Maffia Girl /Befejezett/

33.rész

Ahogy odaértünk a kajáldába, fáradtan és megviselten, de ugyanakkor boldogan szálltam ki a kocsiból. Örültem hogy végre látom a barátnőm. Mielőtt magántanuló lettem azelőtt egy évvel költöztek Londonba. 16 éves koromtól az érettségiig. Plusz az egyetem első évét is elvégeztem levelező tanfolyamon. De már nem hiszem hogy valaha is lediplomázok. Visszatérve a lényegre, 4 éve nem láttam és ez idő alatt gyökeresen megváltozott. A kis nyomi Kylie-ból egy kész nő lett. Büszke vagyok rá.

Ahogy beértünk a kis étterembe barátnőm egyből rohant előre, én csak némán követtem. Ledobta magát a legeldugottabb asztalhoz. Egy aprót mosolyogtam az egészen és követtem példáját. Levettem a kabátom és magam mellé raktam. Ugyan így téve a pulóveremmel. Azt hiszem ha elkezdek mesélni, nem egyhamar szabadulunk innen. Jól gondoltam, hisz Kylie azonnal letámadott.

-Szóval, itt is vagyunk. Majd jön a pincér, addig is azonnal kezdj mesélni mert belepusztulok a kíváncsiságba, és már régen láttalak. -sürgetett minél hamarabb, de a végén egy lágy mosoly nem maradhatott el.

Mindent elmeséltem neki ami az elmúlt időszakban történt velem. Közbe persze rendeltünk is. Azt hiszem sosem fogom elfelejteni azokat a fejeket amiket a "mesélésem" közben vágott. Amikor teljesen befejeztem a mesélést immáron nyugodtan kezdtem el enni a mekis féle burgonyám. Kylie teljesen lesokkolva ült előttem. Ami szerintem teljesen érthető, hisz nem minden nap mesélnek az embernek olyat hogy a mostoha apja droggal dolgozik, beleszeretett egy nyomozó srácba, teherbe esett de elvetélt és a legfőbb hogy az igazi apja is nyomozó. Túl abszurd. Ha én lennék az előttem ülő személy helyében el se hinném. Lehetetlenségnek tartanám hogy pár hónap alatt ennyi minden történhet egy emberrel. Pedig de, történhet. Sajnos jó is és rossz is egyaránt. Mikor egy kicsit feldolgozta a történteket megszólalt.

-Az-ta. Ez menő. Illetve nem mert az az elvetélés rosszul hangzik, nagyon. Hogy viseled? Na és az az egy hónap amíg a szerelmeddel nem is szóltatok egymáshoz és külön aludtatok borzalmas lehetett. Ez nagyon durva. Ráadásul anyukád halála is megviselhetett. Bár tudtam hogy Nina elhunyt. Sky...kinyírtad a nevelő apád.-mondta de elakadt a lélegzete és mélyen nézett a szemembe.

-Mond Ky. -mosolyogtam rá. Ahhoz képest hogy milyen szomorú voltam a repülőn és az utóbbi időben, most teljesen felszabadultnak és boldognak éreztem magam. Persze nem 1000%-os boldognak de sokkal jobban voltam.

-Te elvetéltél? -meredt rám. Felnevettem. Természetesen nem azon hogy elvetéltem, mert még a mai napig szomorúsággal tölt el az hogy nem leszek anyuka. Hanem azon mosolyogtam hogy most fogta fel. Főleg a tekintetén. Mintha nem is tudom mit közöltem volna. Bár mióta ismerem, mindig nagyon tud fejeket vágni. El sem tudja titkolni azt ha tetszik neki valami, vagy fordítva.

-Az előbb is mondtad hogy az elvetélés nem menő és hogy hogy viselem. -fejeztem be mert Ő sem értette hogy mire értem azt a nevetést. Teljesen az asztalra hajolt és szorosan megfogta a kezem. Ez a cselekedete kicsikét lelombozta a kedvem.

-Mindig, mindig, mindig veled leszek. -suttogta és mosolygott közbe. De a szeme sarkában lévő könnycseppeket nem tudta elfedni. Bólintottam egyet és én is megszorítottam a barátnőm kezét. -És mond csak miben segíthetek? Valami fontosról beszéltél. Mire gondoltál? Remélem nem nagyon nagy a baj. -esett kétségbe, miközben elengedte a kezem és egy krumpli szálat vett el a tányéromról. Ennél a mondatánál teljesen lehervadt az arcomról a mosoly. El sem tudná képzelni senki hogy most mennyire kétségbe vagyok esve.

-Ami azt illeti, nem nagy a gond, de eléggé kétségbe vagyok esve. -mondtam, egy hosszan kifújt levegővel. Kérdő tekintettel nézett rám.

-Igen? Nem értelek. -kezdett türelmetlen lenni. Bátorságot vettem magamon és megszólaltam.

-Babát várok, megint.

Meghoztam a részt IDŐBEN!! Remélem mindenkinek tetszik és nyomot hagyni ér. 
Nagyon remélem hogy meglepődtetek!! 
Mindenkinek aki suliban van (velem együtt) kitartást kívánok!!!! xoxooxoo