Maffia Girl /Befejezett/

13. rész

Amikor leparkolt a kocsi a kórház előtt, sóhajtottam egyet. Mind a ketten végig ordítottuk az utat. Már nem volt erőm sírni. Sierra a karját szorongatta én nem nagyon  foglalkoztam  a combommal. Kezdett zsibbadni és kezdtem szédülni. Már nem is érdekelt hogy élek-e vagy sem. Szomorú vagyok és boldogtalan. Ennél rosszabb érzés nincs. Főleg a kettő egyszerre. Kipattant nagyon gyorsan a kocsiból Cam, odaszaladt hozzám hogy kivegyen. A nővérét apa "támogatta" be nagyon gyorsan. Amikor beértünk odaszaladt a recepciós pulthoz velem együtt, felmutatta a jelvényét és egyből pattantak. Sierra-t is felfektették egy fekvő ágyra és betoltak minket valahová.

-Kislány, el tudod mesélni mi történt? -kérdezte egy nő. Gondolom valami ápoló vagy orvos lehetett. Nem foglalkoztam vele hogy kérdezett valamit. Nem akarok beszélni jelenleg senkivel.

-Sky! Kérlek szólalj meg! -mondta mellettem valaki. Oda fordítottam lassan a fejem. Apa volt. Már nem éreztem a lábam. Szépen lassan megfordítottam a fejem és lehunytam a szemeimet. Aztán lassan kinyitottam és a plafonra néztem mintha az lenne az ég. Szemeimmel köszöntem Luke-nak. Hát... ha most meg halok akkor legalább nem fáj többé semmi. Annyit hallottam még halkan hogy valaki azt mondja "Basszameg, keltsd fel......" Innen minden csendes lett...

Cameron szemszöge.

Sierra-t már bevitték a műtőbe mert az a baszott golyó megakadt es nem ment keresztül. De az ilyen dolgok rutinszerűek, ezért nem is igulok annyira.  Már csak Sky miatt aggódtam. Odarohantam miután bekísértem tesómat a műtőbe,  és láttam hogy a nő kiabál. Közelebb érve hallottam hogy nem reagál semmire Sky. Odarohantam és megfogtam a nő csuklóját és elkezdtem vele kiabálni.

-Basszameg! Keltsd fel azonnal mert....-nem tudtam befejezni mert anya rohant oda hozzám és elrángatott a nőtől.

-Cam...nyugodj meg fel fog kelni. -mondta. Rá néztem anyára. Gúnyosan rá nevettem. Fel fog kelni? Akkor Luke miért halt meg? Luke miért nem kelt fel? Mi a biztosíték arra hogy Sky fel fog kelni?  Erre 1 % az esély, nekem senki ne mondja hogy fel fog kelni. Fogtam magam odamentem az egyik sarokba és lecsúsztam. Ott ültem a földön és könnyeimmel küszködve. Soha nem láttam még halott embert. Mondták kisebb koromban hogy ez lehet meg fog viselni. Tiltakoztam. Hát nem viselne meg. De látszott Sky-on hogy nagyon fontos volt neki Luke. Itt ez a kibaszott szar helyzet. Ülünk a kórházba az a kevés emberke aki hajnali 6 órakor itt van megbámul minket. Főleg engem. Sierra-t meglőtték, Sky most jelenleg vagy meghal vagy tovább él. Én teljesen ideg roncs vagyok. Peter is mert azok a mocskok megmenekültek. Nem tudtuk elkapni. Dallas (Roys )meg elment Luke-ot intézni és a temetését. Ennyit megérdemel hogy nem az erdő közepén hagyjuk megrohadni és állat eledelnek. Már csak Sky miatt is. Mellém lépett anya és leült mellém a földre.

-Nem vagy éhes? Egy kávét kérsz? -kérdezte. Megráztam a fejem.

