Maffia Girl /Befejezett/

15.rész.

Reggel arra keltem hogy egy doki áll előttem.

-Jó reggelt. Először is elnézést hogy felkeltettem de a combját meg kellene nézni. -mondta rendesen a doki. Azt vettem észre hogy Cameron már nem fekszik mellettem. Engedelmesen felemeltem a takarót és ezzel elém tárult a combom, amin a varrás volt. Felszisszentem a láttán. Körülötte még mindig rá volt száradva a vér és borzalmas csúnya volt. -Nyugi nem fog ez így kinézni, csak most, de nem sokáig mert letisztítjuk neked. -mondta kedvesen a még mindig engem tanulmányozó doki. Egy bólintással átment Sierra ágyához. Elmondta neki is a véleményét amire őszintén nem nagyon figyeltem. Csak a tegnapon gondolkoztam. Mindegy inkább nem gondolkozok ezen. Felültem és a telefonom után kutakodtam, amikor rájöttem hogy nincs is telefonom. Búslakodva dőltem vissza a kényelmetlen ágyba. Sierra felé fordítottam a fejem. Ő is engem nézett. Egymásra mosolyogtunk.

-Örülök nagyon nagyon hogy nem haltál meg. Nem tudom mit csináltam volna azzal ha téged is elvesztelek. -mondta szomorkásan mosolyogva.

-Ohh nem szabadultok meg ilyen könnyen tőlem. -nevettem fel jóízűen. Elég érdekes hogy ha depressziós ha rossz kedvem van akkor is tudok nevetni a semmin. Ezt anyától örököltem.

-Remélem is. Én ma hazamehetek, te nem tudod mikor engednek haza? -nézett rám. Megráztam a fejem, ezzel jelezve hogy nem. Egy lány állt meg az ajtóban aki zihált. Gondolom futhatott. Elég ismerős volt. Elindult felém. Nem hazudok ha azt mondom hogy megijedtem.

-Szia! Gondolom emlékszel rám. Részvétem a barátod miatt de sikerült elintéznem a temetését. Gondolom megosztom veled hogy nyugodt lehess egy kicsit mármint hogy temetése lesz. -mondta eléggé nehezen, biztos nem akart megbántani. Ez kedves volt tőle. -Jah igen és hogy egy kicsit jobb kedved legyen és ne unatkozz elhoztam a telefonod. A nyomkövetőt már kiszedtem elég nehéz volt de sikerült "hatástalanítanom" is. -folytatta és a kezembe adta a telefonom. Ez egy igazi boldog mosoly volt.

-Nagyon köszönöm neked azt amit tettél. De a nevedre még mindig nem emlékszem ne haragudj. -mondtam neki és elhúztam a szám. Felnevetett.

-Dallas Roys vagyok. -mondta. Ahh akkor szóval Dallas a neve. Tökre tetszik ez a név vezetéknévkén meg keresztnévként is. Komolyan Dallas Dallas lesz innentől a nevem. A gondolattól elmosolyodtam. Már megszólaltam volna amikor a doki jött vissza. Mellette sok nővérke. Most megölnek?

-Szia, Mint mondtam letisztítjuk a sebedet és ha minden jó holnap kivehetjük a varratot és onnan már kiszámíthatatlan idő az hogy hazaengedünk. -mondta kedvesen. És hozzá fogtak letisztítani a sebet. Nem annyira fájt csak az ahogy az egyik nő fogta a lábam. Nem tudom szerintem ő még gyakornok volt vagy mi és úgy leszorította a lábam hogy kezdett zsibbadni.

-Bocsi, de nem kell fognod a lábam nem fogom mozgatni. -szóltam neki oda mire puffogva de elengedte. Mikor végeztek a nővérek kimentek és a doki bent maradt.

-Úgy néz ki, hogy holnap vagy az után kivehetjük a varratokat. Addig is hozunk mankót neked próbálj meg azzal járkálni mert el fognak gyengülni az izmaid és nagyon nehéz lesz járnod. -mondta. Engedelmesen bólogattam. Megköszöntem hogy letakarították és elment. Sierra felállt és a másik adag vért amit kapott infúzióba megragadta leszedte a tartójáról és odaült mellém. Megszorítottam a kezét.

-Minden nap itt leszek oké? Majd megmentünk a kórházi kajától. -mondta kuncogva. Ezen nekem is mosolyognom kellett. Sierra olyan mint egy nővér. Csak nem akarom hogy Gina is meg Cameron is egész nap itt üljön velem. Kitudja mikor engednek haza lehet 1 hónap múlva, de lehet 1 hét. Ezt nem tudni és addig nem lenne életük. Ezt nem akarom. Főleg nem miattam.