Ha a Maffiában dolgozol nincs nyugtod. Főleg ha te nem is akarsz ott dolgozni. Sikerül elszöknöd, megtalálod az apukád lesz egy barátod és minden rendben. Tartozol valakihez. De meddig tart a boldogság? Mennyi mindent kell még kibírnod? Kövesd Sky é...
Nem bírtam felfogni. Az apám FBI főnök. Nem hiszem el. Valami félre értés történt. Anya mindig azt mondta hogy lelépett, elhúzta a csíkot. Soha nem is szeretett engem. Hogy nem akart még egy gyereket, ezért nincs testvérem. Engem se akart. Nem szóltam semmit csak felálltam, odarohantam hozzá és szorosan megöleltem. Eltört a mécses. Eszméletlen keservesen kezdtem el sírni. Már szinte zokogtam amikor valaki elhúzott apától és megölelt. Tudtam ki ő. Cameron. Nem értettem miért ölelt meg, de viszonoztam az ölelését. Peter..vagyis apa helyet foglalt az asztal mögött és rendbe szedte magát. Mikor kibőgtem magam Cameron vállán leültem szembe Peter-el szembe. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Sky...Segítened kell elkapni őket. Miatta vesztettem el a családom. Téged és Nina-t. (Sky anyukája Nina Graham -SZERK.) Hány éves vagy? 8 éves voltál amikor utoljára láttalak. Nagyon rég volt. Nem is tudom hány éve.-mondta halkan de egy kicsi boldogsággal a hangjába.
-20 éves vagyok ...vagyis leszek 2 nap múlva. Igen 12 éve. De... szeretnék kérdezni tőled valamiket. -mondtam reszkető hanggal. Most megtudhatom azt amit anya sosem mondott el nekem. Miért lépett le apa. Vagy már abban sem vagyok biztos hogy tényleg apa lépett le. Lehet anya. Bólintott ezzel jelezve hogy kérdezhetek.-Miért léptél le tőlünk?-tértem egyből a lényegre. Nem akartam tapintatlan lenni de így jött ki.
-Szóval akkor ezt mondta neked Nina. Tudnod kell hogy mi volt elég nagy vagy már. 20 éves. Istenem de öreg vagyok .-nevetett, majd folytatta-Nem így történt. Mielőtt megszülettél azelőtt kezdtem dolgozni az FBI-nál mint egy ügynök. Sokat dolgoztam és anyád azt hitte megcsalom. Ezért elkezdett követni. Amikor bebizonyosodott róla hogy nem megcsalom hanem dolgozom akkor megnyugodott. Boldogan éltünk amíg 8 éves nem lettél. Ugyanis édesanyád megismerkedett egy másik férfival. Összejártak . Megtudtam, teljesen összetörtem. Amikor én munkába voltam ő szépen lelépett veled együtt a pasihoz. Azóta nem is láttalak titeket. Nagyon haragszom Ninára. Azért mert veled ezt tette. Kb 6 éve tudtam meg hogy kihez ment. Elszörnyedtem. Mindennél jobban féltettelek téged szívem. De nem tehettem semmit. Azon kívül hogy megpróbálom elkapni. -fejezte be. Könnyek csillogtak a szemébe. Nagyon sajnáltam az apukám. Végre itt van velem és soha nem engedem el! Ekkor eszembe jutott a legszörnyebb dolog. Ő tudja hogy anya meghalt? Féltem megkérdezni. Nem akarom azt hogy tőlem tudja meg. Nagyon megsajnáltam. Ránéztem Cameronra aki lehajtott fejjel tördelte az ujjait. Nagyon közeli kapcsolatban lehetett apámmal ha ennyire meghatotta. Megfogtam apa kezét ami ernyedten hevert az asztalon. Hirtelen rám kapta a tekintetét, és egy kósza mosoly jelent meg az arcán.
-Apa?!-nyeltem nagyot.-Tudod ugye hogy...hogy..anya...anya már meghalt?-mondtam ki egy szuszra. Rám nézett és elsötétült a tekintete. Szóval nem. Szörnyű volt így látni. Felállt és odament Cameron-hoz és mondott neki valamit amit nem hallottam és távozott az irodából. Cam-re néztem aki leült velem szembe apa helyére.
-Skylyn..Nem lenne gond ha ma nálam aludnál?-kérdezte megvakarva a tarkóját. A kis köcsög zsaru hirtelen elhívott magához? Na szép kis fordulatot vesz az életem hirtelen.
-Nem.- vágtam rá és elmosolyodtam. Nem értette ezért kérdőn nézett rám.-Végre pihenhetek egy kicsit.-mosolyogtam.
