Ha a Maffiában dolgozol nincs nyugtod. Főleg ha te nem is akarsz ott dolgozni. Sikerül elszöknöd, megtalálod az apukád lesz egy barátod és minden rendben. Tartozol valakihez. De meddig tart a boldogság? Mennyi mindent kell még kibírnod? Kövesd Sky é...
Csendben sétáltunk egymás mellett Sierra-val. Egy olyan 30-35 perce sétálhattunk amikor Sierra felszólalt.
-Amúgy mikor érünk oda? Kezd leszakadni a lábam a magassarkúban. -mondta és rám nézett. Egy cuki lányos mosoly hagyta el a száját.
-Kb 5 perc. Igen ezért közlekedek mindenhova kocsival. Kint a város szélén az erdőben. Szép ház. Az az egyetlen dolog amit szeretek. A ház. Nagy és szép. -ecseteltem neki a dolgokat.
-Legközelebb kocsival jövök. -nevetett még mindig a barátosném.
-Megérkeztünk. -sóhajtottam fel és megálltam. Sierra is csatlakozott és csak bámult.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nyugi Sky. -simogatta meg a hátam, mikor nem a házat bámulta. Elindultunk be. A telefont gyorsan becsúsztattam a zsebembe. Egy Iphine 6s volt. Utálom az Iphonet. De tökéletes lesz arra hogy hívjak rajta. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a konyhába rohantam ahol megláttam John-t. Rám nézett és elindult felém. Azt hittem meg fog ütni. De olyan negyed méterre tőlem megállt és nézett mérgesen.
-Hát te hol voltál? Az egyik emberünk mondta hogy át akartad venni a cuccot de jöttek a zsaruk. Hogy hogy itt vagy? -kérdezte egy kicsit sem boldogan.
-Tudod megszöktem. Elvégre ezt tanultam tőled. Jah és kint vár egy lány rám. Ő segített megszökni nekem. Katlyn a neve. -hazudtam mindent. De úgy tettem volna mintha ez az igazság lenne. -Büszke vagy rám? Sikerült megszöknöm. -ujjongtam. Pedig azt gondoltam bár ne kellene itt lennem.
-Hát...igen..Eléggé megleptél de most hogy mondod büszke vagyok rád. Jó kicsi lány vagy Sky. Kislányom. -mondta és felkuncogott.
-Még mindig nem vagyok a kislányod. -mondtam kicsit dühösen. Eszembe jutott apa. Vajon mit csinál most ő? John után futottam és megálltam Sierra illetve Katlyn előtt.
-Szóval te vagy Katlyn. Pofás kis nőci vagy. Hány éves is vagy? -kérdezte és minden egyes porcikáját végigmérte Sierranak. Már én éreztem magam zavarban.
-Igen. Én vagyok személyesen Katlyn. De csak Kat. 22 éves vagyok. -hazudott ő is. Mert ugye tudjuk hogy 28 éves.
-Nos...szép kor. Hát akkor lányok. Érezzétek jól magatokat. Várj Kat még nem tisztáztunk valamit. Hol dolgozol? -kérdezte kicsit gyanakvóan. Jajj Sierra most fogunk lebukni.
-Igazából sehol.De nagyon szeretnék droggal foglalkozni. Ezért is kértem Skylyn segítségét. -mondta könnyedén a mellettem álló lány. Egész jól hazudik. Hmm lesz mit tanulnom tőle. Hirtelen eszembejutott Luke.
-John. -szólítottam meg. -Luke hol van? -néztem rá.
-A szobájában. -mondta félvállról John. Úgy utálom. Legszívesebben fejbe lőném. Néha megkérdőjelezem azt hogy miért utálom. Vannak pillanatok amimkor kedves velem és olyan igazi család feelling de az olyan ritka mint az arcomon a szőr. Felsétáltunk a lépcsőn Sierraval a nyomomba és Luke szobája előtt megálltam. Bekopogtam és vártam a választ. Egy "igen" után benyitottam. Luke felugrott az ágyról és amilyen gyorsan tudott a karjaiba zárt.
-Ha mégegyszer el mersz tünni kinyírlak érted? Halálra aggódtam magam. -nézett rám és könnyek csillogtak a szemébe. Megpusziltam az arcát. Elengedtem és Sierrara mutattam.
-Ő itt Sierra Dallas. És 28 éves. -mondtam a korát is mert tudni illik hogy Luke 29 éves.
-Sierra mily' csodás név. -kezdett el udvarolni barátosnémnak Luke.
-Köszönöm de miért mondtad el a teljes nevem?? -nézett rám. Egyáltalán nem idegesen csak lepődötten.
