Maffia Girl /Befejezett/

39.rész

A szülés nem a legjobb dolgok közé tartozik. Sőt. A legszarabb dolgok közé. Életembe ilyen fájdalmat még nem éreztem pár perccel ezelőttig. Teljesen leizzadtam, fáj az egész alsó részem. Fél 11 óta kínlódtam és 23: 56 perckor sikerült megszülnöm. Azt mondták a dokik hogy az a másfél óra nem is számít soknak. Igen, nekik nem de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Cameron egyszer ki is ment, valószínűleg jelentést adni hogy hogy állunk. Egész végig ennyit hajtogatott hogy "nagyon ügyes vagy kicsim" "már nem sok van hátra". Már a végén nagyon idegesített, ezért "hagyj már békén "fejjel néztem rá. Szerencsére hatásos volt. Ezek után koncentrálhattam a fájdalomra. Próbáltam a lehető legcsendesebben szenvedni, de ez nem mindig jött össze. Rengetegszer ordítottam fel. Rettenetesen fájt.

De mindez megérte. Mert tudtam hogy ezután már láthatom a kislányom akit 9 hónapon át látni akartam. Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az életem. Nem csak az enyém, hanem Camerontól kezdve az egész család élete. Egy apró, síró kisbabával lettünk többen. A mi drága kislányunkkal. Ennél boldogabb még sohasem voltam. Amennyire fájt, annyira vagyok boldog. Főleg amikor felsírt. Életében először. Annyira meghatódtam hogy együtt bőgtem a lányommal. 

Még nem láthattam a kisbabám, mert ahogy "kipottyant" vitték is el a szokásos dolgokat megcsinálni vele. Kb 5 perce. Cameron sincs már mellettem, mert ment kikiabálni a világnak hogy apuka lett. Én is ezt tenném ha megtudnék mozdulni. De mivel nem tudok, ezért csak csendesen fekszem itt. Már másnap van, azaz Cameron szülinapja. Csalódott lettem hogy nem úgy lesz a buli ahogy megbeszéltük. Remélem Cam nem lesz nagyon csalódott. Hirtelen kinyílt az ajtó és Mr. Turner lépett be. Azt hittem hozta a kisbabám, de semmi nem volt a kezében.

-Szia Sky. A kisbabával minden rendben. -mosolygott, közbe az ágyamhoz lépett. Hálásan bólogattam. -Nagyon jól csináltad, büszke lehetsz magadra. -mondta kissé érzékenyen és szorított egyet a kezemen, majd távozott a szobából. Milyen emberséges ez a doki. Ritka az ilyen, és nagyon boldog vagyok hogy ilyen doktor úrnál szülhettem. Nem sokkal később a doki távozta után  Cam lépett be mögötte az egész családdal. Egy ici-pici rózsaszín pléd volt a kezébe.

Ahogy megláttam könnyek gyűltek a szemembe. Oda kaptam a kezem és letöröltem. Ahogy Cameron mellém ért, kezembe adta a törékeny kis apróságot, és leült a székre. Könnyes volt a szeme. A kislámpák fényében megcsodálhattam a drága kislányom. Az én gyerekemet. A mi gyerekünket. Hivatalosan is szülőkké váltunk. Felfoghatatlan érzés volt. Olyan hihetetlen. 9 hónapja erre várok, hogy a kezembe tartsam és most itt van. Itt van egészségesen a karjaimba.

-Gyönyörű. -mondta csendesen Si. Felpillantottam rá. Mosolygott. Ahogy mindenki más is a szobában. Csak én pityeregtem csendben nehogy felkeljen a kezemben lévő csöppség.

-Végül mi lesz a neve? -kérdezte Gina. Cameronra néztem, aki bólintott.

-Ally Dallas. -suttogtam a tekintetemet le sem véve Camról. A csendet egy kis gügyögés törte meg. Rápillantottam Ally-re, aki mozgolódott. Az egyik kezemet felemeltem és a kezecskéjét fogtam meg. Ügyetlenül, de megfogta a pici keze az ujjam. Megnyugodott. Ennyi kellett és megint úgy bőgtem mint egy óvodás, aki nem kapott cukrot.

