H. - (H S) ღBefejezettღ

Huszonnegyedik fejezet

       ✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴✴ 

**Táncolni a Holddal, amíg megérkezik a Nap** 

/ A Bailar /

Violet Morel~

Ruhám csipkés anyagát gyűrögettem az autóban, miközben egyre közeledtünk az úti célunk felé. Barna hajam arcomba lógott, melyet készségesen tűrtem ki onnét egy sóhaj keretében. Az autóban izgatott légkör uralkodott, hiszen mindenki kíváncsian várta, hogy mi is fog kisülni ebből az estéből. 

Néhány percen belül megérkeztünk egy hatalmas, többemeletes házhoz, ami előtt leparkoltuk az ezüst járművünket. Kiszálltunk, majd egymás után indultunk oda a kapuhoz. Mikor megláttam a fekete ruhás férfit, aki az ajtó előtt állt, azonnal megrémültem, még akkor is, ha szinte teljesen biztos volt, hogy Ő nem akart ártani nekünk. Miközben Bill odaadta a meghívókat, és elmondta, hogy mi a vendégeik vagyunk, megfogtam Harry felém nyújtott kezét. Charlotte az indulásunk előtt a lelkünkre kötötte, hogy ezen az estén egy párt kell alkotnunk, még ha csak látszólag is, mivel így nagyobb az esélye, hogy meghívó nélkül is beengednek. 

Figyeltem a biztonságőr minden rezdülését, közben pedig hallgattam, ahogy Adam-ről diskuráltak Billel. A férfinek nem volt ellenvetése, hogy beengedje a csöppséget, így gond nélkül átsétálhattunk a hatalmas vaskapun. Ahogy a bejárati ajtó felé haladtunk, Harry közelebb hajolt hozzám, s a fülembe suttogta szavait.

-Nem kell aggódnod, az az ember nem azok közé tartozott, akik ártanának nekünk.-mondta feltűnés nélkül. Irányába fordítottam a fejem, és aprót bólintottam. 

Bill előre invitált minket az ajtónál, így mi másodpercekkel előbb észlelhettük azt a gyönyörű belteret, amit kialakítottak a bál részére. Ahogy átléptem a küszöböt, egyből úgy éreztem, hogy egy ókori bálba csöppentem. Dominált az arany, és a fehér szín, emellett hatalmas csillárok lógtak a mennyezetről, amik fényárban úsztatták a helyiséget. 

-Ez gyönyörű.-suttogtam magam elé. A mellettem álló göndör hajú férfi irányomba nézett. 

Halk zene ütötte meg a füleimet, amely a hegedűkből szólt, nemsokkal a tánctér mellett. Már most, rengeteg táncoló ember volt, holott mi is korán érkeztünk. 

-Valóban, álomszép.-szólalt meg ismét Harry. Ragyogó, smaragdzöld szemeibe néztem, melyek engem pásztáztak. 

-Gyertek fiatalok!-szólalt meg Bill, majd megfogta a karomat, és elhúzott Harry mellől. Ő mögöttünk jött, Adam-el a nyomában. A kisfiú álla a padlót súrolta, ahogy körbenézett a teremben. Hallottam lelkes hangját, és vidám csacsogását, miközben követtem Charlotte-ot és a bácsikámat. 

Egy asztalhoz vezettek minket, ahol pezsgőt és sütiket kínáltak fel. Az előttem álló asszony mindenki kezébe nyomott egy-egy poharat, Adam apró tenyerébe pedig egy pohár gyümölcslevet adott. 

-É... én nem iszom.-szólalt meg mellőlem Harry, majd letette a poharát. Charlotte bűnbánó arccal nézett rá. 

-Ne haragudj, Harry, elfelejtettem.-kért azonnal bocsánatot a nő, azonban Bill máshogy gondolhatta. 

-Egy pohárka nem fog a fejedbe szállni.-szólt az idősödő férfi, majd megitta saját üvegének tartalmát. 

-Akkor sem kérek.-mordult fel a göndör. Közelebb léptem hozzá, majd észrevétlenül ujjaimat az övéi közé csúsztattam. Éreztem idegességét, amely egyre nőtt benne, ezért hüvelykujjammal simogatni kezdtem bőrét. Felém nézett, én viszont lehúztam a nekem szánt pezsgőt, majd megragadtam mindkét karját és a tánctér felé invitáltam.