H. - (H S) ღBefejezettღ

Első fejezet

✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴

/Én akarok lenni az egész égbolt, amin felfedezlek/ Lélegezni akarom minden részét a lényednek/ Fájdalom nélkül, a megkönnyebbülés és az őrületed/ 
Az oka és az ereje a hitednek/ 
Hogy az egész szívem adjam neked/

/Como haremos/

/Harry Styles/

Hangja gyönyörű volt, csaknem simogatott mint egy nyári szellő. Mint egy sziréné, lágy és dallamos. A színpadon ült, és egy akusztikus gitárt tartott ölében, miközben a húrokon játszott. Lila virágokkal díszített, fehér, csipkézett szoknyája térdére lógott, ahogy keresztbe tette lábait. Szépen ívelt, halvány rózsaszínre festett ajkai mögül előbukkantak fehér fogai, miközben énekelt. Hosszú, barna haja melléig ért, fénylő szürke szemei a kávézóba érkezőket pásztázta. Lágy dallamot játszott. Hónapok óta figyeltem Őt, mégis ismeretlen volt számomra e melódia.

Mikor barátnője betért a kávézóba, a barna hajú szépség elmosolyodott. Fülig érő szájától hatalmasat dobban a szívem. Egy újabb dalba kezdett. Ritmusa hasonlóan gyengéd volt az előzőéhez. Mikor danolni kezdett, egy pillanatra behunytam szemeim. Ilyenkor úgy éreztem magam, mint egy hajós, aki zátonyra futott, ahogy meghallotta a vízi tündér énekét.

Mélyet sóhajtottam és lehajtottam fejem. A kapucnit ráhúztam, majd koszos kezeimet kezdtem vizslatni. Hónapok óta figyeltem Őt. Tökéletes volt, az én tökéletes ellentétem. Mert igen, Ő egy gyönyörű lány volt, akinek felhőtlen életet szántak. Én pedig...egy züllött fiú, aki azt sem tudta, mit kezdjen magával, melyik árnyékba is bújjon.

Lehetetlen, hogy észrevegyen. Sem így, sem úgy. Nem mellesleg, volt egy kifogástalan barátja, aki minden kérését figyelte, és boldogan teljesítette. Undorodtam attól a pasitól, és néha bizsergett a tenyerem, mert nem üthettem képen. Látta, ahogy figyelték a barátnőjét, páran csípős megjegyzéseket is tettek, de nem, hogy megvédte volna a lányt, inkább csendben hallgatta. Töketlen paraszt.

De gondolom érdekel titeket, hogyan is vettem észre Őt. Hogy miért követem és figyelem minden rezdülését. Azt hiszem, az utóbbi kettőre, nem tudok okot mondani, egyszerűen ezt érzem. Hogy vigyáznom kell rá, és meg kell védenem mindentől. Őrült vagyok, meglehet. Pedofilnak mégsem tartanám magam.

Egyszerűen csak, letértem a helyes útról, fogalmazzunk így. Az élettörténetem fárasztó, hosszú és fájdalmas, ezért inkább meg sem próbálom elmesélni, azonban mikor vele találkoztam, minden megzavarodott körülöttem. Érezni kezdtem, hogy forog a Föld, észleltem a virágok illatát, és mintha még a Nap is fényesebben sütött volna, pedig épp zuhogott az eső. Ha jól emlékszem, egy keddi napon történt...

***A pocsolyák kikerülése hatalmas tudásnak számított itt Londonban, főleg, ha akkora volt valaki lába, mint nekem. Úgy éreztem, ismét egy unalmas nap kezdődött, Bill kávézója felé közeledtem, ahova néha járni szoktam. Megpróbáltam elmenekülni a zuhogó eső elől. Lehajtottam csukjával eltakart fejem és zsebre tett kézzel, jó néhány embert fellökve indultam a fedett helyre.

Mikor a kávézóhoz értem, felnéztem, de épp találkoztam egy kicsiny testtel, így megtántorodtam. Az előttem lévő, csaknem elesett, de még épp időben nyúltam utána. Megfogtam derekát és alkarját. Éreztem ahogy szívem hevesebben kezdett el verni mellkasomban, szemeim pedig az Ő íriszeivel találkoztak. Arcmimikája, mintha meglepődést tükrözött volna. Bár nem csodálkoztam reakcióján. Arcom beesett volt, és biztosan falfehér, míg szempárom alatt hatalmas, sötét karikák éktelenkedhettek. Valószínűleg drogosnak, vagy alkoholistának nézett, bár egyik sem voltam.