Maffia Girl /Befejezett/

25.rész

Csipogás. Valami állandóan csipog. Már nagyon idegesít de nem tudom mi. Próbálok megmozdulni de nem megy. Fogalmam sincs hol vagyok és mi történt. Óvatosan próbálom meg kinyitni a szemem. Nagyjából sikerül mire valaki megszorítja a kezem és elkezdi az arcom simogatni. Amikor teljesen kinyitottam a szemem azt hittem megvakulok. Olyan fehérség volt. 

-Sky. Végre felkeltél. Hogy vagy? -kérdezte valaki. Még mindig nem néztem rá, szóval elfordítottam a fejem és megvizsgáltam ki az. Még elég homályosan láttam de rájöttem hogy Gina az. Ekkor mintha villámcsapás ért volna minden beugrott. Cameron-al való veszekedés, Katlyn és a baba. Luke és minden ami történt. 

-Jól vagyok. -mondtam teljes életkedvetlenséggel. Gina könnyes szemekkel nézett rám. Vajon ő már tudja hogy nem nagyon lesz unokája? Na és apa? Hogyan fogom nekik elmondani? Ahj bassza meg. Jobb lett volna ha fel se kelek. Mindenki jobban járt volna. Én is meg a többiek is. 

-Sierra elmondta mi történt. Én úgy sajnálom kicsim. -mondta Gina és egy könnycsepp gördült le az arcán. Egy szomorú mosollyal néztem rá. Megráztam a fejem, ezzel jelezve hogy semmi értelme ezt a témát tovább folytatni. Nem lesz kisbabám, ennyi az egész. Belepusztulok a fájdalomba de nem érdemes vele foglalkozni. Akár hányszor tépjük fel az emlékeket annál rosszabb. Szépen lassan kiheverjük. Nagyon lassan.

-Cameron hogy van? -kérdeztem közbe felültem. Mintha minden energiám ami elszállt most vissza szállt volna. Nem éreztem magam fáradtnak sem rosszul. Csak a hasam fájt még mindig és a szívem. 

-Még nem kelt fel. -sóhajtott és lehajtotta a fejét. Leszálltam az ágyról és elkezdtem járkálni a könnyeimmel együtt. Mi lesz ha sosem fog felkelni? Úristen. 

-Gina. Ki hozott be a kórházba? -kérdeztem. Mert Luke nem lehetett az hiszen meghalt. Nem én csak képzelődtem. Luke nem élhet, hiszen eltemettük. A karjaimba halt meg. Nem lehetett megrendezett. Túl élethű volt. Ennyire hülye én sem vagyok. Ne értsetek félre, szeretem őt de azért a halálból nem jöhetnek csak úgy vissza az emberek. Ez ijesztő. Abba hagytam a járkálást és Gina-ra néztem. Ő csak nézett. 

-Kint van, az az ember aki behozott. -mondta és felállt.-Szeretnéd hogy behívjam? -kérdezte. Bólintottam egyet, egy ölelést adott és kilépett az ajtón. Én addig szépen vissza slattyogtam az ágyhoz és leültem rá. Lassan kinyílt az ajtó és...Luke lépett be. Teljes életnagyságban. Nem ez nem lehet. Ő meghalt. Istenem. Rémülten néztem rá mire megállt és lehajtotta a fejét. 

-Nem képzelődsz Sky. Én élek. És soha nem is haltam meg. Tudom hogy most a hátad közepére sem kívánsz, de azért jöttem utánatok hogy lássalak. Te vagy a húgicám és nagyon hiányoztál. Elmeséljem hogy mi volt vagy nem érdekel? -kérdezte Luke. Még mindig sokkos állapotba voltam. Bólintottam egy nagyon aprót. Odahúzta a széket majdnem mellém és ráült. A távolságot meghagyta. Ami most teljesen jó volt. 

