Maffia Girl /Befejezett/

40.rész

Ma délután engednek haza minket a kórházból.  A család teljesen be van zsongva. Talán én a legjobban. Ha innen elmegyünk, hivatalosan is egy család leszünk. Már azok vagyunk, csak másabb ha együtt vagyunk, dokik és ápolók nélkül. Minden a mi felelősségünk. De biztosak vagyunk benne hogy Ally nem is kaphatna jobb szülőket. Persze még tanulnunk kell és óvatosnak kell lennünk, de menni fog.  

Még itt ülök a kórházi ágyon teljesen felöltözve, kezemben mini Dallasal. Ally, nem is tudom hogy hogy de megérezhette hogy ma történni fog valami, (gondolok itt a haza menetelre) mert elég nyűgös. Mocorog, nem tud aludni, és nyugtalan. Ringatom én, tényleg, de most ez sem használ. Majd megmondom Camnak hogy fogja meg, akkor hátha megnyugszik. Most jelenleg várjuk apát és  Ally apukáját hogy végre idetolják a seggüket és haza mehessünk. El sem hiszik hogy mennyire leszívta ez összes erőm ez a kórházi "látogatás". Tudom, tudom, otthon sem lesz könnyebb, de nem vagyok köteles feküdni egész nap, meg szart enni. A kaján nagyon ki voltam akadva. Ha nem mentettek volna meg a többiek, akkor szerintem én az itt töltött három nap alatt meghalok. De komolyan. Egyenesen szörnyű volt. 

Gondolatmenetemet az ajtó nyitódása szakította meg. Cam lépett be egy babahordozóval a kezében. Emlékszem a megvételére, mert rohadt vicces volt. Mind a kettőnknek más milyen  tetszett, ezért mind a kettőt megvettük, de végül egy maradt. Cameroné. Mert Dallas visszavitte azt ami nekem tetszett. Amikor kerestem és közölte hogy visszavitte, kirobbant a harmadik világháború. Zokogva ordibáltam vele, hogy mennyire utálom. Lehet ez így nem olyan vicces de amikor elmúltak a hormonok. Röhögve másztam mellé és kezdetét vette a kiengesztelés. Nem, nem feküdtünk le, mielőtt félre értitek. Ott suttogtam a fülébe vicces dolgokat és amikor el nevette magát, ki is békültünk. Ennyi volt. Visszatérve a valóságba, Cam lerakta a földre a hordozót  én meg felálltam. Beleraktam Allyt, becsatoltam és felvettük. Egy csókkal köszöntünk egymásnak  és mosolyogva indultunk ki. Még váltottunk pár szót Mr.Turnerrel, és egyeztettük az időpontokat hogy mikor kell Allynek és nekem vizsgálatokra jönni. Ezek után boldogan baktattunk ki a kocsihoz. Apropó Cam szülinapi ajándéka (a kocsi) nagyon tetszett neki. Amikor mondtam hogy apa odaadja, furcsán nézett ránk. Megvárhattuk volna, míg kimegyek innen, de mondom had örüljön a gyerek. Nagyon örült neki. Amikor meglátta felhívott hogy ne mondjam hogy ez tényleg az övé, mert nem hiszi el. Ott röhögtünk. Mindenki mondta hogy de az a tied. Most már van munka kocsija és nem munka kocsija. Beszálltunk a kocsiba, miután 3x is megnéztem hogy teljesen biztonságos e a gyerekülés, és a lehető legkényelmesebben ül a kicsikém. Ezután elindultunk haza. 

Ahogy felértem a gyerekszobába, visítozva raktam a kiságyba Allyt, etetés után. Olyan boldog voltam hogy életembe nem voltam még ilyen boldog. Emlékeztek amikor azt mondtam hogy nem állok készen erre? Hát most biztosra mondom hogy de. Teljesen felnőttnek érzem magam. Persze ha nem számítjuk bele hogy fel le ugrálok mint egy hülye.

-Szívem...te jól vagy? -nyitott be Dallas. Röhögve kaptam oda a fejem. Lehuppantam a földre és mosolyogva bólogattam. Nevetve lépett a kiságyhoz és csodálta meg a gyerekünket. Felálltam, mögé léptem és a derekánál fogva öleltem meg. A karja alatt kukkantottam ki. 

-A szeme az olyan mint a tied. -motyogtam az oldalába. Bólogatni kezdett. 

-Kivéve hogy kék. -mondta. Pedig egyikőnk szeme sem kék.-mondta és közelebb hajolt Allyhez. Nevetve engedtem el. 

-Cameron, nagyon sok kisbaba kék szemmel születik. Majd változni fog a szemszíne. -mondtam, közben kiléptem a szobából. -Kérsz kávét? -kiabáltam a szobába. Egy igent felelt. Fej rázva léptem a konyhába, ott elővettem minden szükséges dolgot a kávé elkészítéséhez. 

A konyhapultnak támaszkodva vártam, hogy a kávé lefőzze magát, amikor megszólalt a csengő. Cameron azóta nem jött ki Ally szobájából. Oda slattyogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Luke vágtatott be a házba feldúltan. 