-Luke ülj le a seggedre. Beszélnünk kell. -mondtam halál komolyan.
-Aahj te lány mit csináltál? -kérdezte kissé idegesen. Hát ha te azt tudnád.
-Szóval megvan a kiút ebből a szarból. Megtaláltam apát. Ő az FBI főnök. Sierra egy bennfentes. Feladjuk Johnt és minden oké lesz. Sierra neve Katlyn John úgy tudja és 22 éves.- mondtam mindent szépen sorba. Luke lesápadt. Ő sem szereti Luke-ot de sosem adta volna fel. Nem lesz hol laknia.
-Ne borulj ki kérlek Luke. -szólt lágyan Sierra. Luke rámnézett.
-Skylyn te nem vagy normális. Meg fogunk halni. De segítek nektek. De! Kérek cserébe valamit. -mosolygott rám. Tudtam mire gondol. Sosem kér cserébe semmit. Mindig ki áll értem bármilyen körülmények között.
-Mi lenne a csere? -kérdeztem mint aki nem tudná.
-Az hogy elvihessem randizni ezt a csodálatos nőszemélyt mellettem. Katlyn-t. -mosolygott. Sierran láttam hogy elpirul.
-Ez megtárgyalva. De velem alszik Sierra. -jelentettem ki. Elnevettem magam és elterültem Luke ágyán. Már hiányzott.
-Nekem mindegy hol alszok de láttam neked is felcsillant a szemed akárhányszor Cameronra nézel. -nevetett rám. Ránéztem és ez a tipikus "nem is igaz" fejet vágtam.
-Ki az a Cameron? Hozom a lapátot ha bánt. -tette karba a kezét Luke.
-Cameron az öcsém. És előbb áslak el minthogy te őt. -nevettek össze. Feleslegesnek érzem magam.
-Nooos én nem is zavarok de Sierra velem alszol. -jelentettem ki és átmentem. -Vagy mind a ketten itt alszunk. -nevettem egy nagyot. El tudnám fogadni ezeket a pillanatokat olyan igazi család pillanatnak. Átsétáltam a szobámba ami Luke szobájával szemben volt. Beléptem és megcsapott az én illatom. Átsétáltam a fürdőszobámba. Beálltam a tükör elé. Nem ismertem magamra. Sokkal másabb voltam. Talán boldogabb. Lehajoltam arcot mostam és amikor belenéztem a tükörbe megpillantottam John-t. Mindig akárhányszor meglátom olyan szintem félek mióta közöm van a lebuktatásához hogy megmozdulni nem bírok. Erőt vettem magamon.
-Mit akarsz a szobámba? -kérdeztem szokásomhoz híven flegmán.
-Megnéztem mit csinálsz. Hogy hol vagy. Hogy miben mesterkedsz drágám. -mondta rezzenés telen arcal. A kurva életbe.
-Nos. Mint látod épp arcot mostam mert a sitten minden dzsuvás volt. A fürdőszobámban vagyok. Azt is látod. Miben mesterkedek? Ha mesterkedésnek számít az hogy le akarok feküdni aludni az én pihe puha ágyamban akkor, abban mesterkedek. -vágtam neki oda egyből. Meglepően jól színészkedek. Komolyan elmegyek színésznek.
-Nem faggatak ki a zsaruk? Nem kotyogott ki semmit az a csinos kis szád? -tért rá a lényegre. Tudtam hogy erre akar kilyukadni. Kicsit megijedtem de hamar kapcsoltam. Cameron és apa élete a tét.
-De....mindent elmondtam...azt is elmondtam hogy miyen színű bugyi van rajtam és mit reggeliztem. Barátságosan megkérdezték hogy nem-e vagyok éhes. Még kávét is kínáltak. -ironizáltam. Komolyan ha legközelebb találkozok Cameronnal követelem az Oscar-díjat.
-Helyes. Tudod, anyád biztos büszke lenne rád. -mosolygott aprót.
-Köszönöm. De tudod ha nem ölted volna meg akkor büszke is lenne rám. -vágtam oda.
-Nem én öltem meg. -mondta halkan és távozott a szobámból. Kisétáltam és éreztem hogy rezeg a fenekem. Álltam és gondolkoztam hogy mi a szent szarért rezeg a fenekem. Ekkor eszembe jutott a telefon. Előkaptam és Cam neve villogott ott és egy aranyos kép.
Szép estét itt lenne az új rész. Remélem tetszik mindenkinek :) Éssss ha kivűncsiak vagytok hogy Cameron mit akar mondani és hogy Dan vajon beköpte e őket akkor tartsatok velem :)