-Oké akkor várj egy picit.-mosolygott egy aprót és el is ment. De jó! Totál egyedül egy nagy irodába. Felálltam, hogy egy kicsit szétnézek. Beléptem a nagy asztal mögé amin volt egy csomó papír és egy Laptop. Felhajtottam de le volt kódolva, így lehajtottam. Egy képre tévedt a szemem. Felemeltem hogy jobban szemügyre vehessem. Felismertem magam. Nagyon kicsi lehettem mert azon a képen rövid világosbarna hajam volt és szemüveg is volt a szememen. Apa állt mellettem. Valószínűleg az állatkertben lehettünk mert apa vállán egy papagáj csücsült. Elmosolyodtam. Nagyon sokszor gondolkoztam már azon hogy nekünk miért nem adatott meg a nagy összetartó család. Hogy miért kellett anyának lelépnie. Gondolom az az ember John lehetett. 12 éve élek vele. Tudtam hogy nem ő az apám, hiszen 8 éves voltam de anya mindig azt mondta lelépett. El is hittem a hülye fejemmel. Visszatettem a képet a helyére és lehuppantam a kényelmes fekete nagy forgószékbe. Kihúztam a legelső fiókot, ami tele volt kisebb pisztolyokkal. Felemeltem az egyiket. Büszkén állapítottam meg hogy egy Beretta m9-es
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
volt. Igen 15 éves korom óta John ezekre tanít. Tökéletesen tudok lőni. Anya míg meg nem halt 4 évvel ezelőtt mindig megdicsért hogy milyen pontosan célzok. Hirtelen egy nő rontott be és rám msolygott.
-Szia Dallas Roys vagyok.-köszönt kedvesen. Lazán intettem neki. Odasétált hozzám és meglátta a fegyvert a kezembe. Mosolygott.-Tudsz is vele bánni?-kérdezte. Merész mosolyra húztam a szám. Felemeltem a pisztolyt és belelőttem egyenesen a falon lógó kép közepébe.
-Jobban mint gondolnád.-nevettem rá. Felálltam és kezet fogtam vele.-Skylyn Leiket.-mondtam.
-Na de szóval azért jöttem hogy elvegyem a telefonod. Vagyis egy nyomkövetőt tennék bele ha nem bánnád mert majd ismertetik veled a tervet de ahhoz kell a nyomkövető.És ha te nem szeretnéd a lábadon viselni a telefonodba raknám.-nevetett fel. Egész aranyos lány.
-Persze oké.-elővettem a zsebemből és átnyújtottam neki a Samsungom.Elvette majd levette a hátulját. Rám nézett. Aggodalmasan.-Mi az?-néztem idegesen rá.
-Te tudtad hogy ezen már van egy nyomkövető?-kérdezte. Nyomkövető!?John képes volt erre. Mivel más nem nyomkövetőzhetett be. Ezt nem hiszem el. Akkor ezért tudta mindig hogy mikor hol vagyok. Ezt nagyon meg fogja bánni.-Szóval nem tudtad.-nevetett.
-Most mi lesz? Nem vihetem innen a telefonom?-kérdeztem szomorúan. Az az egy kütyü ami teljesen az enyém volt. Vagyis azt hittem.
-Nem kéne innen elvinned egy ideig. De most elmegyek és a telód nálam lesz. Vigyázok rá.-kacsintott aztán el is ment. Helyette Cameron jött be.
-Kész vagy? Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva. Nem tudom mi olyan szép vagy vicces hogy mosolyogni kéne de ő tudja. Lehet hogy félig valami van az agyával. Na jó ez olyan nagy hülyeség.
-Jah.-mondtam majd el is indultunk.-Apa?-néztem rá.
-Most idő kell neki.-mondta majd a főbejárathoz értünk. Itt megtorpantam.-Mi az?-kérdezte felvont szemöldökkel. Nehogy elkezdjen nekem flegmázni mert olyan lendülettel ütöm le hogy nem is kel fel. Oké kicsit lehet agresszív vagyok.
-Mi lesz ha megtalálnak? Mi lesz akkor ha meg akarnak ölni minket? Vagy ha üldözőbe vesznek?-néztem rá és hirtelen belé karoltam. Lenéztem a kezemre és gyorsan elhúztam onnan.-Bocsánat de nagyon félek.-sütöttem le a szemem.
-Nem kell semmitől. Vagy ha igen akkor megoldjuk. Ha kell akkor itt alszok veled a kapitányságon de nem lesz bajod ígérem. Már csak apád kérésére is vigyázok rád.-tett ígéretet és megsimította az arcom. Belepirultam a bugyimba is. Ez nagyon rendes volt tőle.-De ha szeretnéd mehetünk haza is..Mármint az anyukámhoz és a nővéremhez. Lehet vele szót értesz majd és beszélgettek mint a nők-röhögött fel.-Gyere semmi baj nem lesz.-mondta és kihúzott az éjszakai levegőbe ami nagyon felfrissített. Úgy érzem most már baj nem lehet.
Sziasztooook :)Ne haragudjatok ez is nagyon nagyon rövid rész lett.Remélem nem kusza a történet és tetszeni fog mindenkinek:)Puszii