-Szio gyerek. Cameron? -kérdezte. Furán néztem rá. -Munkával kapcsolatos. -mondta hirtelen. Bólintottam egyet, de még mindig nem értettem mi ez a hirtelenség. A lépcső felé mutattam. Egyből vette a lapot és felrohant a lépcsőn. Cameronhoz. Pár perc nem telt el és mind a ketten siettek le. Cameron felkapta a Rover kulcsát és hozzám szaladt. Egy csókot nyomott a számra és az ajtó felé indult. 

-Maradj itthon, mindjárt megjön Sierra. Szeretlek. -mondta és kilépett. Nem mondom, nagyon megijesztett. Szörnyű érzés fogott el. A kávékat teljesen leszarva, indultam fel Allyhez. Ahogy beléptem a szobába máris csengettek. Elindultam le hogy beengedjem Sierrat, de a lépcső felénél eszembe jutott hogy Sierranal van kulcs. Ő be tud jönni. 

Gondolkozás nélkül rohantam vissza fel. Allyt csitítva és gügyögve vettem ki a kiságyból és indultam le vele. A kocsi kulcsot kaptam fel a kezembe és a gyerek táskáját, amibe minden dolog benne van ami kell egy kis kiruccanáshoz. Pelenka, cumisüveg stb. A hátsó ajtón kirohantam, ügyelve Ally biztonságára. Semmire nem figyeltem csak hogy beüljek a kocsiba. Amikor a kocsi mellé értem, észre vettem egy nagyon ismerős kocsit a házunk mellett. Még akkor láttam utoljára, amíg Johnék laktam. A szívinfarktus kerülgetett. Egy dolog lebegett a szemem előtt. Hogy minél hamarabb el kell innen takarodnunk. A leggyorsabban csatoltam be mini Dallast és pattantam be a kocsiba. Elindítottam és utam Sierrahoz vettem. Egész úton azon gondolkoztam hogy, az is lehet hogy összetévesztem a kocsit egy másikkal. Lehet valami régi rokon jött látogatóba, vagy nem is tudom. De eléggé rám hozták a fiúk a frászt, és az a legbiztosabb ha nem leszek otthon. 

Nem sokkal később a Dallas family háza előtt parkoltam le. Kipattantam a kocsiból, és kivettem a gyerekem. Benyúltam a táskáért és becsaptam az ajtót. Lezártam és elindultam a bejárathoz. Ahogy oda értem, eszeveszett kopogásba kezdtem. Sierra teljes készen állt az ajtóban és meglepve nézett ránk. 

-Sky...mi a szar történt? -kérdezte kétségbeesve. Jó, ha Sierra kétségbeesik ennyin, hogy eljövök hozzá, biztos gáz van. Félreállt az ajtóból és bementem. 

-Luke beállított hozzánk és elrángatta Cameront idegesen. Egyedül hagytak azt mondták mindjárt jössz. Épp hogy felértem Allyhoz csengettek. Elindultam hogy ajtót nyissak, de eszembe jutott hogy neked van kulcsod. Ezért felkaptam őt -itt a kezemben lévő csöppségre mutattam-és elindultam ide. Mielőtt beültem a kocsiba észrevettem egy fekete terepjárót, ami nagyon hasonlított arra a kocsira amivel John járt mindig mindenhova. Kurva gyorsan bepattantam a kocsiba és most itt vagyok. És meg vagyok győződve hogy nem te voltál mert te itt vagy. De az is lehet hogy összetévesztettem a kocsit és egy rokon akit nem ismerek látogatott el hozzánk. Csak hát eléggé beijesztettek a fiúk. -hadartam egyszerre ezt a sok információt. Sierra hirtelen elkomorodott. Nem értem mi folyik itt, de egyáltalán nem tetszik nekem. 

-Így zokniban jöttél el? -kérdezte és egy aprót mosolygott. Nos igen, még cipőt is elfelejtettem felhúzni. Bólintottam egyet és leültem a kanapéra. Eszembe jutott amikor Gina sírt Dan látogatása után, és Cameronnal a konyhapadlón aludtunk. Milyen régen is volt. Lepillantottam a gyerekünkre. Ő a szemem fénye.

-Igen zokniban. Sierra. Egyszer kérdezem meg. Mi folyik itt? -kérdeztem rezzenéstelen arccal. 

-Nem akarlak megijeszteni, de valószínűleg John társai bukkantak fel. 

Tatatatataaa. Kedveseiim, meghoztam az új részt. Megint késéssel. Viszont lesz egy kis probléma. A gépemnek megint nincs töltője és holnap költözök be a koliba megint, viszont megpróbálom telefonról hozni a részeket és igyekszek töltőt venni. Már harmadjára XD. Ez lényegtelen. A lényeg, mindenkinek kellemes iskolakezdést kívánok és sok sikert a kilencedikeseknek akik új suliba mennek. Jah és nyomot hagyni ér. :D