Maffia Girl /Befejezett/

18.rész

Már a kocsiban ülünk és haza felé tartunk. Nem igazán sírtam csak egy két boldogság elpityeredés de az csak tényleg a boldogság miatt volt. Sierra mondta hogy Cameron örülni fog, meg mindig is család centrikus volt meg nagyon szeretne gyerekeket meg stb. Oké ez eddig tiszta de...ez olyan nem várt. Még egy hónapja sem vagyunk együtt. Ráadásul ott van Gina is aki nem is tudom hogy fog reagálni ha megtudja hogy terhes vagyok. Istenem, nekem mindig bajt kell csinálnom? Sierra hangjára lettem figyelmes.

-Sky? Figyelsz rám? -kérdezte és rám pillantott egy másodpercre aztán vissza nézett az útra.

-Aha. -adtam a választ. Igazából kurvára nem figyeltem rá. Olyan szinten sokkos állapotban vagyok hogy nagyon. Még fel se fogtam hogy anyuka leszek. Lesz egy gyerekem, akire vigyáznom kell és meg kell óvnom a legkisebb szellőtől is. Akiért felelősséggel tartozok. 20 évesen készen állok én erre?

-Sky. Nyugi oké? Semmi gond nem lesz. Nem 15 éves vagy hogy leszidjunk mert teherbe estél. Már elég idős vagy hozzá. Anya is 20 évesen szült meg engem. Nem kell paráznod. -próbált meg nyugtatni drága barátnőm. Igaza van. Tényleg nem vagyok már gyerek és eddig is tudtam vigyázni magamra. Most Cameron is itt van, számíthatok rá ugyanúgy apukámra is meg Cam családjára is. Most az a legjobb ötlet ha nem idegeskedek hanem a baba és az én egészségemre koncentrálok.

Megállt alattunk a kocsi és Sierra-val egyszerre pattantunk ki az autóból. Remegő lábakkal indultam be a házba. Mikor beértünk Gina pattant fel és sietett oda hozzánk. Lehajtottam a fejem és bementem a konyhába. Gina és Sierra is egyaránt utánam jöttek. Most el kell mondanom Gina-nak hogy unokája lesz. Megálltak előttem és hátul Sierra biztatóan mosolygott rám. Vettem egy nagy levegőt. Most vagy soha.

-Gina..én..szóval én...terhes vagyok. -mondtam és letöröltem egy könnycseppet. Ez is boldogság könnycsepp volt mert nagyon boldog vagyok. Mindig is szerettem volna gyereket. Tudom, érzem hogy Cameron is örülni fog neki. Gina nem válaszolt csak szorosan megölelt. Gyorsan visszaöleltem és így álltunk percekig mire éreztem hogy szipog párat.

-Istenem, unokám lesz! -kiabált boldogan. Nagyon örültem neki hogy boldog meg minden. De feltűnt hogy a kedvesem nincs jelen a házban. Pedig a kiabálásra lejönne ha fent gépezik.

-G? Hol van Cam? -kérdeztem aggódó pillantások közben. Kisétáltam a nappaliba és körbenéztem. Csak a tv szólt halkan de Cameron sehol nem volt. Lehet dolgozik. Bár tegnap is éjszakára ment be.

-Elment a házához. Többet nem mondok majd meglátod. -mondta és egyet vigyorgott. Huha. Már félek. Cameron-nak olyan ötletei vannak hogy az fenomenális. Mosolyogtam egy aprót aztán leültem a kanapéra és a hasamra néztem. Óvatosan ráraktam a bal kezem, aztán a jobbat. Most úgy fogtam a hasam mint egy igazi terhes néni. Furcsa érzéssel töltött el ez a pár mozdulat. Melegséget éreztem a szívemben és mérhetetlenül nagy boldogságot. Amikor észrevettem hogy Sierra és Gina végigkísérték a szemükkel a mozdulataimat elmosolyodtam.