-Sierra hogy van? -kérdeztem. Aggódtam a lányokért. Sky is eszméletlen fontos lett nekem. Igaz először utáltam aztán hopp csak úgy egy idegen családt megvédett. Illetve engem. Akkor ott minden megváltozott. Aggódott értünk, pedig nem is ismert minket. Fontos lett. Amikor a puszi helyett szájra puszi sikerült boldog voltam. Egész éjszaka nem aludtam egy szemet sem. Sky járt a fejemben. Amikor az ölében aludtam annyira nyugodt érzés fogott el. Azt kívántam bárcsak itt feküdne mellettem. Most meg lehet meghal. Az nagyszerű lesz. Remélem értitek az iróniát. Az nagyon fájna nekem. Szerelem első látásra. Anya hangja zökkentett ki a gondolataimból. Már régen beszél. -Anya..Nem figyeltem. -mondtam és a vállára döntöttem a fejem.

-Gondoltam. Dió héjban, a nővérednek semmi baja. Kiszedték a golyót, bekötötték, kettő öltéssel össze is varrták, azt mondták vigyázzon nagyon a bal kezére. -mondta anya. Nagyon megkönnyebbültem.

-De jó. Legalább Ő jól van. -mondtam. Anya kezét éreztem a hajamban ahogy megsimítja. Pont mint kiskoromban. Emlékszem amikor egyszer haza mentem sírva mert megvertek a nagyobbak. Bezárkóztam a szobámba. Akkor döntöttem el hogy én is FBI-os akarok lenni mint anya. Ő olyan erős. Felnézek rá a mai napig. 21 évesen. A történetre visszatérve. Bekopogott, hozott tejet meg csokis sütit. Ugyanígy ültem az ágyon. Anya leült a földre és a hátát az ágynak támasztotta. Lemásztam mellé és ugyan így beültem mellé. Akkor is ugyan így kezdte el simogatni a hajam.

Elmosolyodtam. Mindig csak a nővéremre és anyukámra szamíthatok. Suliba is piszkáltak ezzel hogy "anyuci kicsi fia" meg hogy "jajj szalad sírni az anyukája karjaiba". Mindegy.

-Szereted? -kérdezte. Tudtam hogy számíthatok erre a kérdésre. Hogy szerethetnék egy idegen lányt? Egy olyan lányt akit soha nem láttam és nem is ismerem. Még egy fél mondatot sem váltottunk magunkról egymásnak.

-Igen. -mondtam. Egyszerűen vágytam rá. Nem tudom mit csinálnék ha meghalna. Nem ismerem de ilyet még nem éreztem. Értem is az életét kockáztatta mikor elém állt. Egy doktor jött ki. Aggódva pattantam fel.

-Uram. Maga a barátja? -kérdezte. Nem szeretek hazudni de látnom kell.

-Igen.

-Kérem jöjjön be, eddig nem megy jól, túl sok vért vesztett, életveszélyben van és kicsi az esély hogy felkel. De ha a szerelme támogatná akkor lehet jobban küzdene magával. Tudja én hiszek ebben. -mosolygott egyet. Fejvesztve kezdtem rohanni a műtőbe. Bementem és odamentem hozzá. Megszorítottam a kezét és egy puszit nyomtam a fejére.

-Kérlek...Sky.. kelj fel! Tudod hogy szükségem van rád. -suttogtam neki. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Nem töröltem le. Büszke voltam hogy egy ilyen csodálatos lányért sírhatok. Éles sípolás törte meg a csendet.

-Ne! El fogjuk veszteni! -kiáltott az a doki aki ki jött hozzám. -Kérem ne hagyja abba beszéljen hozzá gyorsan! -mondta. Nem tudtam mit csinálni lerogytam a földre és sírtam. Még mindig ment ez a hang.

-Ne! -ordítottam fel és zokogtam. Egy orvos lépett oda hozzám. Leguggolt mellém és gyengéden megszorította a vállam. Ekkor a sípolás abba maradt és újra pityegni kezdett a gép.

-Visszahoztuk. Vagyis inkább visszajött. Maga hozta vissza. -néztek csodálkozva rám.

-Mi? 

Úristen ne haragudjatok hogy ez ilyen szar rész lett, próbáltam oda tenni magam. A végén azért raktam így össze mert én hiszek abban hogy egy szerelem képes ilyen hatással lenni egy emberre mert szerintem mindenki hallotta már azt hogy a kómában lévő emberekhez beszélni kell mert hallják, bizonyított tény szóval. Szerintem ilyen van. Na de remélem azért tettszett nektek ez a rész is :) 

Szép napot nektek :) <3