H. - (H S) ღBefejezettღ

Tizedik fejezet

   ✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴   

*Gyötrelmes sikolyok a levegőben/ Oly sok összetört álmot okozott nekem*

/Te siento/

Violet Morel~

-Édes Istenem...-suttogtam magam elé, ahogy megláttam a göndör hajú férfit elterülni a földön. Ahogy keze maga mellé esett, láttam rajta a vér nyomait, s ahogy gyönyörű arcán állapodott meg tekintetem, kisebb vágásokat, horzsolásokat és foltokat fedeztem fel, hibátlan mégis, abban a pillanatban falfehér bőrén. 

Amilyen gyorsan csak tudtam, elengedtem Adam apró testét, és Harry felé vettem irányom. Sietősen guggoltam le mellé, miközben ujjaimat orcájára simítottam. Minden porcikám remegett a félelemtől, és már abban a pillanatban elkezdtem imádkozni Isten felé, hogy semmi baja ne essen a férfinek. 

-Adam, kérlek menj a szobádba!-pillantottam a fiúra, Ő pedig értetlen tekintettel figyelte testvérét. 

-De, bátyus.-szólította a férfit, azonban az nem reagált. 

-Kérlek Adam, minden rendben lesz, de kérlek, menj be a szobádba!-szóltam még egyszer. Láttam, tiltakozni akart, azonban én ellenkezést nem tűrő tekintettel vizslattam apró alakját egészen addig, míg be nem csukta maga mögött a hálója ajtaját. 

Nem akartam, hogy így lássa a bátyját, mert tudtam, Harry sem akarta volna. Ahogy a kisfiú eltűnt, én azonnal a göndör felé fordultam, és rázogatni kezdtem vállait. Jó pár perc mozgatás és kétségbeesett szólongatás után, pillái megremegtek, nemsokkal később pedig rám nézett, gyönyörű, méregzöld szemeivel. 

-Hála Istennek!-sóhajtottam megkönnyebbültem, majd átöleltem sérülékeny testét. 

Egy hirtelen feljött mély nyögés volt a válasza, így azonnal mozgásra bírtam izmaim, azonban Harry egyik karja derekamra, másik pedig hátamra csúszott, ezzel közel tartva magához. Közelsége megnyugtatott, illata pedig bekúszott orromba, még akkor is, ha egyre jobban kivehető volt benne a vér átható, vasas szaga.  

Hirtelen váltam el tőle, majd azonnal oldalához kaptam tekintetem. A férfi izmos karjai erőtlenül estek teste mellé, miközben íriszeivel reakciómat figyelte. Oldalán felszakadt a póló, amitől koszos seb éktelenkedett fehér bőrén, melyből szivárgott a vér. 

-Gyere, segítek felállni.-pattantam fel, Ő pedig nagy nehezen ülő helyzetbe tornázta magát. Hóna alá nyúltam, majd segítettem megtámaszkodni a falban, így könnyebben felhúzta magát. 

Viszont mikor álló helyzetben volt, szemeit összeszorította, és láttam kidülledni nyakán és állkapcsán az ereket, ahogy próbálta elviselni a fájdalmat. Számomra az érdekes nem ez volt, sokkal inkább az, hogy kezével nem a nyílt sebhez kapott, mikor el kellett viselnie a hasogatást, hanem az felé, a bordáihoz. Mi történhetett vele? 

-Támaszkodj rám.-szóltam gyengéden, és karját átvezettem nyakam körül. Gyötrelmes nyögések hagyták el torkát, míg eljutottunk a nappaliból a hálójáig. 

Lerúgta cipőjét, hamarosan pedig lesegítettem róla a kabátját. Pólója széléhez nyúltam, mert tudtam, valahogy ki kellett tisztítanom a sebeit, máskülönben elfertőződhettek volna. Azonban mikor feljebb húztam, ujjai csuklómra kulcsolódtak, majd eltolták azt az anyagtól.