-Anyuka vagyok. -mondtam boldogan. Tényleg nagyon nagyon boldog voltam. El sem hiszitek mennyire.

Épp álltam volna fel mikor kinyílt a bejárati ajtó és Cameron lépett be rajta. Odajött mellém és egy sálat mutatott fel. Kérdőn néztem rá.

-Kicsim. Mivel az utóbbi pár napban nem nagyon tudtunk kettesben sokat lenni ezért meglepit csináltam szóval most bekötöm a szemem. -mosolygott mint egy kisgyerek. Boldogan bólintottam egyet mire egy puszit nyomott a számra és a szememre kötötte az említett tárgyat. Lassan kivezetett a kocsihoz és berakott.

Már kb 5 perce utazhatunk amikor már nagyon érdekel hogy hova visz. Talán megkérdezem.

-Cam. Hova viszel? -kérdeztem és felé fordítottam a fejem. Elnevette magát de nem válaszolt. Ennyit arról hogy megtudom valaha amíg a kocsiba ülünk hogy hova visz. Pár perc elteltével megállt a kocsi és Cam kiszállt aztán kiszedett a kocsiból és vezetett.

Amikor felértünk egy lépcsősoron megálltunk. Levette a sálat és egy ajtót láttam magam előtt. Furcsa mosollyal az arcomon az ajtójára néztem. Ez a saját lakásának az ajtaja. Mosolygott és kinyitotta az ajtót. Amint megláttam hogy gyönyörű rózsaszirmok és gyertyák vezetnek a hatalmas kanapéja felé ahol a tv be van kapcsolva ráadásul ott hevert a karfán a kedvenc filmünk dvd-je is. Mellette tálcán bor és két pohár. Ez nagyon romantikus összebújás lesz. Tudta hogy az a kedvencem amikor a karjaiban pihenhetek egy kedvenc filmmel. Annyira figyelmes hogy örömömben gyorsan a nyakába ugrottam. Derekamra vezette erős kezeit és magához szorított. Nem sokkal később eltolt és egy nagyon hosszú csókot adott. Mikor levegő hiány miatt elváltunk mélyen a szemembe nézett. Megragadta a kezem és a kanapé felé húzott. Ledobtam magam a kanapéra és megvártam amíg bebújik mellém és bekapcsolja a filmet.

Már teljesen a film végén járunk és szétröhögtük a belünket. Most nem igazán gondolkodtam azon hogy minden bizonnyal holnap meg kisírom a szemem és taknyom nyálam egybe folyik mert a legjobb barátom temetése lesz. Cam felállt és a pulthoz ment. A borhoz. Hupsz. Én nem igazán ihatok bort. Feltápászkodtam és utána totyogtam.

-Önthetek? A kedvencedet vettem. -mosolygott rám nagyon édesen. Imádom amikor mosolyog. Egyszerűen tökéletes ez az ember. Jobbat nem is kívánhatnék.

-Nem lehet...innom. -mondtam ki lassan. Most szerintem eljött az ideje ahhoz hogy elmondjam hogy apuka lesz.

-Miért? Pedig ezt még szereted is. -mondta és mélyen a szemembe nézett.-Minden rendben van veled? -kérdezte aggódóan. Beharaptam az alsó ajkam és a szemébe néztem, aztán újra a földet kezdtem pásztázni.

-Nem tenne jót a babának. -mondtam nagyon halkan. Kérdőn nézett rám.

-Mit mondtál? -kérdezte az arcomat fürkészve. Látszott a szemén hogy nagyon aggódik. Megfogtam a kezét és egyenesen a szemébe néztem.

-Babánk lesz Cameron. 

Meg is hoztam a részt egy apró késéssel de nagyon beteg lettem és ugye tegnap értem haza a koliból meg minden és szomorú is voltam és stb. De azért remélem tetszik nektek. 

Szép napot puszi nektek :)