha szabályos leszek.

~~~

Ahogy leparkoltam a házunk előtt felkaptam a táskám és szinte feltéptem a kocsi ajtaját ahogy megláttam hogy Cam engem vár a lépcsőn ülve. Szó szoros értelmében bebasztam a kocsiajtót és odafutottam hozzá. Karjai közé vetettem magam és sírtam. Ahogy ő kint várt engem tudtam hogy nincs otthon a kislányunk. A házból Sierra, Luke és apa jött ki. Ránéztem Lukera. Ő is sajnálattal nézett rám. Mindenkin látszott hogy hirtelen megviselte őket az első kisgyerek eltünése a családban. Ha az óvónők betartották volna azt hogy idegennek (vagy családtagnak kiadott embereknek, akit soha nem is láttak) nem adják ki a gyereket, most nem tartanánk itt. Isten őrizzen attól hogy hibáztassak valakit, de azért felhívhattak volna hogy "hé te barom itt egy ismeretlen ember. Kiadhatom neki a gyereket vagy sem?"

Lassan bevonultunk a házba és leültünk a kanapéra. Senki nem tudott nyugodt maradni. Persze hogy nem. Sierraéknak a keresztlányuk, Ginaéknak az unokájuk, nekünk pedig a lányunkat vitte el egy ismeretlen alak.

-Szóval. Azon gondolkoztam miközben idefelé autókáztam, hogy mi van ha ennek köze van John híveihez? Gondoljunk bele. Az életünkbe, zárójelbe megjegyzem legtöbbször Sky életében, fel-fel bukkannak. Olyan mintha ellenőriznék. Vagy valamire készülnének. Minden esetre jelen vannak az életében. Miért ne lenne egy tökéletes bosszú az, ha elviszik az oviból a gyerekét. Ezzel arra kényszerítve minket hogy foglalkozzunk velük, és keressük meg. Menjünk utánuk hogy a tervük végső része is teljesüljön. Odáig még nem jutottam el, hogy mire készülhetnek, de többször bukkantak fel ismeretlen emberek (akik túlságosan figyelték Skyt ) mint ahányszor Sky észrevette. Alaposan utána néztem ezeknek és két alkalomnál többször egy arc nem bukkan fel. Szóval minden nyom ugyan oda vezet. Mégpedig John embereihez. -mondta Gina. Én is John ismeretlen embereire gyanakodtam, de ahogy ő adta elő sokkal meggyőzőbb mintha én adtam volna elő. Nem hiába dolgozik már több éve nyomozóként. Mindenki lassan bólogatni kezdett. Amikor is eszembe jutott valami.

-Emberek. Az istenért sem akarok közbevágni, de fura módon eszembe jutott valami ahogy a konyhafelé néztem. Emlékeztek amikor Dan beállított. Ugye ő John beszállítója volt. Nos, nagyjából emlékszem arra a helyre ahová egyszer elvitt engem Luke. Ilyen betanításos cuccos volt. Általában egy elhagyatott hatalmas raktárépületben szokta Dan vagy az adott embere leadni nekünk a drogot, vagy pisztolyokat vagy egyéb dolgokat. -itt ránéztem Lukera. -Luke te tudod hogy ez hol van. Azt hiszem hogy a városon kívülre esik. -mondtam és reménnyel telt szemmel néztem a bátyámra.

-Igen. Vagyis nem. A város külrészén van. Nem messze a lakott területtől, szóval nem teljesen esik ki a várostól. Viszont utóljára hat éve jártam ott. Ha ketten összefogunk el tudunk oda jutni. Neked mindig is jobb volt a tájékozódási képességed. Ugyanakkor két hely volt fenntartva Johnnak. Az egyik volt a fő raktárépület, a másik csak egy biztonsági dolog. Ha ez egyikre rátalálnak legyen más. Értitek. -mondta és körbefutatta  szemét a többieken.

-Viszont nem tudjuk mennyi az esélye hogy ott lesznek, de ahogy Gina mondta és rajtam akarnak valamiféle szar bosszút állni, akkor mindenképp egy számomra, vagy Luke számára, ismert helyet kell keresnünk. Az pedig nem lehet más mint a raktárak egyike. -bólogattam és a végét már inkább magamnak mondtam mint a többieknek. Fél hat. Ma még van idő elmenni az adott helyekre. Szóval felálltam kezembe kaptam a kocsikulcsot, mire mindenki kérdő tekintettel nézett utánam.

-Emberek. Fél hat. Nehogy azt higyjétek hogy a gyerekem keresésével várok. Mindenki induljon egy kocsihoz és megyünk szétnézünk a külvárosba. -mondtam parancsoló hangon, mire mindenki felkelt és elindult utánam. Na, ezt már szeretem. Az idegességemet átvette a kíváncsiság és a nyereség vágy. Biztos vagyok benne hogy megtaláljuk Allyt. Nem csak a munkám iránti szeretetem hanem a gyerekem iránti anyai ösztön is hajt. Ez a kettő együtt tökéletes párosítás. Ráadásul magam mögött tudhatok igazi FBI-osokat.

Miután Cam beindította a kocsit, megfogta a kezem és megszorította. Megtalálunk Ally. Mondtam magamban. Tudom hogy így lesz. Mi megtaláljuk. 

Kedveskéim. Tudom, tudom majdnem 2 hónapot késtem a résszel, nagyon nagyon sajnálom, de ez van amikor kedvem se és ihletem sincs. Mint már említettem nektek pár rész és befejeződik a könyv. Kíváncsi vagyok nagyon nagyon nagyoon mit fogtok a végéhez szólni. DObj egy komit ha tetszett vagy írd le a véleményed. 

Uhh amúgy! arra gondoltam hogy tartanék egy kérdezz feleleket a könyv végén a könyvel kapcsolatban természetesen. De tőlem is kérdezhettek ha szeretnétek. Hamarosan hozom a következő részt! És most tényleg így lesz. Szeretlek titeket .<3 <3