Maffia Girl /Befejezett/

Epilógus

-Ally. Gyere menjünk. -kiabált fel apa. Lecsaptam a gépem tetejét és felpattantam az ágyról. Ma van anya 10. halálévfordulója. 10 évvel ezelőtt történt az, amiről a velem egykorú gyerekek álmodni sem mernek. Az én drága anyukám akkor meg is halt. Apa összetört. Véglegesen. Azóta beletemetkezik a munkájába, anyám helyett anyám próbál lenni. Rengeteget beszélünk róla. Soha semmit nem titkolt el előlem ha anyáról kérdeztem. Egyszer egy hosszú éjszakán át beszélgettünk a hintaágyban ülve. Akkor épp papáék voltunk és nem tudtam aludni, ezért kiültem a teraszon lévő hintaágyra. Apa észrevette és kijött utánam. Leült mellém két forrócsokival a kezében. Az egyiket oda nyújtotta nekem. Akkor kérdeztem meg először azt, hogy hogyan is ismerkedtek meg. Mindent részletesen elmesélt. Hogy először le akarta csukni, hogy ismerte apa apját aki az egyik beszállítójuk volt és anya megvédte őt. Hogy lett volna egy nővérem, vagy egy báttyám. Nagyon fiatal volt amikor meghalt anyu.

Most 16 évesen egyre jobban tisztelem a családom. Míg mások veszkednek meg elválnak, mi egyre jobban összetartunk. A keresztanyukám és keresztapukám a második szüleim. Apa mellett Si volt ott mindig. Anyukámként viselkedett. Nina nem is a kereszt tesóm hanem szinte a húgom. Aki egyetlen egy évvel kisebb mint én. Ő a legjobb barátom is. Ciki vagy sem, nekem a családom mindennél többet jelent.

Leugráltam a lépcsőn, egyből a cipőm és a kabátom vettem. Apa már ott várt. Úgy volt hogy az egész család meglátogatja a temetőt, de apa mondta hogy most szeretne csak velem kimenni. Ezért holnap megyünk a többikkel. Ez a nap csak hármónkról szól.

-Szálj be a kocsiba, megyek utánad egy pillant. -mondta és a kezembe nyomta a kulcsot. Megrántottam a vállam és elindultam ki a kocsihoz. Kisétáltam az utcára, kinyitottam a kocsit és beültem. Ez anya kocsija. Az apáét eladták ami azon a helyen állt. Nem tudtott apa beülni abba a kocsiba.

Hirtelen kinyílt a hátsó ajtó és egy csokor vörös rózsát tett be hátra apa. Mosolyogva néztem ahogy szépen elrendezi a virágokat. Becsapta az ajtót és beült mellém. Beindította a kocsit és elindultunk. Amikor el kellett volna fordulni a temető irányába apa tovább hajtott.

-A temető a másik irányba van.-mondtam neki és ránéztem. Ő is rámnézett és egy aprót mosolygott. Én azon a helyen azóta nem jártam. De rengeteg ideig kísértett rémálom képében.

Apával nem igazán beszélgettünk az úton. Mindenkinek meg volt a maga gondolatmenete. Ahogy megérkeztünk, csendben szálltun ki és indultunk be a 16 éve üresen álló luxusházhoz. Nem tudom milyen illegális dolgokból építette az az ember ezt a házat, de nem is akarom tudni. A mi házunk sokkal kisebb, de otthonosabb is. Én nem tudnék itt élni. Lassan sétáltunk hátra az istálló féleséghez. Közbe eszembe jutott ahogy 6 éves koromban végigráncigáltak itt. Megálltunk az istálló elején. A szék még mindig itt volt. A vér lassan felszívódott és eltűnt. Besétáltunk a közepéig ahol a szék volt. Én leültem rá, apa pedig leguggolt. Lerakta a rózsát pont a szék mellé ahol anya térdelt annó. Apa könnyes szemekkel nézett rám. Elfordultam és elengedtem egy kósza könnycseppet. Felálltam és megálltam apa mellett, a székkel szemben. Apukám is felállt mellém és néztük azt a csokor rózsát a földön. Apa átkarolta a vállam én meg a mellkasának dőltem. Apa megtörölte a szemét.

-Héj, apu. Emlékszel mit mondtál nekem? -kérdeztem tőle, hátha felvidul.

-Sok mindent szoktam mondani neked. -nevetett egy halkat. Elmosolyodtam.

-Azt mondtad mindig, hogy megoldjuk ketten. Szóval most azt mondom neked apa hogy megoldjuk ketten, anya meg fentről segít minket. - mondtam és én is megtöröltem a könnyes szemem.

-Igen Ally. Megoldjuk ketten.