Maffia Girl /Befejezett/

35.rész

Skylyn szemszöge.

Hajnali 4 órakor már a kocsiból másztam ki a reptéren. Fél napot voltam Londonban csak, hisz Kylie és barátja rábeszélt az este folyamán hogy még ma haza kell mennem. Cam tudni akarná hogy babánk lesz. Katlyn sem érdekel már. Tudom megígértem hogy adok neki 2 hetet hogy Cameronra másszon de ha ő nem reagál akkor leáll. Tudom én, csak hogy ez fontosabb mint holmi gyerekes viselkedés. Katlyn felnőtt hiszen (ha jól tudom) 24 éves. Biztos megtudja oldani a gondot magában is. Cameronba meg bízok. Tudom hogy megbízhatok benne. Amúgy is...ha megcsókolja akkor nem tudok mit tenni, mindenkinek csúsznak be hibák, amiket később bánunk meg. Érzem hogy nem úgy megyek haza hogy nem történt valami. De ha Cam mondja el akkor más lesz. Minden. Persze ha már lefeküdtek arra mást fogok mondani, de nyugi hisz még 11 óra múlva érek haza. Pontosan délután 2-3. Az még messze van.

-Figyelj! Sajnálom hogy nem tudtál ténylegesen 2 hetet maradni, de remélem ellátogatsz még ide. Vagy megyünk mi. De mindenképp mondd el hogy Cameron mit csinált vagy nem. Jajj de szar hogy elmész, pedig annyit meséltem volna. -mondta könnyeivel küszködve barátosném. Fájdalmas mosollyal fordultam felé.

-Figyelj nemsokára találkozunk, de tényleg. És köszönöm hogy rábeszéltetek hogy menjek hamarabb haza. Őszintén félek attól hogy mi vár otthon, de Cam-nek mindenképp kell tudnia a babáról. Remélem vele nem történik semmi. -mondtam neki miközben fájdalmasan gondoltam vissza arra a pár napra. Közbe az egyik kezem a hasamra helyeztem. Nem fogom engedni hogy baja legyen az én gyerekemnek. Az első elvesztését még úgy ahogy tudtam feldolgoztam egy hónap alatt, de a második már nehezebb lenne. Így is magamat okolom.

-Erre még csak gondolni se gondolj. Ügyes leszel. Na de menj már mert lekésed a géped. Szeretlek és hiányozni fogsz. Gondolj a sulis időkre mielőtt még nem lettél magántanuló. Mennyi hülyeséget csináltunk. -nevetett egyet majd szorosan megölelt. Fogtam a táskám és a nagy bőröndöm és elindultam. Még éppen sötét volt. Mielőtt beléptem az épületbe, hátrafordultam és mosolyogva intettem egyetlen régi barátnőmnek.

Elrendeztem a szükséges dolgokat hogy fel tudjak szállni a gépre. Boldogan billegtem a repülőhöz. Felszálltam, megkerestem a helyem és lehuppantam a kényelmes ülésbe. Elővettem a telefonom és dobtam egy SMS-t Luke-nak hogy még életben vagyok és megyek haza. A válaszát már nem vártam meg. Hamarosan be is mondták hogy kapcsoljuk be öveinket mert megkezdjük a felszállást. Már a levegőben repkedtünk amikor úgy döntöttem hogy pihenek. Elhelyezkedtem kényelmesen és becsuktam a szemem. Minden gondolatom kizártam és csak a pihenésre koncentráltam. Fontos nekem és a babának.

Igazából nem tudtam sokat aludni. Sőt fél óránként fel is keltem. Azon kattogott az agyam hogy Ő mit fog szólni hogy ismét babánk lesz. El sem hiszem. Már akkor gyanakodtam a terhességre amikor a kórházba rosszul lettem. Amikor este hazaértem elővettem a fürdőszobában lévő kis szekrényből a tartalék tesztet és miután megcsináltam pozitív lett. Emiatt a dolog miatt jött jól ez az utazás. És boldogabb nem is lehetnék.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fáradtan szálltam le a repülőről. Az első dolgom az volt hogy bekapcsoltam a telefonom. Luke válasza annyi volt hogy ha leszálltam hívjam és valaki kijön értem. Hívtam is és most ballagok ki a parkolóba. Egyből megláttam a számomra ismerős kocsit. A fekete Range Rovert. Odaszaladtam és a karjaiba ugrottam a barna hercegemnek.

-Annyira örülök hogy csak egy éjszakát voltál távol. -suttogta a nyakamba, miközben szorosan ölelte a derekam.

-Ja. Mert hiányzott a hülye fejed. -nevettem fel. -Na meg beszélnünk kell.-Ezzel elengedtem, hiába ölelgettem volna még. Felnyitottam a csomagtartót Cam meg bedobta a bőröndöm.