Maffia Girl /Befejezett/

28.rész

 A pisztolyt magam előtt tartva lépdeltem Roys mögött. Ahhoz képes hogy lány, nagyon határozott és tudja a dolgát. Már apáékat nem láttuk. Se Cameronékat. Nem azt mondom hogy megijedtem, de féltem.

-Pszt. -jelzett nekem Dallas mire odakaptam a fejem. -Te menj arra, én megyek erre. -suttogta és közbe mutogatott. Nyeltem egy nagyot majd bólintottam. Elindultam arra az irányba amerre mutatta. Ahogy haladtam megláttam egy ajtót ami a ház belsejébe vezet. Odaléptem és meghúztam. Szerencsém hogy csak éppen hogy kihúztam mert nyikorgott. Na most ezt nyissuk ki. A pisztolyt a számba vettem és mind a két kezem az ajtóra tettem. Nagyon lassan és halkan elkezdtem hátra lépdelni ezzel az ajtó is "jött" velem. Nem nyitottam ki teljesen csak éppen annyira, hogy beférjek rajta. Megtartottam és becsúsztam a kis résen. Óvatosan visszazártam. Kivettem a számból a pisztolyt és a tartóba csúztattam. Egy aprót mosolyogtam azon hogy elég ügyesen megoldottam. Tovább indultam és a lépcsőkhöz értem. Ráléptem az első lépcsőfokra ami nyikorgott egyet. Ahj ez a sok régimódi falépcső. Miért nem tudják betonból csinálni mint a mostaniakat is. Elindultam fel, olyan lassan és halkan amennyire csak tudtam. Ahogy elhagytam a lépcsőfordulót egy alak szaladt el az emeleten. Lélegzet visszatartva csúztam le a korlátnál, hogy ne vegyen észre. Ahogy a léptek elhalkultak, kifújtam a benntartott levegőt. Lassan felegyenesedtem és folytattam az utamat a már nem nevezhető 1. szintre. Lassan folytattam utamat. Ahogy felértem a pisztolyt kihúztam a tartójából és magam elé tartottam. Elindultam jobbra. Minden egyes ajtót ami csukva volt kinyitottam, nehogy hátulról lepjenek meg.

Az utolsó ajtóhoz értem amit lazán nyitottam ki. Egyből megbántam hogy kinyitottam. Egy ember mellkhasát pillantottam meg. Felnéztem rá. Thomas. John egyik eszeveszett embere Gyorsan megfordultam és elkezdtem rohanni. Hogy hova? Magam sem tudom. Felszaladtam a fa lépcsőn és a második szintre. Tisztán hallottam ahogy Thomas kiabál utánam. Mit sem törődve ezzel futottam tovább. Nem érdekelt hogy mi lehet azon a szinten, lehet ott volt Sierra vagy nem, de szaladtam felfele. A legutolsó szintnél megálltam , mert levegőt sem kaptam és a tüdőmet sem éreztem. Ahogy a torkomat sem. Hangosan lihegve feküdtem le a földre. A hasam is megfájdult. A szuszogásom betöltött csendet léptek zavarták meg. Valaki elrohant mellettem. Ijedten pattantam fel és a pisztolyt kibiztosítottam.

Cameron. Apa. Szemembe könnyek gyűltek és szipogva szaladtam Cameron kezei közé. Szorosan, de remegve ölelt. Mintha hosszú évek óta nem láttott volna. Most nem számított semmi csak hogy velem volt. És hogy még mindig épségben van. Azt hittem pár percel ezelőtt hogy meghalok.

-Itt van. -kiáltott ki apa. Cameront ellöktem és rohantam barátnőmhöz. Sierra egy nagy üres szoba közepén ült egy kényelmettlennek tünő székben. Barnás szőkés haja csapzott volt. Az arcán egy piros folt éktelenkedett. Ahogy közelebb értem észrevettem hogy az arcán egy véres vonal is van. Megkéselte. Kezei hátra, lába a székhez kötözve. Szája azzal a tipikus vastag ragtapaszal letapasztva. Szemei könnyesek voltak. A felsője szétszakítva, ezzel láthatóvá váltak a mellei. John kínozta. Apa odarohant mellé és eloldozta a vastag barna kötelet. Ahogy leszakította a tapaszt apa, Si már fel is pattant és odaszaladt hozzám. Remegő testel és zokogva borultunk egymás nyakába. Cameronra pillantottam aki könnyes szemekkel állt és minket nézett.

-Khm. Örülök hogy így összegyűlt a banda. Akkor fogadd sok szeretettel a műsort Sky.-mondta John örülten vigyorogva. Villámgyorsan szétrebbentünk. -Sky-t kapjátok el. -mutatott rám az említett személy. Cameron-ra pillantottam aki egy szót nyögött, miközben feltartotta a pisztolyt. FUSS. Könnyes szemmel néztem rá. Elindultam az ellenkező irányba az ablak felé. Kimásztam az ablakpárkányra és lenéztem. Az 5. szinten voltunk. Alattunk egy csomó bokor és fa volt. Gondolkozás nélkül ugrottam ki.