Miután a többiek kibabázták magukat, bejött az ápolónő és elvitte Ally-t. Mondta hogy majd hajnalba többször is hozni fogják hogy megetessem. Ezért is mondtam a többieknek hogy menjenek haza, majd hívjuk ha valami lesz. Egy idő után beadták a derekukat és elmentek. Cam és én maradtunk. Ketten.

-Kicsim, aludnod kéne. -mondta a mellettem ülő újdonsült apuka. Az újdonsült anyukának. Ezt soha nem fogom megunni. Eléggé el voltam fáradva, ezért csak bólintottam egyet. Nem volt kedvem vitatkozni. Nem is lenne értelme fent maradnom. Cameron a hajamat simogatta egy ideig, aztán amikor elfáradt, leemelte a kezét a fejemről, összekulcsolta a kezünket és a fejét az ágyra ejtette. Mosolyogva hajoltam oda és nyomtam egy puszit a fejére. Visszadőltem és becsuktam a szemem.

Az éjszaka folyamán rengetegszer keltettek fel. Fáradtan de boldogan vettem át Ally-t hogy megetessem. Cameron mindig felkelt amikor behozták a kis csöppséget. Pedig mondtam neki hogy a következőnél ne keljen fel, pihenjen. Minden szoptatás után, nehéz szívvel adtam át a kisbabám a nővérnek. Már alig várom hogy hazavihessük. 

Már reggel van. Még alig nyitottam ki a szemem, de apa és Gina már megérkeztek. Sőt már reggelit is szereztek. Még nem éreztem magam olyan ébernek, ezért meg sem szólaltam, csak nagyokat pislogtam. Az őszintét megvallva, nagyon fáradt voltam. Az éjszaka alig aludtam. 2 óránként hozták Allyt. Lassan biztos megszokom. Sőt....muszáj lesz. Az elkövetkezendő 1-2 évben ez vár rám. 

-Szép jó reggelt az újdonsült anyukának. Mikor hozzák az unokámat újra? -kérdezte csillogó szemekkel Gina. Apa mellé lépett és ő is mosolygott.   Abbahagytam a pislogást és teljes erőmmel azon voltam hogy felüljek. Gina észrevette hogy próbálok felülni, ezért átnyúlt  a vállaimon és segített felülni. Hálásan pillantottam rá.  

-Nem sokára hozzák újra. -válaszoltam rekedt hangon. Látszik is, meg hallatszik is hogy nem sokat aludtam az éjszaka. Oldalra néztem és láttam hogy a mellettem lévő székről hiányzik Cam. -Cameron hol van? -néztem rá a két felnőttre. Megrántották a vállukat, de láttam ahogy ott bujkál egy kis mosoly a szájuk szélén. 

-Meg akarjuk ünnepelni a szülinapját, ezért Sierra elrángatta magával hogy ne legyen itt amíg nincs itt a torta. -avatott be a részletekbe apa. Mosolyogtam egyet, de kellemetlenül éreztem magam, hiszen elrontottam a szülinapi bulit. Amit elég régóta terveztünk. Nem gondoltunk arra hogy most fog kibújni Ally. De remélem azért nem lesz borzasztó szülinapja. Az ajándékom viszont otthon van. Szólok Ginanak hogy hozza el.  Cameron régóta panaszkodott hogy csak egy Range Rovere van ami nem igazán városi autó, és azzal dolgozik. Ezért megkérdeztem hogy szerinte melyik lenne a legjobb családi autó, erre azt felelte hogy neki legjobban az Audi tetszik. Ami 5 személyes szóval pont megfelel nekünk. Ezért apával közösen vettünk egy Audit Cam-nak. Ami apa udvarán áll. Remélem örülni fog neki. 

Gondolatmenetemből egy sírós kis hang szakított ki. Felemeltem a fejem és az egyik ápolónő jött felém Ally-vel. 

-Gina, na most hozták.-nevettem fel. Boldogan nyúltam érte. Amikor a kezeimbe vettem, még mindig sírt. Elkezdtem ringatni és egy idő után (sok idő után) csendbe maradt és csak gügyögött. Ez a pillanat számomra az egyik legfontosabb emlékké vált. 

Nagyon nagyon sajnálom hogy ennyi hónap után hoztam újra részt, de jött a nyár és esküszöm nektek, mindig leültem esténként, de 2-3 szónál nem tudtam többet hozzá rakni. Nagyon sajnálom, de remélem elnyeri tetszéseteket. Nyomot hagyni ér :)