-Emlékszel arra a napra amikor el akartatok szökni? És azért mert elméletileg beárultalak? Nem így volt. John-nak beköpött Dan. Cameron apja, a beszállítónk. Nem én mondtam el, én csak hallottam hogy Laraval ezt beszélik. Ha nem hazudok nektek, a szemed előtt ölték volna meg az apádat és Dallasékat. Azt mondta John ha eljátszom a halálom miközben lövöldöznek egymásra akkor ha sikerül elmenekülnötök akkor békén hagy titeket. De ez nem így van. Eljátszottam és míg te nem figyeltél elrohantam velük. Aztán visszamentem és Dallas Roys-ot vagy kit megvártam. Ugye ő intézte el a temetésem. Mondtam neki hogy Ti forogtok kockán. Intézze el a temetést tegyen úgy mintha meghaltam volna. Beleegyezett. Amint látom nem is mondta el. De John nem fog titeket békén hagyni. Azért jöttem vissza hogy beszéljek Dallas-al hogy szóljon nektek hogy bajban vagytok. -mondta és lehajtotta a fejét. Szóval ha jól értelmeztem akkor Luke nem is köpött be minket. Sőt még megmentett minket. Én hülye meg vele kiabáltam. Hogy lehetek ekkora paraszt. Felálltam az ágyról és odaszaladtam és a karjaiba ugrottam. Szorosan ölelt magához. Utat törtek a könnyeim és nem tettem ellene semmit. 

Miután kisírtam magam Luke-nak és elmeséltem mindent csodálkozva hallgatott.

-Azt a...nagyon sajnálom. De amúgy komolyra véve a szót, hiányoztál nagyon és tuti hogy nem csalt meg. Amúgy.... Sierra? -kérdezte a végét halkan. Egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. Tényleg hiszen még régebben  Sierra és Luke közt alakult valami. Na de jó! Ekkor kicsapódott az ajtó és egy doki lépett be. Megvizsgált és mondta hogy ma már haza mehetek. De persze hogy nem megyek haza mivel Cameron mellet akarok lenni. Felöltöztem és Luke-al együtt elindultunk lejjebb egy szinttel mert alattam volt. Ahogy oda értünk Sierra ült kint és a kezével támasztotta a fejét. Amikor felfigyelt ránk azt hittem összepisilem magam attól ahogy minket nézett. Felpattant és ő is mint én sírva borult jövendőbelije karjába. Vagyis nagyon remélem hogy Luke megembereli magát és elviszi randizni ezt a szép hölgyet, mert megérdemli a kényeztetést. Addig én besurrantam Cameron kórtermébe. Mire beértem rám kapta mind a két Dallas a tekintetét. Szóval felkelt. Lassan bezártam az ajtót és megálltam. Anyósom felállt és kisétált a teremből egy "beszéljétek meg" mondattal. 

-Szia. -mondtam neki és leültem arra a székre ahol előbb Gina ült. 

-Köszönöm. -ennyit mondott rekedt hangján. Ha csak a hangját hallottam volna meg sem ismertem volna. A másik dolog meg az hogy nem értem mit köszön meg nekem. Remélem nem ironikusan mondta. 

-Meséld el ezt a lefekszünk mással dolgot Cameron. -váltottam komoly hangra. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna és szét csókolgattam volna, de nem. Szeretném az ő szájából hallani azt hogy lefeküdtek. Kinyitotta a tenyerét ezzel azt jelezve hogy fogjam meg a kezét. Lassan bele csúsztattam a kezem az ő tenyerébe. Vett egy nagy levegőt.

-Mielőtt megismertelek akkor feküdtem le vele egyszer. Aztán próbálkozott még de akkor már ismertelek. Még nem voltunk együtt de akkor is nemet mondtam. Amikor már egy pár voltunk nagy ívből kerültem. Többször is próbálkozott de nem hagytam magam. Szóval nem tudom mit mondott de nem csaltalak meg. Soha nem tudnálak megcsalni. Nekem te többet jelentesz mindennél. Tudom hogy most is a kezem azért fogod mert hogy nincs más választásod de tudnod kell hogy szeretlek.  Alszok a kanapén vagy valahol kint a padon csak ne költözz el. Ha nem is bocsájtasz meg akkor is maradj ott. Mert ott tudom hogy biztonságban vagy. És meg tudlak védeni mindentől.-mondta és elfordult. Kivettem a kezem az övéiből és az arcára helyeztem aztán egy forró szeretetteljes csókot adtam neki. Amikor levegőhiány miatt elváltunk a szemébe néztem.

-Szeretlek Cameron! 

Bocsánat mindenkitől hogy ilyen fostalicska rész lett, de siettem vele. Akkor most szólok hogy nem tudom meddig nem lesz rész de megyek pestre szóval nem nagyon lesz időm felrakni. De amint tudom írom és pakolom fel. De ha eltűnök mondjuk egy hétre akkor azért mert pesten vagyok. Legyetek jók  szép napot nektek és nyomot hagyjatok :)