Ahogy földet értem, nem olyan nagyon ütöttem meg a lábam, az oldalam és a karom ahogy vártam. Mindenem sajgott de nem hiszem hogy eltört valamim. Megnéztem a pisztolyom. Szerencsére semmi baja nem lett. Hátravetettem a fejem és kifújtam a levegőt. Miután rendeződött a légzésem, óvatosan, nyöszörögve ültem fel. Láttam ahogy a számomra két ismeretlen ember felém sétálnak. A pulzusom felgyursolt. Óvatosan ügyelve a fájó részeimre, de viszonylag gyorsan tápászkodtam fel. Elkezdtem futni. Visszaszívom azt hogy tuti nem tört el semmim. Amikor észrevettek elkezdtek utánam futni. Felgyorsítottam ahogy a lábam bírta. Csak szaladtam. Éreztem hogy fogy az erőm és a lábam sem bírja nagyon. Hátrafordultam és meglőttem az egyik lábát. Illetve meglőttem volna ha nem vétem el a lövést. Lelassítottak. Oldalra pillantottam. Két oldalról "rohamoztak meg". Mind a két oldalról 2 ember sétált magabiztosan felém. Vettem egy nagy levegőt, magabiztosan emeltem magam elé a pisztolyt és lőttem. Az egyiket hason lőttem. A másikat combon. Megfordultam hogy a másik kettőt is elintézhessem. Szintén mind a kettőt hason lőttem. A másik kettő akik eddig kergettek előkapták a fegyvert és tüzeltek. Szintén rohantam szlalomozva nehogy eltaláljanak. A magabiztosságom nem hagyott el. Megfordultam és vállon lőttem a magas kopaszat. Az alacsonyabbik szintén kopasz abba hagyta a lövést. Kihasználva az alkalmat elkezdtem felé rohanni. Ahogy közel értem hozzá, rávetettem magam. Pedig tudtam hogy esélyem se lesz felborítani. Az "elméletem" bebizonyosodott nem vesztette el az egyensúlyát, csak én estem a földre. Felém kerekedett és a fejemre irányította a puskáját. Becsuktam a szemem. Egy lövést hallottam, de nem éreztem fájdalmat. Kinyitottam a szemem és Luke állt a fejemnél. Lelőtte a kopaszt, aki mint egy fa dőlt el hátra. Könnyeimmel küszködve álltam fel. Szorosan megöleltem és elsírtam magam. Ma már másodjára kerültem olyan helyzetbe hogy simán meghallhattam volna. Mintha dörögne az ég olyan durranásokat hallottunk. Elengedett és elindult az ajtóhoz ami elég messze volt. Utána futottam bicegve. Pont arra a lábamra estem amelyiket annó meglőtt John. Amikor közelebb értünk megláttuk hogy Sierra és Cameron fut felénk. Közbe Cam hátra is figyelt és próbált lőni. Amikor meglátott már nem nézett hátra csak felém futott.

Mintha hirtelen minden lelassult volna, Cameron a földre esett, mögötte Luke állt. Elborult az agyam és nem érdekelt a lábam vagy a bordám rohantam John felé. Ahogy közelebb értem, kitárta a karját mintha csak ölelést szeretne. Teljes erőmmel nekiugrottam (megint). Egyensúlyát elvesztette és ketten estünk a földre. Megragadta a lábam miközben álltam fel. Gyorsan cselekedtem és vállon lőttem. Ordítva engedett el. Felálltam és haraggal teli szemekkel néztem rá.

-Ezt azért mert anyát megölted. -szűrtem ki a fogaim közt, és meglőttem a másik vállát is.

-Ezt azért mert meglőttél. -egyre hangosabb voltam, majd a combját lőttem meg. Ekkor már nagyobbat ordított. Öröm volt hallanom. -Ezt azért mert Lukal azt tetted, amit !- kiabáltam és hason lőttem. Majd amikor már nem mozdult meg, csak lélegezett és nyöszörgött letérdeltem mellé és a pisztolyt a halántékához nyomtam. -Ezt Cameronért te rohadék!- ordítottam magam és meghúztam. A vére vörösen loccsant szét mindenhol. A haragom egyből elszállt és a félelem vette át a helyét. Felálltam és Cameronhoz siettem. Élettelenül feküdt a földön. A fekete pólója vörösen ékeskedett rajta. Sírva húztam az ölembe.

-Nem lesz semmi baj! Itt vagyok.

OLVASD EL KÉRLEK!

Kedveseim! Tudom, rengeteget késtem nagyon sajnálom de utolért az ihlethiány és most tért vissza. Na meg a koli leszívja minden erőmet, de nem is ez a lényeg
Hanem az hogy sokat vote-oltok meg minden de nem annyira sok komimt kapok és úgy érzem hogy nem annyira meggyőző és jó ez a történet mint ahogy szerényen gondolom. Lehetne hogy leírjátok komiba hogy mit változtassak a történeten, és ki a kedvenc szereplőtök?? Vagy mi az ami nagyon tetszik és a legfőbb hogy folytassam-e???? Mert nem szeretném feleslegesen posztolni ezeket.

Köszönöm hogy elolvastad! Várom a komikat és kellemes hetet nektek!! Kitartást a suliban!